2014. november 13., csütörtök

Sri Lanka információk - Toddy készítés

Toddy készítés

A toddy egy ázsiai - és afrikai is - alkoholos ital, melyet bizonyos pálmafajták virágának nektárjából erjesztenek. Sok helyen pálmabornak hívják, de ez ne tévesszen meg senkit, nehogy valami finom kis tokajihoz hasonlóra gondoljatok... 

Ez így néz ki: 


A toddy készítéshez tulajdonképpen nem kell sok mindent beruházni. Adva van egy helyi lakos, aki fürge, mint a gyík, és sebesen felmászik a pálmafára. Kell némi pálmafa, kókuszkötél és edények. No meg pohár... Az iváshoz :)

Mi Negombóban szoktunk megállni toddyt hörpölni, a mangrove erdei csónakázás közben. Ez a csónakázós program egyébként nagyon szép és hasznos, mert már az első napon ütős képet ad a mai Sri Lankáról, a lakosságról, az életkörülményekről. A holland Hamilton csatornán csordogálunk le egészen az óceánig. Útközben pedig, mint mondtam, hörpölünk...

 

A kókuszkötél azért kell, hogy a fák között ne kelljen leugrálnia, így egészen egyszerűen egy cirkuszi mutatványost megszégyenítő sétával egyik fáról a másikra lépeget a kötélen. 

 

 

 


Az eljárás: 

Felmegy a legény a fáááára, 
a pálmafa tetejéééére,

aztán a már előre megvágott pálmavirágból a már előre odakésztett edényekbe csepegtetett nedűt összegyűjti, lehozza, és.... ahogy már mondtam, hörpölünk...
:)

A virág egyébként gyönyörű, és volt alkalmunk közelebbről is megismerkedni vele, amikor is egy másik legény :) a mi pálmánkról levágta azt, egy harmadik legény pedig, Anura, kibontotta és a teraszt díszítette vele. 

Igen, nem igazán mondhatjuk, hogy "Egy, csak egy legény van talpon a vidéken" :D


 

 

2014. október 19., vasárnap

Sri Lanka információk - Vallások

Sri Lanka információk - Vallások

Sri Lanka többvallású ország, ahol elvileg békésen élnek egymás mellett a többségben lévő buddhisták a hindukkal, a muszlimokkal és a keresztényekkel. Azért csak elvileg, mert a történelem során többször is, és még ma is időről időre csetepaték zajlanak, vallási ellentétekre hivatkozva. 

 



Amiben viszont mindannyian egyformák: a vallásuk rendszeres gyakorlása a napi rutin fontos része - ima, gyertya- vagy mécsesgyújtás - és általában életüket a vallás szabályai szerint igyekeznek - több-kevesebb sikerrel - rendezni. Fesztiváljaik fontos szerepet játszanak az ország kultúrájában, s a legtöbb vallási szent hely megosztott; pl. Kataragama temploma buddhista, hindu és muszlim; az Adam's Peak (Sri Pada, azaz Szent Lábnyom) pedig minden vallás zarándoklathelye. 



Buddhizmus

Sri Lanka az első országok között volt a Kre. 3. században, amely elfogadta és magáévá tette a buddhizmus tanait, mely a mai napig nagyon jelentős spirituális. kulturális és politikai szerepet játszik az ország életében. A buddhizmus nem vallás, inkább életforma, melyet gyakorolva az ember eljuthat a középpontba, minden szélsőségtől mentesen. 
Sri Lanka több igen fontos buddhista szent szöveget őriz, annál is inkább, mivel itt foglalták először írásba a Páli Kánont, a Buddha tanításait Kre. 30-ban. Ez mellett a Sri Lanka-i művészetek - festészet, szobrászat, irodalom - alapja a buddhizmus. 

