Sri Lanka Információk - Utazás északon, Jaffna és társai...

Sri Lanka Információk - Utazás északon, Jaffna és társai...

Régóta érlelődött a gondolat, hogy elmenjünk északra, itt élünk majdnem 2 éve, és még nem voltunk odafönn. 

Előre elnézést kérek, mert bár Magyarok Sri Lankán néven teszem közzé ezeket a bejegyzéseket, de természetesen ezek kizárólag az én benyomásaim, érzéseim, én fordítom le a szememmel, amit látom; a fülemmel, amit hallok, és a szívemmel amit érzek. Női szemmel, női füllel, női szívvel. Sőt, súlyosbítom: egy olyan női szemmel, amely magában hordozza az elmúlt 41 év benyomásait, rögzült reakcióit (akármilyen terhes is már), és néha úgy érzi, át tud lépni saját korlátain. Vagy nem :D Úgyhogy ne essetek bele a csapdába, ez csak egy változata annak a csodának, amiben minden ember él. Vagy: ami minden emberben él. Ha észreveszi :D

Még valami: bár egyes szám első személyben írok (a fentiek miatt), Józsi mindvégig ott volt, vezetett, segített, és részt vett minden eseményben. (jó néhány lépcsővel feljebb <3 )

No, vissza a "száraz tényekhez" :D 

Tehát: régóta érlelődött. Sri Lanka részletes történelemkönyvét olvasva és fordítva világossá vált: bármennyire is igyekeznek az összetartozás látszatát fenntartani az itt élő népek, igencsak elkülönülnek. Ezt a bőrömön tapasztalom sok esetben, SL talán a világ legrasszistább országa, és még igencsak gyerekcipőben járnak. Kíváncsi lettem tehát arra a messzi, északi világra, amit még csak könyvekből ismertem. Miután elolvastam Mark Stephen Meadows - Teatime with Terorrists című könyvét (köszönet Szabó Áginak), tudtam, hogy egyszer eljutok oda. Persze, várni kellett, míg az univerzumban is megérlelődik a gondolat, de hamar "szerencsém" volt, és egy délelőtt aztán nekivágtunk. Kis nyűglődés, hogy Micó jöjjön - ne jöjjön (már a hámot is ráadtam), de megijedtem (totál az én felelősségem), és úgy döntöttem, jobb, ha marad a biztonságos környezetben (milyen is már, hogy a saját félelemeinket vetítjük másokra, macskára vagy jobb híján a gyerekeinkre. Pedig SL számomra a félelmektől való megszabadulás hazája). Így Micó maradt. 

Elindultunk. És sok csodában volt részünk. Részem...  Igen sikeresnek mondhatom az utat. Csak egyszer sírtam... :) (asszem). 

Ti nem fogtok ;) Vagy még többet ;) Opcionális. 

Az autópályán vettük egy balost, 

érdekes, a pálya felett mindig gyönyörű és különleges az ég <3

majd Colombóban kezdtünk, egyrészt üzleti ügyekben, másrészt ott aludtunk. 

Barátságban :) vagy mi... A konzul úrral találkoztunk, megbeszéltük az élet dolgait - hogy ő mennyire szereti a magyarokat, mi pedig a szingalézeket - beszéltünk jövőbeni terveinkről, majd nyugovóra tértünk. 

Aztán reggel nekivágtunk. Amit biztosan tudtunk, hogy Jaffnáig valahogyan eljutunk, a részleteket nem dolgoztuk ki. 

A végeredmény végül ez lett: 

Galle-Colombo-Negombo-Puttalam-Wilpattu Nemzeti Park-Mannar-Jaffna-Kilinochchi-Vavuniya-Mihintale-Habarana-Sigiriya-Dambulla-Kurunegala-Colombo-Galle

Józsi adaléka: A csodás északi utakról, gumiőrlő-nemzeti parkos kaszkadőrmutatványokról, az óceán soha el nem készülő átjáróról, a gyakori ellenőrző pontokról, a Kilinochchi utáni, Erdélyre emlékeztető néptelen autóutakról csak szuperlativuszokban tud nyilatkozni :)

Reggeli után, fél 8-kor indultunk el észak felé a Negombo Roadon, és vasárnap reggel lévén 1 óra alatt Negombóban voltunk. Itt nem álltunk meg, mert ide sokszor jövünk, de teszek néhány képet. Negombót a Kis Rómának is nevezik, mivel a lakosság nagy része - a portugáloknak köszönhetően - katolikus, több mint 20 gyönyörű katolikus templomuk van. A Bandaranaike reptértől egyébként autóval vagy tuktukkal 20 percre van, így nagyon sok turista itt kezdi utazását. A 8. század óta fahéjkereskedelméről volt híres, ennek szinten tartása érdekében a 17. században a hollandok megépítették a 120 km hosszú, Puttalamig tartó holland csatornát. Negombo ma halász- és üdülőfalu. 

 

A csatorna mentén rögtön Puttalam felé vettük az irányt, vagyis tovább egyenesen északnak. Ezen egyébként egészen Jaffnáig nem kellett változtatunk, csakis egyenesen előre. Az út minősége folyamatosan változott, kezdeti lelkesedésünket többször riadalom váltotta fel. De maradjunk még az elején, itt még tökéletes utakon száguldottunk. 

Másfél óra alatt értünk fel Puttalamba, ahol nagy meglepetésben volt részünk: szép kis városka, gyönyörű, mondhatni korzós tengerparttal és sótermelő bányákkal. A város neve: Uputhth-alam (tamil szó) sótermelő területet jelent. 

Puttalam észki lagúnáinál szállt partra Buddha halálának napján, Krr. e. 543-ban Vijaya herceg és 700 fős kísérete, akik, legyilkolva a helyi vedda férfiakat és feleségül véve az özvegyen maradt asszonyokat megalapították a szingaléz nemzetséget. 

(Bővebben itt: Sri Lanka mesék - Vijaya érkezése

és itt: A sziget rövid története 1.)

 

A városban is megálltunk, mert fel kellett tölteni  kártyámat. Communication Center nevű kis boltocskában mindenütt lehetséges a feltöltés, mindig ki van ragasztva az adott telefontársaság matricája (Dialog, Airtel, Hutch, Mobitel). A piac mellett álltunk meg. 

 

 

 

 

 

 

Én ugyan eredetileg úgy terveztem, Puttalamban vagy Mannarban alszunk, de Józsi eltökélte magát: ma este a Jaffnai csillagos égbolt alatt hajtja le a fejét; így belehúztunk, és minden okunk megvolt rá, hogy délután Jaffnában legyünk. 

Suhantunk tehát tovább. Az elején nem mondtam, de nem olyan régen szert tettünk egy GPS-re. Elég kalandosan, mert mindenki azt állította, hogy SL-n csak a katonaság jogosult a használatára, mígnem egyszer bugyivásárlás közben szembejött egy kis bolt a Wackwella Roadon, ahol lehetett kapni. Nos, ezt a GPS-t most beizzítottuk, és remekül adta a térkép alá a lovat :D , engem pedig az idegbaj kerülgetett, mert többször homlokegyenest mást mutattak. Aztán volt, hogy közölte: Turn left, és jobbra mutatott. Amíg csak egyenesen kellett menni ,addig nem is volt gond :D

Továbbmentünk Mannar felé. 

Amit ezen a szakaszon és innen mindenhol megfigyeltünk: 

- egyre kevesebb jármű

- szélerőművek sokasága 

- nagyobb tisztaság

- sokkal jobb minőségű utak, mint délen. 

Puttalam és Mannar között 127 km az út, remekül haladtunk, de aztán útfelbontások következtek, így kissé lassítani kellett a tempón. 

 

Előre jeleztem Józsinak, hogy nagyon szerencsések vagyunk, közvetlenül a Wilpattu Nemzeti Parknál fogunk elhaladni. Ennek már előre örültünk, izzítottuk a telefonokat, hogy a hatalmas állatseregletet megörökíthessük. 

Az útfelbontás sem zavart minket már annyira, csak mentünk-mentünk...

Ekkor jött a meglepetés... Szűkülő földút, őrbódé, hatalmas tábla: Wilpattu Nemzeti Park. 

Na, eltévedtünk... De hol?? És mennyit kell visszafelé menni az útfelbontáson?? 

De az őr lelkesen integet, mi pedig elhalóan, nagyon óvatosan szinte leheljük: Jaffna?

Ovu, ovu, vagyis igen, igen, és terel minket autóstul be a nemzeti parkba. Naná, hogy nem hiszünk neki, de nincs itt senki más, a GPS is összebeszélt vele, bőszen villog, hogy menjünk már; a papírtérképen is a zöld részen megy át a sárga vonal; így aztán bekapunk 2 piros tablettát és 3 zöldet, és nekivágunk. 

A kezdeti idegeskedés után nagyon hamar megláttuk: csodálatos helyen vagyunk, mint egy paradicsom :) Nézzétek: 

Miután kigyönyörködtük magunkat, két dolog derült ki: az egyik, hogy nagy valószínűséggel az útjavítás/útépítés az egész parkon át tart (kb. 30 km), és épp abban a stádiumban tartanak, amikor a lánctalppal ledöngölték. Ez azt jelentette, hogy 15 km/h sebességgel tudtunk haladni, szinte folyamatos fékezéssel, mert a lelkünk is kirázódott. 
A másik lidércnyomásunk az volt, hogy elfelejtettünk tankolni, mielőtt bejöttünk a parkba és a kijelző szerint épp hogy valami lötyögött a tank alján.

Na, itt adta át Józsi a kormányt, inkább aludt, nem akart magánál lenni, mikor leáll a semmi közepén az autó, 40 fokban, vadállatokkal és emberek nélkül... Így én vezettem, ami halál biztonságos volt: sehol egy másik jármű, széles út és max 15 km/h... Ideális egy nő számára :D

Persze, hogy miután Józsi elaludt, baromira unni kezdtem magam és eszembe jutott, hogy valahol azt olvastam: ha bizonyos sebesség felett haladunk, akkor nem ráz annyira az út. Kipróbáltam és bejött, már 40-nel száguldottunk. Persze kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy állatokat fotózzunk, így aztán nincsenek képek. Mellesleg egy pávát és egy mongúzt láttunk :) Nemsokára kiértünk a főútra, az első ellenőrző pontra. Kiszállítottak az autóból, és ünnepélyesen bejelentették: ez az északi tartomány kapuja, mutassuk be az útlevelünket. Felírták a kocsi rendszámát és az adatainkat, majd jó utat kívántak. 

Kérdésünkre, hogy hol van a legközelebbi benzinkút közölték, hogy menjünk csak tovább, kb. 20 km-re találunk egyet. Hát ez nem nyugtatott meg minket. 

Pár km-rel tovább két stoppoló rendőrt vettünk fel, akiket a következő településen tettünk ki. Szingalézek voltak, kicsit gyakoroltuk a nyelvet is. 

Miután kitettük őket, még egyszer rákérdeztünk, merre is van a benzinkút, mert már igencsak szükség lenne rá. Ők már 40 km-t mondtak, amire elsápadtunk és kérdezősködni kezdtünk a helyi emberektől, ki árul üzemanyagot. Végül egy kis boltban adtak 7 litert, ami Mannarig elég volt. 

Az út Mannarig nagyon szép, bár sok helyen van útépítés. Rajapaksa elnök hatalmas posztereit ezen a részen ritkán látni, mégis úgy tűnik, mintha nagy fejlesztések lennének a térségben. 
Két órára értünk Mannarba, a városban rögtön tankoltunk, lefotóztuk a régi és az új hidat, de a lagúnákhoz sajnos nem mentünk be, pedig biztosan gyönyörű. Igyekeztünk Jaffnába, és fogalmunk sem volt róla, milyenek az utak. 

Az új híd 2010-ben készült el Japán támogatásával. Mannar erődjét a portugálok építették a 16. században, a hollandok később kibővítették. Itt játszódik Bizet: Gyöngyhalász című operája.  Itt olvashattok róla: Bizet: Gyöngyhalászok

 

Mentünk tovább. Ha valaki ezen az úton Jaffnába szeretne menni, akkor nem szabad bemenni Mannarba, előtte 3,5 km-rel le kell kanyarodni jobbra. 

Jaffna végül kétórányi autóútra volt, több útépítéssel egy gyönyörű meglepetéssel: az óceánon egy földnyelvet építettek, s ezen mentünk át. 

Colombóból Jaffnába összesen 8,5 óra alatt értünk fel, kisebb-nagyobb megállásokkal, útépítésekkel, zötykölődésekkel. Ha megépülnek ezek az utak, várhatóan 1-2 éven belül befejezik, nagyon jó kis autókázást lehet tenni majd :)

Mire Jaffnába értünk, kiderült, miért nem jó, ha zötyögős úton hajtjuk a kocsit. A  jobb hátsó gumink úgy kiakadt, hogy a végén már azt hittük, hajóban ülünk :) Így aztán kerestünk egy szállodát, és másnap reggelre beterveztünk egy gumisműhely látogatást. 

Sok minden már nem történt aznap, a Tilko Jaffna City Hotelben szálltunk meg (középszerű hely, jó áron); megvacsoráztunk és aludtunk. 
Előtte az étteremben kiakasztottam a pincért, mert rizst rendeltem a chicken kottuhoz :D
Józsi pedig megtalálta a legmagasabb tamilt :D

Másnap reggel gumis, amíg Józsi alkudozott, fotóztam. 

 

 

A szemétszállítás traktorokkal történik mindenhol, nyitottan, jó büdösen, és zenével jelzik, hogy mikor jön, mint a Family Frost. 

Cserébe, mert tönkretettem a gumit, kaptam egy városnézést... :)

A csillag alakú Jaffna erőd

  

A híres újjáépített Jaffna könyvtár. 1981. május 31-én éjjel, a polgárháború során felégették. Ez a könyvtár volt akkoriban Ázsia legnagyobb könyvtára, telistele pálmalevelekre írott szent szövegekkel. Az újkor legnagyobb könyvégetése volt. 2001-ben újították fel. 

A Nallur hindu kovilhoz igyekeztünk, csakhogy addigra minden telefonunk lemerült. De az úton addig is sok szépséget fotóztunk :)

Egy kis zene :)

Kicsit a tamil hindukról: 

a hagyomány szerint tűkkel átszúrják a hátukon a bőrt és ezeknél fogva felakasztva hordozzák körbe őket az ünnepségen. Nem ritka az arc-, nyelvátszúrás sem. 
Közben körülöttük vad táncot járnak a táncosok. 
Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas képsorok következnek!!! Bár szerintem az esti híradó vagy egy NAV-os levél jobban leteríti az embert :D 

Jaffnát elhagyva elhatároztuk, hogy nem ugyanazon az úton jövünk haza (vajon miért??). Így nagyon figyeltünk és az A9-es úton Kilinochchi felé vettük az irányt, mégpedig nem a Jaffna Lagúnán keresztül, ami délnek visz, hanem keletre, az Elephant Pass felé. 

Az Elephant Pass a másik bejárat Jaffna felé, mivel ez az út köti össze a Jaffna félszigetet a nagy szigettel. Nagyon fontos katonai bázis és sótermelő hely. Több csata is zajlott itt a polgárháború során. A katonai bázist 1760-ban építették a portugálok, majd a hollandok és a britek is használták. 1952-ben a SL-i hadsereg (SLA) tulajdonába került. Az 1991-es első csatát a SLA nyerte meg, de 2000-ben az LTTE (tamil tigrisek) elfoglalták. Végül a SLA visszafoglalta. Ma több emlékmű is látható az út mellett. Ottjártunkkor csak szingaléz látogatókkal találkoztunk. 

Ezen az emlékművön a felirat: Ez az a hely, ahol hatalmas erő és eltökéltség forrott egybe...

Az emlékművet annak tiszteletére emelték, hogy 2009-ben Mahinda Rajapaksa elnök úr segítségével megnyitották az úton a szabad átkelést mind a déli, mind az északi emberek számára.
Az emlékmű egy kör alakú, két részre osztott alakzaton fekszik, melyek egymással szemben helyezkednek el, s az ég felé törnek. Az egyik oldalon déli, a másikon északi növények vannak. 

Egy másik emlékműnél műanyag orchideát árultak az őrök, amit megvehettünk és az emlékmű előtt letehettünk :D Megcsodáltuk az orchideafészkeket is. 
Az emlékmű a 26 évesen elhunyt, Hasalaka faluból származó Gamini Kularathna tizedes emlékére lett állítva, aki a tábla szerint 1991. július 13-án felfegyverzett és bombákkal ellátott buldózer támadását észlelte. Azért, hogy megmenthesse a tábort és a hadsereget, megpróbálta azt megállítani, s közben életét vesztette. 

Innen tovább a Kilinochci - Vavuniya - Mihintale úton mentünk, az első két városkán csak áthaladtunk, képeket is csak az úton készítettem. 

Kilinochchi régesrégen a nága királyság központja volt, ma jórészt tamil település az A9 út mentén. A polgárháború során a tamil hadsereg központja volt. 

Vavuniya üresnek tűnő, de nagyon rendezett kis városka, virágokkal, szép, kiépített széles főúttal. Egyébként ez a szakaszon lehetett a legjobban epeszteni, az autósok visszafogottabbak voltak, mint itt délen, az út pedig új és tökéletes. 

Vavuniya az ősi Vanni (őserdő, törzsfőnökökkel, akik hol a tamilok, hol a szingalézek oldalára álltak az évezredes háborúkban) központja volt. 

Mihintaléban megálltunk, hogy felmehessek a sztupához. Gyönyörűséges hely, erről majd a következőben mesélek. Amit kiemelnék, hogy pár percre található Anuradhapura Szent városától. Itt még meg kellett állni az ellenőrző ponton (mert ha bementünk északra, valahol ki is kell jönnünk - megnyugodtak, hogy nem vesztünk el, bekerültünk a kockás füzetbe), és véget is ért a gyönyörű északi rész látogatásunk. 

  

 

 

Habaranában aludtunk, ami kb. 1 óra autóútra van Mihintálétól, Dambulla (így Sigiriya is) és Polonnaruwa között félúton, a Joes Habarana Village-ben. Tökéletes pihenőhely mindhárom látványosság megtekintéséhez.

Innen másnap reggel Kurunegala, majd Colombo (kis megállás a Pettah bazárban, ahol MINDEN van, de tényleg), s végül Galle következett, de ez már mind a középső és a déli országrészhez tartozik.