Sri Lanka információk - A sziget rövid története 6.
1983-ban az egyre növekvő feszültség végül kirobbant. A Tamil Tigrisek csapdába ejtettek és kivégeztek egy katonajárőrt a Jaffna régióban, ami a később Fekete Júliusként elnevezett harcsorozathoz vezetett. A következő héten a szingaléz tömeg gyilkolni és fosztogatni kezdett a sziget tamil részében. Pontosan nem tudni, hány tamil halt meg ekkor, a számuk 400 és 3,000 közé tehető.
A tény, hogy a kormány és a biztonsági erők nem tudnak megálljt parancsolni egyik oldalnak sem, sok tamilt kényszerített arra, hogy elhagyja a szigetet. Az erőszak tovább rombolt a két nép között és - bár a kormányzat egy elkésett ajánlatot tett a tamiloknak egy aránylag független tamil kormányzat létrehozására - 1985-re már általánossá váltak a csatározások.
Az ország gazdasága zuhanórepülésbe kezdett, mivel a turisták elmaradtak, a külföldi befektetők tönkrementek, a hadsereg pedig óriási összeget emésztett fel.
1987-re a kormányzati erők elszigetelték az LTTE-t Jaffna városában. Bízva abban, hogy el tudja nyugtatni a felizzott kedélyeket, a kormány elhatározta, hogy bizottságokat állít fel a tamil részeken, különösen északon és keleten. Ez mellett, mivel a harcok tovább folytak, és több ezer tamil menekült el az Indiában található Tamil Nadu menekülttáborokba, Jayawardene elnök felvette a kapcsolatot Rajiv Gandhi indiai miniszterelnökkel, hogy az Indiai Békefenntartó Erőket az országba invitálja. Ezzel azt akarta elérni, hogy a tamilok megbékéljenek és visszavonuljanak északra békében.
Nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy ez senkinek sem felel meg. Bár az LTTE egy ideig nyugton maradt, de a későbbiek során egyre inkább összecsapott az indiai sereggel. Nem csak ők voltak a bevonulás ellen: a muszlimok és a buddhista sangha is felemelte hangját ellene, sőt, a szingaléz nemzeti nacionalisták is, akiket igen zavart, hogy külföldi sereg állomásozik Sri Lanka földjén. Így aztán 1990 márciusában az Indiai Békefenntartók elhagyták a szigetet.
Amikor elkezdődtek a szingaléz nacionalisták fellázadni az indiai fenntartók jelenléte miatt, a baloldal felhasználta ezt a visszatérésre. A kommunizmus elveire támaszkodva nyomult egyre előrébb, s már nem csak diákok és munkanélküliek alkották, hanem szerzetesek, rendőrségi dolgozók, katonák, akik rengeteg támadást és politikai merényletet követtek el a sziget déli és középső részén.
1988-ban Jayawardene elvesztette a választásokat, és Ramasinghe Premadasa alakított kormányt, aki azonnal felszólította a baloldalt, hogy tegye le a fegyvert. Mikor ezt azok visszautasították, halálosztagot küldött ki, hogy lemészároltassa a baloldal minden tagját. 1989-re a legtöbb tagot kivégezték vagy börtönbe vetették, így vetettek véget a baloldal követte politikai merényleteknek. Ennek ellenére a baloldal újra gyorsan erőre kapott, s ma is meghatározó tagja a politikai főáramnak.
Az 1990-es évek
Nem sokkal az indiai csapatok kivonása után az LTTE és a Sri Lanka-i kormány közötti ellenségeskedés újra felélénkült. Nagy valószínűséggel a Jayawardene elnökkel kötött szövetsége miatt Rajiv Gandhi merénylet áldozata lett, amikor 1991-ben a Tamil Naduban tartott választási kampányán egy LTTE tag felrobbantotta magát közvetlenül mellette.
A Premadasa elnök 1993-ban vált az LTTE áldozatává egy május elsejei ünnepségen.
1994-ben a legbaloldalibb Népi Szövetség párt nyert a választásokon, és Chandrika Kumaratunga, Bandaranaike elnök lánya lett a sziget első női elnöke.
Bár folyamatos tárgyalások folytak a két fél között a háború befejezését illetően, a csatározások nem hagytak alább. A kormány 1995-ben hatalmas győzelmet aratott Jaffnában, ám erre az LTTE csak egyre több bombával válaszolt: 1996-ban a Központi Bankot, 1998-ban a Kandy Fog-templomot, 2000-ben a Nemzetközi Repülőteret bombázták le. 1999-ben, pár nappal elnöki újraválasztása előtt Kumaratunga elnökasszony is célponttá vált, melyből sikeresen megmenekült, fél szemét azonban elveszítette. Annak ellenére, hogy újból sikeresen megválasztották, egyre inkább világossá vált, hogy képtelen továbblépni a béke kérdésében.