 


Sri Lankán a theravada buddhizmust gyakorolják. Buddha kiemelte, hogy minden ember legfőképpen a saját maga boldogulásáért és spirituális fejlődéséért felelős. A végső cél a meditáció segítségével és az önfeladáson és a karma működésén keresztül eljutni a nirvánába, ahol a vágyak és a szenvedés megszűnnek. 
Az emberek célja a szamszárából való kitörés a Négy Nemes Igazság és a Nyolcrétű Nemes Ösvény tanításán és gyakorlati alkalmazásán keresztül. 

A Négy Nemes Igazság

Az élet szenvedés.
A szenvedésnek oka van.
A szenvedés oka megszüntethető.
A megszüntetéshez vezető út a Nyolcrétű Nemes Ösvény.

Ami: 

Helyek szemlélet
Helyes szándék
Helyes Beszéd
Helyes cselekvés
Helyes életmód
Helyes törekvés
Helyes éberség
Helyes elmélyedés

A buddhizmus ma is nagy szerepet játszik a mindennapi életben, a lakosság kb. 70 %-a buddhista. Minden város és falu karakterisztikus képét adják a hófehér buddhista templomok (pansala) és dagobák, sztupák. Ünnepeiket nagy lelkesedéssel és hittel ülik meg. Minden hónapban megünneplik a pooya-day-t, avagy a telihold ünnepet, - ezek egyben munkaszüneti napok is -, s mind a 12 telihold ünnepnek más és más vonatkozása van. 





Mivel általában nincs szervezett összejövetel az ünnepeken, a lakosok saját helyi templomukat keresik fel a faluban, városokban, kókuszolajat, kanócokat, apró virágszirmokat, füstölőket visznek, imádkoznak és felajánlanak, piritet (buddhista szent szövegeket) recitálnak, és közben hangszórón keresztül az ősi igazságokat hallgatják. Ezt egyébként mindenki hallgatja, ha akarja, ha nem, mert az egész település hangszórókkal van felszerelve, s hajnal 5-től egész nap érkeznek a tanítások. Persze, páli és szingaléz nyelven. 

 


A buddhisták Buddhán kívül néhány hindu istent is tisztelnek, Sri Lankának 4 hindu védőistene van, Kataragama, Saman, Visnu és Pattini. Tőlük  kérnek segítséget, általában a járműveikre, üzleteikre, házukra, családjukra áldást. Nagy tiszteletnek örvend Ganésa, az elefántfejű isten is. 

 

Hinduizmus

Körülbelül az ország lakosságának 15 %-a hindu, 8 százalék Sri Lanka-i tamil (a sziget északi és keleti részén), és 7 % indiai tamil (az ország közepén, a hegyek között). Az indiai tamilokat az angolok telepítették be, miután a kávéültetvények elpusztulásakor teaültetvényeket telepítettek, és a szingalézeket sehogyan sem tudták munkára fogni. 






A hindu vallás már nagyon korán, a Kre. 2. században megérkezett a szigetre, mégpedig az első hódító dél-indiai királyok, Sena és Guttika hozták magukkal. Azt mesélik, még a Malvatu Oya folyó medrét is megváltoztatták, hogy ne kelljen kilépniük a területekről a rituális tisztálkodáshoz. 
A hinduizmus nincs alapelvekben megfogalmazva, s nincs egy alapító sem, akinek nevéhez fűződne. Annak ellenére, hogy többistenhitet követ, egyetlen isten, Brahma, a teremtő áll a középpontban. Az összes többi istenség az ő különböző megtestesülése, az élet valamennyi aspektusát megszemélyesítve. A három legnagyobb megtestesülés, a Trimurti (Brahma, Visnu és Siva) tagjai közül a Sri Lanka-i tamilok Sivát tisztelik legjobban. 

 


Tulajdonképpen a hinduizmus is egy életforma, a szertartások és közösségi lét feladatai során a karma tisztítása a legfontosabb. A sziget hindu lakossága előszeretettel tart otthonában kedvenc istenét ábrázoló képeket, szobrokat, és gyakran látogatják az isteneik számára emelt szentélyeket (devalaya) és hindu templomokat (kovil). 

Iszlám

Az iszlám a 7. században alakult ki, megalapítója Mohamed próféta. Sri Lankán egy évszázaddal később jelent meg, azok az arab kereskedők hozták magukkal, akik a sziget partja mentén telepedtek le családjukkal. A lakosság kb. 8 %-a muszlim vallású, külön közösségben élnek annak érdekében, hogy minél jobban megőrizhessék kultúrájukat. Egyistenhitűek, mindent Allah akaratának rendelnek alá. A Sri Lanka-i muszlimok az iszlám sunnita ágát követik. Az iszlám 5 alappillére: 

a hit
a napi ötszöri imádkozás
a Ramadan alatti böjtölés
alamizsnázás
Hajj, avagy a Mekkai zarándoklat. 



Minden muszlim közösség épít egy mecsetet, ahol a hívek naponta 5-ször gyűlnek össze imádkozni. A legszentebb nap számukra a péntek, amikor elmennek a mecsetbe és együtt imádkozzák a Salat-al-Jummah-t. 

Keresztények

Bár egyesek szerint Szent Tamás Sri Lankán tevékenykedett egy ideig az első században, ennek ellenére mégsem alakult ki jelentős keresztény közösség a szigeten. Hogy mit is nevezünk jelentősnek, az relatív fogalom, hiszen egy alapvetően buddhista országban a 7 % talán mégis inkább jelentősnek számít. Ez a 7 % teljes mértékben a 16. századtól betelepülő és hittérítő katolikus portugál, református holland és anglikán angol papknak köszönhető. 




2014. szeptember 25., csütörtök

Sri Lanka Információk - Értékek és viselkedés


Sri Lanka Információk - Értékek és viselkedés

 Sri Lanka alapvető értékeit megosztja a többi Dél-Ázsiai országgal. Így tehát függetlenül a vallástól és az etnikai sajátosságoktól, a legalapvetőbb hangsúlyt a minőségi oktatásra helyezi; a vallás a mindennapi élet jelentős része; és a családi kapcsolatok és hagyományok nagyon nagy tiszteletnek örvendenek. 


Bár etnikailag, vallásilag és társadalmilag megosztott az ország, ennek ellenére a nemzeti büszkeség hatalmas összetartó erő. 

Sri Lanka, mint az összes többi ázsiai ország, patriarchális, erősen hagyománytisztelő ország. Ám, az ingyenes oktatásnak és a függetlenség kivívása óta az egyenlőségre törekvő szociális berendezkedésnek köszönhetően, a nőknek sokkal több lehetőségük van itt, mint a környező országokban. Az írni-olvasni tudás általános, és bár a hagyományok - főleg a falusi területeken - erősen élnek, már a nemek közötti egyenlőség figyelhető meg az otthonokban és a munkahelyeken is. (Különösen Indiához viszonyítva). 

 

Kasztok és osztályok

A Sri Lanka-iak nagy mértékben tudatában vannak a társadalmi rendnek és státuszoknak. A hagyományos kasztrendszernek köszönhetően a társadalmi egyenrangúság csak egy idegen koncepció marad a legtöbb Sri Lanka-inak. Minden kapcsolat valamilyen szinten hierarchikus. 

A kasztrendszer nagy szerepet játszott a sziget vidéki területein, ahol a rétegződés elsősorban a kereskedelem, a kézművesség, a foglalkozás alapján történt meg, melybe az adott egyén beleszületett. Bár a kasztrendszer ma már nehezen vehető észre, inkább csak a házasságkötéseknél, mégis maradt néhány esemény, mely kaszton vagy faji hovatartozáson alapszik. 

  


Példáu a holland burgherek (a szigeten vegyes házasságból születettek)  magasabban állónak tekintik magukat, mint a portugál burgherek, és a Kandy szingalézek is többre tartják magukat, mint az un. alföldi szingalézeket, mivel az ő fővárosukat csak 1815-ben foglalták el a hódítók (egyébként ezt a gyakorlatban is érezni: Kandy városa és az ott élő emberek sokkal kulturáltabbak, mint más szingalézek). 
A kasztrendszer a tamilok között jobban tetten érhetőbb, és náluk is vannak megoszlások, pl. a Jaffnában élő emberek magasabb rangúnak tartják magukat. 

 


Bár Sri Lanka szociális felépítése hagyományosan a vezetők és vezetettek kapcsolatára épül, a 19. században a középosztály felemelkedése volt megfigyelhető. A 17. században a portugálok felemelték azokat, akik lojálisak voltak hozzájuk, és létrehozták a Mudaliyar kasztot, ami egészen a britek idejéig virágzott. Ezek az elnyugatiasodott, főleg városi foglalkozást űző  emberek (ügyvédek, orvosok, tanárok, képzett szakemberek) versenyeztek a hagyományos szingaléz elit osztállyal, hogy létrehozzanak egy olyan réteget, mely túllép a kasztokon és osztályokon. 

A Sri Lanka-i társadalom ma három csoportra oszlik: van egy kis, ám nagyon gazdag városi réteg; egy feljövő középréteg, mely lassan két alcsoportra oszlik, felsőbb és alsó középre; és van egy hatalmas, falusi szegény csoport. Az emberek általában saját csoportjukon belül maradnak, és hatalmas szakadék tátong a gazdag és a szegény réteg között. A gazdagok itt is terepjáróval járnak, elkölthetetlenül sok pénzzel rendelkeznek, és ami igen borzasztó: szinte már nem beszélnek anyanyelvükön, kizárólag angolul. Egy új Toyota terepjáró itt kb. 17 millió forintnak megfelelő összegért vehető meg (3-szoros adó van kivetve a járművekre), míg a legszegényebb falusi emberek napi 75 forintnak megfelelő összegből élnek naponta. 


2014. szeptember 24., szerda

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 6.

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 6. 

1983-ban az egyre növekvő feszültség végül kirobbant. A Tamil Tigrisek csapdába ejtettek és kivégeztek egy katonajárőrt a Jaffna régióban, ami a később Fekete Júliusként elnevezett harcsorozathoz vezetett. A következő héten a szingaléz tömeg gyilkolni és fosztogatni kezdett a sziget tamil részében. Pontosan nem tudni, hány tamil halt meg ekkor, a számuk 400 és 3,000 közé tehető. 

 A tény, hogy a kormány és a biztonsági erők nem tudnak megálljt parancsolni egyik oldalnak sem, sok tamilt kényszerített arra, hogy elhagyja a szigetet. Az erőszak tovább rombolt a két nép között és - bár a kormányzat egy elkésett ajánlatot tett a tamiloknak egy aránylag független tamil kormányzat létrehozására - 1985-re már általánossá váltak a csatározások. 

Az ország gazdasága zuhanórepülésbe kezdett, mivel a turisták elmaradtak, a külföldi befektetők tönkrementek, a hadsereg pedig óriási összeget emésztett fel. 

1987-re a kormányzati erők elszigetelték az LTTE-t Jaffna városában. Bízva abban, hogy el tudja nyugtatni a felizzott kedélyeket, a kormány elhatározta, hogy bizottságokat állít fel a tamil részeken, különösen északon és keleten. Ez mellett, mivel a harcok tovább folytak, és több ezer tamil menekült el az Indiában található Tamil Nadu menekülttáborokba, Jayawardene elnök felvette a kapcsolatot Rajiv Gandhi indiai miniszterelnökkel, hogy az Indiai Békefenntartó Erőket az országba invitálja. Ezzel azt akarta elérni, hogy a tamilok megbékéljenek és visszavonuljanak északra békében. 


Nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy ez senkinek sem felel meg. Bár az LTTE egy ideig nyugton maradt, de a későbbiek során egyre inkább összecsapott az indiai sereggel. Nem csak ők voltak a bevonulás ellen: a muszlimok és a buddhista sangha is felemelte hangját ellene, sőt, a szingaléz nemzeti nacionalisták is, akiket igen zavart, hogy külföldi sereg állomásozik Sri Lanka földjén. Így aztán 1990 márciusában az Indiai Békefenntartók elhagyták a szigetet. 

Amikor elkezdődtek a szingaléz nacionalisták fellázadni az indiai fenntartók jelenléte miatt, a baloldal felhasználta ezt a visszatérésre. A kommunizmus elveire támaszkodva nyomult egyre előrébb, s már nem csak diákok és munkanélküliek alkották, hanem szerzetesek, rendőrségi dolgozók, katonák, akik rengeteg támadást és politikai merényletet követtek el a sziget déli és középső részén.


1988-ban Jayawardene elvesztette a választásokat, és Ramasinghe Premadasa alakított kormányt, aki azonnal felszólította a baloldalt, hogy tegye le a fegyvert. Mikor ezt azok visszautasították, halálosztagot küldött ki, hogy lemészároltassa a baloldal minden tagját. 1989-re a legtöbb tagot kivégezték vagy börtönbe vetették, így vetettek véget a baloldal követte politikai merényleteknek. Ennek ellenére a baloldal újra gyorsan erőre kapott, s ma is meghatározó tagja a politikai főáramnak. 

Az 1990-es évek

Nem sokkal az indiai csapatok kivonása után az LTTE és a Sri Lanka-i kormány közötti ellenségeskedés újra felélénkült. Nagy valószínűséggel a Jayawardene elnökkel kötött szövetsége miatt Rajiv Gandhi merénylet áldozata lett, amikor 1991-ben a Tamil Naduban tartott választási kampányán egy LTTE tag felrobbantotta magát közvetlenül mellette. 
A Premadasa elnök 1993-ban vált az LTTE áldozatává egy május elsejei ünnepségen. 


1994-ben a legbaloldalibb Népi Szövetség párt nyert a választásokon, és Chandrika Kumaratunga, Bandaranaike elnök lánya lett a sziget első női elnöke. 



Bár folyamatos tárgyalások folytak a két fél között a háború befejezését illetően, a csatározások nem hagytak alább. A kormány 1995-ben hatalmas győzelmet aratott Jaffnában, ám erre az LTTE csak egyre több bombával válaszolt: 1996-ban a Központi Bankot, 1998-ban a Kandy Fog-templomot, 2000-ben a Nemzetközi Repülőteret bombázták le. 1999-ben, pár nappal elnöki újraválasztása előtt Kumaratunga elnökasszony is célponttá vált, melyből sikeresen megmenekült, fél szemét azonban elveszítette. Annak ellenére, hogy újból sikeresen megválasztották, egyre inkább világossá vált, hogy képtelen továbblépni a béke kérdésében. 

Még mindig háború



2001-ben újra választásokat tartottak, a miniszterelnök Ranil Wickramasinghe lett, Kumaratunga pedig megmaradt elnöknek. Wickramasinghe elérte, amit az elődei és az elnökasszony csak szerettek volna: tárgyalóasztalhoz ültette az LTTE vezetőit, mégpedig Norvégiában, és 2002-ben létrejött a tűzszünet nyilatkozat, melyet a gyakorlat is gyorsan követett: a fegyvereket letették, az északi és déli részt összekötő A9-es utat 12 év után újra megnyitották, újra megindult a légiközlekedés Jaffnába és feloldották az LTTE-re vonatkozó helyváltoztatási tilalmat. Ami pedig a legfontosabb volt: az LTTE lemondott függetlenségi igényeiről. 



Az elején minden nagyon pozitívnak tűnt, ám Wickramasinghe és Kumaratunga között ellentét bontakozott ki, mivel az elnökasszony szerint a kormány túl sok engedményt adott a rebellis tamiloknak. Mindez a tárgyalások végét jelentette, mert az LTTE felállt az asztaltól 2003 tavaszán. A kormányon belüli csatározások mindennapossá váltak. 
Ezalatt az LTTE elszenvedte ezek hátrányait. A többi ország, mint az USA, Az Egyesült Királyság, az Európai Unió mind terroristaszövetségként kezdték emlegetni őket, ezért az LTTE néhány ezer katonával illegalitásba vonult. 
A béketárgyalások teljesen leálltak, az ország keleti részében folyamatos harcok dúltak, 2001 óta a colombói bombamerényletek egymást követték, és elmenekültek a norvég mediátorok.


A 2005 novemberi elnöki választásokon Mahinda Rajapaksa győzött. 
A választásokat egyébként az LTTE bojkottálta, így az általuk irányított területeken az emberek nem mentek el szavazni. 

Rajapaksa elnök bár megfogadta, hogy folytatja az LTTE-vel való tárgyalásokat, valójában visszautasította a tamil függetlenségi törekvéseket és a cunami segélyeket sem volt hajlandó megosztani velük. 
A cunami első évfordulóján, 2005. december 26-án a világ vezetői és a segélyszervezetek egységesen felszólították a Sri Lanka-i kormányt és az LTTE-t, hogy vessenek véget a harcoknak. Mindkét fél igent mondott, és 2006. február 22-én Genovában ismét asztalhoz ültek, s több mint egy hónapig egyezkedtek, ám március végére a két hadsereg megint összetűzésbe került Trincomalee partjainál. Áprilisban pedig egy öngyilkos merénylő 8 embert ölt meg Colombóban. Ennek nyomán a Sri Lanka-i Légierő megtámadta az északi részt, több tízezer civilt kényszerítve, hogy elhagyja otthonát. 
Erre válaszul az LTTE bombát robbantott egy anuradhapurai buszon, mely támadásban 64 civil vesztette életét. 
Bár papíron tűzszünet volt, a robbantások, gyilkosságok, harcok tovább folytatódtak mindkét fél részéről. Októberben, a genovai tárgylások alatt újabb 90 emberáldozatot követelő öngyilkos merénylő robbantást követtek el Habarana mellett és a Galle-i kikötőt is megtámadták. Egyre inkább látszott, hogy a tűzszünet csak névleges. 
2007 márciusában az LTTE első légitámadását mérte a nemzetközi repülőtér melletti katonai bázisra, majd júliusban Anuradhapurát támadták. Ezekre a kormány sem maradt tétlen, visszaválaszolt, s az év végére elfoglalta az egész keleti partot. 

2008 év elején a kormány bejelentette, hogy véget vet a papíron létező tűzszünetnek, és egy éven belül megnyeri a háborút. Bombatámadások, politikai merényletek, gyilkosságok, eltűnések és folyamatos nehéz harcok jellemzik ezt az évet, a kormány hadserege azonban nyomult és nyomult északra. 

2009. május 16-án, a harcok végén Mahinda Rajapaksa ezt jelentette ki: "Kormányom, fegyveres erőink teljes elkötelezettségével, egy példátlanul humanitárius művelettel katonailag legyőzte az LTTE-t". 

Május 17-én az LTTE is elismerte, hogy vesztett: "Harcunk végül keserű véget ért... Eldöntöttük, hogy letesszük a fegyvert... Csak az elvesztett életeket sajnáljuk, s azt, hogy nem tudunk tovább kitartani..."

Május 18-án megölték az LTTE vezetőjét, Prabhakarant, amint egy mentőautóban próbált menekülni. 
Május 19-től, a háború lezárása után további 29 LTTE-hez közel álló vezetőt végeztek ki országszerte. 

Így történt. Sokan meghaltak. Ártatlanul, feleslegesen. Ha ma kérdezzük az embereket, akár szingaléz, akár tamil, mind így felel: 

"Nincs közöttünk semmi harag. Szeretnénk, ha visszaállna a népeink között korábban fennálló béke és szeretet. Nem akarunk többé háborút." 

2014. szeptember 4., csütörtök

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 5.

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 5. 

Felébredés a gyarmati korból




A buddhizmus ébredése és a hindu kultúra fenntartása érdekében tett megmozdulások, mindez a brit gyarmati sorban, nos, egyre furcsábbá tették a 19. századi Ceylont. Jelentős személyiségek, mint pl. a buddhista aktivista Angarika Dharmapala, és a buddhistává vált amerikai teozifista Henry Steel Olcott segítette az országot. Amikor a helyiek egy kis csoportja egyetlen képviselőt tudott küldeni a Törvényhozó Tanácsba, ez már jelentős győzelemnek minősült, és ez kombinálva a két világháború közötti évek USA determinizmusával, további jelentős eredményeket helyezett kilátásba. 

        

   1919-ben megalakult a függetlenségért kampányoló Ceyloni Nemzeti Tanács, így a két világháború közötti években a mozgalom egyre nagyobbá és szervezettebbé vált; könyörtelen lobbit folytatva mind a szingaléz, mind a tamil szervezetek segítségével. Meglett az eredménye. 1931-ben általános választójogot kaptak a helyi emberek, a törvényhozói és végrehajtói hatalmat megosztva gyakorolták a helyi és brit tagok. Ez esélyt adott a sziget vezetőinek, hogy további önkormányzati jogokat vívjanak ki. 



A függetlenségi mozgalomnak két irányzata volt: a mérsékeltek és a radikálisok. Az utóbbiak az indiai példát követve teljes függetlenséget követelt. A 2. világháború ideje alatt a legtöbb szingaléz vezető összejátszott a britekkel, így Ceylon a britek első számú, Japán elleni bázisa lett. 



Függetlenség

1948. február 1-jén Ceylon függetlenné vált, mint a Brit Nemzetközösség teljes jogú tagja. Az első független kormányt az Egységes Nemzeti Párt alakította, és a sziget minden nemzetiségét képviselte. A vezető Don Stephen Senanayake volt. 



Az első pár évben minden jónak tűnt: jelentős exportkereskedelem állt fenn a világgal; a kormány jelentős többséggel rendelkezett a parlamentben és nem - vagy alig -  volt társadalmi elégedetlenség. 
Az 50-es évek elejére ez jelentősen megváltozott. Esett a tea és a gumi iránti igény a világpiacon, ez mellett magas importadókat vezettek be, s így a gazdasági nehézségek alakultak ki. Az ültetvényeken családostól dolgozó tamilok hirtelen jogfosztottnak érezték magukat, és első ízben derült fény arra, hogy repedések keletkeztek az addigi szingaléz-tamil egységen. 


1951-ben S. W. R. D. Bandaranaike "Sinhala Maha Sabha" elnevezésű frakciójával kivonult a Nemzeti Pártból és megalakította a Sri Lanka Szabadság Pártot. 




A Bandaranaike-éra



Az 1956-os választásokon, mely egybeesett Buddha megvilágosodásának 2500 éves évfordulójával és Vijaya herceg érkezésének évfordulójával, a Szabadság Párt hatalmas győzelmet aratott. A kormány gyorsan keresztülvitte a Szingaléz Törvényt, mely az utolsó csapást mérte a tamilokra, akik már amúgy is fenyegetve érezték magukat a többségben lévő szingalézektől. Miközben a Bandaranaike-kormány az állami szektor kiterjesztésére és az ország jólétének javítására koncentrált, megtiltotta a külföldiek ingatlanvásárlási jogát és államosította a legfőbb gazdasági szektorokat, így elkerülhetetlenül visszaesés következett be a gazdaságban. 1959-ben, miközben az elnök tárgyalásokat kezdeményezett a tamil vezetőkkel, újraépíteni akarván a hidat a két népcsoport között, egy buddhista szerzetes lelőtte őt az irodájában. 


Az 1960-as választásokon özvegye jutott hatalomra, aki a világ első női miniszterelnöke volt. Mrs. Bandaranaike folytatta férje tevékenységét az államosítások terén, és brutálisan alkalmazta a Szingaléz Törvény paragrafusait, ezáltal egymillió tamilt kényszerített vissza Indiába. Amikor ezért északon és keleten elkelések kezdődtek, ő válaszként egyre inkább szűkítette a tamilok politikai jogkörét. 

Bár 1965-ben az Egységes Párt szerezte meg a hatalmat és a gazdaság teljes csődje miatt igyekeztek bevonni a magánszférát is, 1970-ben ismét Mrs. Bandaranaike győzött. 




Az 1970-es évek elején létrejött a "szingaléz-marxista-tamilellenes-szabadságharcosok pártja", melynek tagjai főleg egyetemisták voltak, akik gyors változást akartak elérni, főleg a munkanélküliség miatt. Amikor 1971-ben legyőzték a Szabadság pártot, délen és a középső országrészben harcok bontakoztak ki, mely sok áldozatot követelt. Ez a széleskörű felkelés egyéb kormányzati beavatkozást követelt. 1972-ben megváltoztatták a sziget nevét Ceylonról Sri Lanka Szocialista Demokratikus Köztársaságra. De már nem volt mit tenni: a '77-es választásokon Bandaranaike veszített, és Jayawardene elnök alakított kormányt. 

A Jayawardene-éra


Jayawardene elnök


Jayawardene elnök fordított elődje államra épülő gazdaságpolitikáján, és felülvizsgálva azt enyhített a külföldi tőketilalmon. Miután megnyitotta előttük a gazdaságot, látszottak bizonyos javulások: 1983-ra a fele munkanélküli munkát kapott, 1985-re az ország rizstermesztés szempontjából önellátó lett; míg a turizmus és a külföldön élő sri lankaiak jó ki külföldi készleteket hoztak a szigetre.

1978-ban új alkotmány született, ami a végrehajtó hatalmat az elnök kezébe adta, pedig azelőtt az elnöki tisztség szinte csak névleges volt. Nem sokkal ezután Jayawardene miniszterelnök elnökké (president) neveztette ki magát, és 1982-ben újraválasztották. 

Bár az 50-es évek óta a szingaléz-tamil ellentét csökkent, a 70-es évek közepére a felkelések újra rendszeresek voltak, mivel a tamilok úgy érezték, hogy a kormány nem támogatja őket eléggé. 1971-ben beszabályozták a tamilok egyetemre való felvételét, 

és deklarálták, hogy a buddhizmus az első helyen áll a Sri Lanka-i kultúrában. Bár a kormány engedményt tett, a tamil nyelvet is nemzeti nyelvként ismerte el az északi területeken, de már túl késő volt. 
Ahogy a tamil mozgalmak egyre erőteljesebbé váltak, szervezett katonai csoportok jöttek létre. 


1976-ban Prabhakaran és néhány fiatal tamil megalakította a "Liberation Tigers of Tamil Eelam" nevű szervezetet, azaz az LTTE-t, vagyis a Tamil tigrisek szélsőséges szervezetét. 




  
 

 




Az LTTE később a világ legszörnyűbb terroristacsoportjaként vonult be a világtörténelembe, mint a szervezet, mely a legtöbb öngyilkos merényletet hajtotta végre a világon. Egy, északon és keleten kialakított független államért harcoltak, melyet Eelamnak neveztek. 







Yapahuwa ősi királysága

Yapahuwa ősi fővárosba érkezünk meg. Nem maradt fent olyan nagyszerű formában, mint akár az első,  Anuradhapura vagy a második főváros, Polo...