Ellában jártunk...

Ellában jártunk...

A hétvégén Ellában jártunk, magunkkal vittük kedves vendégünket, Károly báró urat is. 

Reggel 7-kor találkozunk a postahivatal előtt, s a buszba bepattanva már indultunk is a hosszú útra. Ha megállás nélkül mentünk volna, kb. 4 órába telt volna odaérni, de Mr. Leelananda segített nekünk tájékozódni, mit nézzünk meg, hol álljunk meg, így sokkal lassabban mentünk, s ő persze folyamatosan mesélt. Ezt az oldalát eddig nem ismertük. 

Először a Weligama szigetnél álltunk meg, amely a tengerben áll, de ahová akár lábon is besétálhatunk. Viktória királynő idejében épült, jelenleg szállodaként működő épület áll rajta, s több mint 90 féle fát tudunk megnézni ezen az aprócska szigeten. 

 

Majd ezután indultunk tovább, a már ezen a ponton előkerült az éjjel sütött krumplis pogácsa, lekváros bukta, gyümölcsök, magvak, italok, úgyhogy nagyon otthonosan éreztük magunkat. Carlos barátunk Argentínáról szóló történeteivel dobta fel a hangulatot, amikor éppen nem Mr. Leela mesélt. A buszban halk zene szólt, s a szingaléz sofőr, Lalith és Mr. Leela hősiesen rágta a számukra teljesen ismeretlen magyar ízeket. 

Következő állomásunk a Matara mellett elhelyezkedő hindu templom volt. Hiányos öltözékünk miatt csak a kertbe mehettünk be, ahol nem kis meglepetésre 2 elefántot is találtunk, igaz, megláncolva. Mindenesetre lefotóztuk őket, és örültünk, hogy látjuk, mert eddig úgy voltunk értesülve: délen nincsenek elefántok. 

A kertben csodálatos növények vannak. 

 

 

 

Innen tovább folytattuk utunkat, s a Tangalle melletti világítótoronynál álltunk meg ismét. Itt is csodálatos képeket készítettünk. Gyönyörű a partnak ez a része. Az első képen Mr. Leela van, a másodikon egy mini kókuszdió :-) Aztán persze a csoportos férfikép: Jocó, Mr. Leela és Carlos Báró Barátunk.

 

 

 

 

Útközben nagyon sok rizsföldet láttunk, s ezek a fehér madarak követik a szántóvetőt, mert jól tudják: ott tudnak legkönnyebben férgekhez, eleséghez jutni. A rizsföldeket korábban bivalyokkal művelték, erre tenyésztették őket, így Sri Lankán nagyon sok bivaly él. Ma már a legtöbb gazda gépi erővel műveli földjét, a bivalyoknak így már nem sok dolguk akad. Ők adják viszont a méltán híres curd, azaz bivaly aludttej alapanyagát, amit az út szélén, és minden boltban lehet kapni. Mézzel esszük, illetve én tejföl helyett használom a főzésnél. Kicsit savanyúbb, így a krumplifőzelékbe egyáltalán nem kell ecetet tenni a curddel való behabarás után. :-)

Innen továbbindulván egy gyógynövényes farmnál álltunk meg legközelebb, Hambantota környékén. Előtte megcsodáltuk az új nemzetközi repülőteret, persze, csak a buszból. 

A gyógynövénykertben rengeteg növényt találtunk, aminek nagy részét Mr. Leela ismertette, bár a nagy meleg miatt, bevallom, egy idő után már csak a kijáratot kerestük. Mindenesetre itt van néhány ízelítőnek:

                                

 

 

Fahídon keltünk át....      

 

Kesudió a fán - a legenda szerint

Isten megteremtette a kesut, de elfelejtette a diót. 

Így később, amikor hozzátette, már

csak a gyümölcs aljára tudta illeszteni :-)

    

 

 Termeszvár.... - kobra lakik benne                

            Mr. Leela mutatja, hogyan kell a kókuszkötelet sodorni....

 

 

 

Land monitor

                                       

Banán- alatta a lila a virága. 

Asóka-virág :-)

 

Bors

Ananász - 2,5 évente nő rajta egy gyümölcs

Olajbogyó

                 

Közeledvén Ellához, a hegyekben már zivataros idő fogadott. Itt fent kb. 10 fokkal hűvösebb van, mint délen, a magasság miatt. Jóval csapadékosabb terület, így itt termesztik a zöldségek nagy részét, s az egész ország ide jár felvásárolni. Minden gyönyörű zöld, s többek között rózsát, gerberát, de még muskátlit is láttunk. Jocó szerint mintha Olaszországban lettünk volna :-)

 

 

Útközben megcsodáltuk a gyönyörű Ravana vízesést....

 

.Ilyenek a kertek a hegyekben...

 

Bevallom: 7 hónap után először... fáztam :-) Még plusz takaró is elkelt a szálláson. 

Reggel 5,30-kor elindulunk és megmásztuk a Small Adam's Peak-et. A képek magukért beszélnek...

  

 

 

 

 

 

 

 

Tea - mint egy kis bonsai. Ez a példány kb. 12-13 éves, jó vastag törzse van már...

 

Visszafelé utunk nyugalmas volt, mindenki aludt, vagy elégedetten nézelődött a busz ablakából. Még kéretlen vendégeink is akadtak, úgy kellett kirekeszteni őket a buszból. A kis rafkósak tudják, hogy a fotózásért ajándék jár, ami persze a mi esetünkben is banán volt. Mégsem adhattunk nekik 20 rúpiát, hogy menjenek el a boltba :-)

Ezzel a kellemes fotóval zárom a bemutatást :-)