Még mindig háború
2001-ben újra választásokat tartottak, a miniszterelnök Ranil Wickramasinghe lett, Kumaratunga pedig megmaradt elnöknek. Wickramasinghe elérte, amit az elődei és az elnökasszony csak szerettek volna: tárgyalóasztalhoz ültette az LTTE vezetőit, mégpedig Norvégiában, és 2002-ben létrejött a tűzszünet nyilatkozat, melyet a gyakorlat is gyorsan követett: a fegyvereket letették, az északi és déli részt összekötő A9-es utat 12 év után újra megnyitották, újra megindult a légiközlekedés Jaffnába és feloldották az LTTE-re vonatkozó helyváltoztatási tilalmat. Ami pedig a legfontosabb volt: az LTTE lemondott függetlenségi igényeiről.
Az elején minden nagyon pozitívnak tűnt, ám Wickramasinghe és Kumaratunga között ellentét bontakozott ki, mivel az elnökasszony szerint a kormány túl sok engedményt adott a rebellis tamiloknak. Mindez a tárgyalások végét jelentette, mert az LTTE felállt az asztaltól 2003 tavaszán. A kormányon belüli csatározások mindennapossá váltak.
Ezalatt az LTTE elszenvedte ezek hátrányait. A többi ország, mint az USA, Az Egyesült Királyság, az Európai Unió mind terroristaszövetségként kezdték emlegetni őket, ezért az LTTE néhány ezer katonával illegalitásba vonult.
A béketárgyalások teljesen leálltak, az ország keleti részében folyamatos harcok dúltak, 2001 óta a colombói bombamerényletek egymást követték, és elmenekültek a norvég mediátorok.
.jpg)
A választásokat egyébként az LTTE bojkottálta, így az általuk irányított területeken az emberek nem mentek el szavazni.
Rajapaksa elnök bár megfogadta, hogy folytatja az LTTE-vel való tárgyalásokat, valójában visszautasította a tamil függetlenségi törekvéseket és a cunami segélyeket sem volt hajlandó megosztani velük.
A cunami első évfordulóján, 2005. december 26-án a világ vezetői és a segélyszervezetek egységesen felszólították a Sri Lanka-i kormányt és az LTTE-t, hogy vessenek véget a harcoknak. Mindkét fél igent mondott, és 2006. február 22-én Genovában ismét asztalhoz ültek, s több mint egy hónapig egyezkedtek, ám március végére a két hadsereg megint összetűzésbe került Trincomalee partjainál. Áprilisban pedig egy öngyilkos merénylő 8 embert ölt meg Colombóban. Ennek nyomán a Sri Lanka-i Légierő megtámadta az északi részt, több tízezer civilt kényszerítve, hogy elhagyja otthonát.
Erre válaszul az LTTE bombát robbantott egy anuradhapurai buszon, mely támadásban 64 civil vesztette életét.
Bár papíron tűzszünet volt, a robbantások, gyilkosságok, harcok tovább folytatódtak mindkét fél részéről. Októberben, a genovai tárgylások alatt újabb 90 emberáldozatot követelő öngyilkos merénylő robbantást követtek el Habarana mellett és a Galle-i kikötőt is megtámadták. Egyre inkább látszott, hogy a tűzszünet csak névleges.
2007 márciusában az LTTE első légitámadását mérte a nemzetközi repülőtér melletti katonai bázisra, majd júliusban Anuradhapurát támadták. Ezekre a kormány sem maradt tétlen, visszaválaszolt, s az év végére elfoglalta az egész keleti partot.
2008 év elején a kormány bejelentette, hogy véget vet a papíron létező tűzszünetnek, és egy éven belül megnyeri a háborút. Bombatámadások, politikai merényletek, gyilkosságok, eltűnések és folyamatos nehéz harcok jellemzik ezt az évet, a kormány hadserege azonban nyomult és nyomult északra.
2009. május 16-án, a harcok végén Mahinda Rajapaksa ezt jelentette ki: "Kormányom, fegyveres erőink teljes elkötelezettségével, egy példátlanul humanitárius művelettel katonailag legyőzte az LTTE-t".
Május 17-én az LTTE is elismerte, hogy vesztett: "Harcunk végül keserű véget ért... Eldöntöttük, hogy letesszük a fegyvert... Csak az elvesztett életeket sajnáljuk, s azt, hogy nem tudunk tovább kitartani..."
Május 18-án megölték az LTTE vezetőjét, Prabhakarant, amint egy mentőautóban próbált menekülni.
Május 19-től, a háború lezárása után további 29 LTTE-hez közel álló vezetőt végeztek ki országszerte.
Így történt. Sokan meghaltak. Ártatlanul, feleslegesen. Ha ma kérdezzük az embereket, akár szingaléz, akár tamil, mind így felel:
"Nincs közöttünk semmi harag. Szeretnénk, ha visszaállna a népeink között korábban fennálló béke és szeretet. Nem akarunk többé háborút."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése