2014. május 20., kedd

Sri Lanka Mesék 2.


Sri Lanka mesék 2.


El is indult Vijaya herceg, 700 fős kíséretével, a nagyvilágot járni. Nemsokára kikötöttek Supparaka kikötőben, Indiában, de rossz természetük miatt onnan is kiebrudalták őket. Sok napot töltöttek még a tengeren, mígnem egyszer, hajnalhasadáskor megpillantották a szárazföldet: gyönyörű, zöldellő szigetet, csodálatos, színes pálmákkal övezve. Vijaya volt az első, aki partra lépett. Leborult a homokra s ezt mondta: „Birtokba veszem ezt a földet és esküszöm, hogy jó uralkodója leszek népemnek.”

Kuveni, a yakkha hercegnő élt itt népével, aki szívélyesen fogadta őket, s felajánlotta segítségét a hercegnek. Kuveni támogatásával - aki saját népét árulta el!! - Vijaya legyőzte az őslakosság férfi tagjait; kíséretének férfitagjai feleségül vették a hátramaradt yakkha-nőket, ő maga pedig Kuveni hercegnőt.



Vijaya herceg, az oroszlán vad és kegyetlen unokája lett hát a szingalézek ősatyja, a szingaléz nemzetség megalapítója. Megalapította Tambapannit, az ország fővárosát, s onnan uralkodott.

Kuveni hercegnő két gyermekkel ajándékozta meg, egy fiúval és egy lánnyal.

Boldogan éltek, amíg meg nem haltak... 

Így is lehetett volna, de Vijaya tudta: nem ismerik őt el valódi királynak, míg nem vesz feleségül egy nemesi származású hercegnőt. Így a hálátlan herceg, miután Kuveni segítségével megszerezte a hatalmat, minisztereit Indiába küldte, hogy hozzanak neki egy indiai hercegnőt, Kuvenit pedig gyermekeivel együtt elzavarta.

Kuveni nem tehetett mást, visszament népéhez, akik árulásáért kivégezték őt. Gyermekei a hegyekbe menekültek.

Folytatása következik.  

2014. május 13., kedd

Sri Lanka mesék 1.


Sri Lanka mesék

Egyszer volt, hol nem volt, élt Indiában egy gyönyörű hercegnő, akinek a születésekor felállított horoszkópjából megjósolták, hogy egy oroszlán lesz a férje. Egy napon, miközben társnőivel sétált, eléjük ugrott egy oroszlán. Mindenki megijedt és elszaladt, ám a hercegnő emlékezve a jóslatra, félelem nélkül közeledett az állat felé, aki felkapta, a hátára ültette, s magával vitte a barlangjába.
Hogy ott mi történt, mi nem, nem tudhatjuk, mindenesetre született egy lányuk, Sinhasivali (Oroszlánlány), és egy fiuk, Sinhabahu (Oroszlánkezű). Mindkettőnek oroszlán-testrészei voltak.


Mikor a gyerekek felnőttek, Sinhabahu visszavágyott az emberek közé, így míg apja vadászni ment, titokban elvitte nővérét és anyját a barlangból, s addig vándoroltak, míg a hercegnő apjának udvarába nem értek. 
Hazaérkezve az oroszlán igen mérges és szomorú lett, elindult, s kétségbeesésében széttépett mindenkit, aki az útjába került. Egyszer elérkezett abba a városba, ahol családja is élt. 
Sinhabahu tudta, hogy csak ő képes legyőzni apját, ezért az oroszlán elébe ment. Apja, meglátván fiát, farkcsóválással, és szeretettel eltelve közeledett felé, meg akarta ölelni, de a fiú megfeszítette íját és lőtt. Az apa szeretete olyan erős volt, hogy a nyílvessző lepattant róla. Ám Sinhabahu nem adta fel: tovább lőtt. Az oroszlán ekkor mérges lett, s emiatt a nyílvessző már képes volt halálra sebezni. 

Sinhabahu ezután feleségül vette nővérét, s követte nagyapját a trónon.

Sinhabahunak és Sinhasivalinak 16 fiú ikerpár gyermeke született, közülük a legidősebb, Vijaya herceg az oroszlán-nagypapa habitusát örökölte. A nép sokat szenvedett a durva, igazságtalan hercegtől, így megkérték az uralkodót, hogy küldje el a fiát a királyságból.
Sinhabahu felszereltetett egy hajót, s Vijayát 700 kísérő társaságában száműzte.


Folytatása következik.