2015. február 27., péntek

A Buddha foga

A Buddha foga



Amikor 50 év tanítás után Lord Buddha eltávozott a Parinirvánába, testét buddhista szokások szerint szantálmáglyán hamvasztották el. A legenda szerint a hamvasztás után néhány csontot kiemeltek a hamuból, többek között bal szemfogát is. 

A szingaléz krónikák szerint ezt a bal szemfogat a Kalinga királynak (Kelet-India) adták át a hamvasztás után. A király az általa uralt fővárosban, Dantapurában emelt a Szent Fog számára szentélyt, s mind az őt követő Kalinga királyok nagy tisztelettel bántak a Szent Foggal. A Kr. u. 4. században Dantapura a szomszédos királyságok által fenyegetett helyzetbe került, így azért, hogy a Szent Fogat megvédhessék, Sri Lanka szigetére küldték azt.

A sziget akkori királya, Sirimeghavanna buddhista volt, így végtelen hálával fogadta a Szent Fogat. Azon ritka királyok közé tartozott, aki egyformán segítette a szigeten a Mahavihara (téraváda) szerzeteseket és az Abhayagiri (mahayána) szerzeteseket. E két irányzat között vetélkedés folyt a szigeten, például a Szent Fog idehozását a mahayána szerzetesek segítették, a theravadák pedig még csak szent relikviának sem ismerték el.

A Szent Fog 312-ben érkezett meg a szigetre, és a király azon nyomban elrendelte a Szent Fog templomának felépítését közvetlenül a királyi palota mellett, ma Isurumuniya néven ismert ez a templom. (Anuradhapura, főváros Kr. e. 4.-Kr u. 11. századokban). Ez lett az első Fog templom a szigeten. Anuradhapura kb. 600 éven keresztül otthont adott az ereklyének.



A Szent Fogat egy bráhmin hercegnő, Hemamala és férje, Dantha herceg hozták a szigetre. Hemamala egy indiai Kalinga királynak volt a lánya. Mivel sokan pályáztak a Szent Fogra, a hercegnő a kontyába rejtve hozta el. Miután a Szent Fog megérkezett, rögtön a szingaléz nép biztosítékává vált az elkövetkezendő pár száz évre. Elterjedt ugyanis, hogy az ország jóléte és biztonsága a Szent Fogtól függ, s aki birtokolja a Szent Fogat, az birtokolja az ország kormányzásának jogát. A Szent Fognak saját krónikája is van, a neve Dathavamsa, és a 13. században keletkezett.



A király egyben elrendelte, hogy minden évben egyszer a Szent Fogat körbe kell vinni a fővárosban, hogy az emberek megadhassák neki a tiszteletet. Így ez a legrégebbi ünnep SL-n, mert a mai napig tart, a neve Esala Perahera. 413-ban egy pár évet itt töltő kínai utazó, Fa Hszien leírásából ismerjük az akkori felvonulás részleteit. Egy ember egy hatalmas, feldíszített elefánton lovagolt végig az utcákon, s ő hirdette ki, hogy pontosan mikor fog kezdődni a felvonulás. A felvonulás napján a főutat tisztára seperték és virágokkal borították be. Az ünnepségsorozat abban az időben 90 napig tartott, s mind a főnemesség, mind a közemberek részt vettek rajta.

Később, ahogyan a főváros mindig arrébb települt, úgy vándorolt a Szent Fog is. Mindig a királlyal együtt költözött, és mindig a legszebb templomot állították neki, közvetlenül a palota mellett (Anuradhapura, Polonnaruwa, Dambadeniya, Yapahuwa és Kurunegala, majd végül Kotte és Kandy). Egy, a 7. században megkísérelt lopás után már mindig testőrökkel őriztették.

Erről jut eszembe, hogy magyar vonatkozása is van a fognak, Jelky András, a világjáró magyar utazó egyszer megpróbálta ellopni, persze, sikertelenül. A könyvet Hevesi Lajos írta, a címe: Jelky András kalandjai, olvassatok utána.



1017-ben gondosan elrejtették az éppen itt uralkodó tamil királyok elől, az már Anuradhapura összeomlásának idején volt, és csak 1056-ban tűnt fel megint Polonnaruwában, az új fővárosban.

Polonnaruwában (főváros a 11-13. században) 3 különböző fog templom romjait is megtalálhatjuk, a Vatadage-t, az Atadage-t és a Hatadage-t. Egymás után uralkodó királyok építették őket, valószínű, hogy egymást akarták mindig lekörözni ezzel. Az Atadage például a legenda szerint 8 nap alatt épült fel (ata szingalézül nyolcat jelent). Bár ma már mindegyik csak romjaiban látható, a krónikák leírása alapján tudjuk, hogy minden fog templom kétszintes volt, alul kő, felül faszerkezettel, ez utóbbi rejtette a Szent Fogat. A Hatadage 60 nap alatt épült fel (hata = hatvan).
Az Atadage mellett található kőoszlopról tudjuk, hogy Polonnaruwában – bármilyen meglepő is – tamil testőrség védte a fogat. A kőtáblán ugyanis az erre kirendelt testőrség napi rutinja van felvésve, tamil nyelven.

Atadage

Hatadage


Vatadage

1232 és 1236 között 3. Vijayabahu király költöztette a Szent Fogat Kotmaléból Kegalle közelébe, mivel a hódító dél indiai királyoktól el kellett rejteni azt. Ebben az időben a főváros már Dambadeniya volt, rögtön Polonnaruwa összeomlása után. A Szent Fogat azonban annak fontossága miatt nem tarthatták a fővárosban, ezért elrejtették.

A 13. században a dél indiai Pandya király – aki mindig is szerette volna elfoglalni a szigetet – többször is inváziót indított a Szent Fog megszerzésére, ami ekkor már a szingaléz függetlenség jelképévé vált. Ebben más uralkodóktól is segítséget kapott. 1247-ben a jávai király segítette őt (vagy maláj, ez nem tisztázott), de nem sikerült megszerezniük.

1272-1284 között Bhuvanekabahu király Dambadeniyából Yapahuvába tette át a székhelyét. Ebben az időben, a dél indiai pandya király egy minisztert küldött a szigetre, hogy elfoglalja Dambadeniyát és elvigye a Szent Fogat Indiába. Ez sem sikerült.



1284-ben Kublai Kán, a kínai császár küldött követeket a szigetre, hogy elvigyék neki a Szent Fogat. A küldöttség eredmény nélkül tért vissza Kínába.

Az idők során, ahogyan a 13-15. században a főváros mindig tovább vándorolt, a Szent Fog is mindig költözött, Kurunegalán át Gampolába, majd Kottéba.



A 14. században egy ízben végül elvitték a hódítók Dél-Indiába, de egy idő után (pontos részleteket nem tudni) mégis visszakerült épségben.

1405–ben Cheng Ho, egy kínai admirális érkezett, szintén a Szent Fogat szerette volna elvinni, mivel Kína is buddhista ország volt már ekkor. A király, Vira Alakésvara nem csak hogy megtagadta ezt, de egy időre be is börtönözte az admirálist. Később az kiszabadult, és 5 év múlva visszatért hatalmas tengeri flottájával, és amikor visszatért Kínába, magával vitte a királyt, annak feleségét és néhány szingaléz nemest, rabként. Végül 1414-ben szabadultak, a Szent Fog pedig maradt a helyén, Sri Lankán.

1473-ban lett Kandy a főváros, de a Dalada Maligava, a jelenlegi Fog templom csak a 18. század elején épült meg, közvetlenül a királyi palota mellett.



A Szent Fog tehát szinte sosem volt biztonságban. A portugálok, akik 1505 óta uralták a szigetet, erőszakos katolikus hitre nevelésük során rengeteg buddhista templomot, művészeti alkotást elpusztítottak. A fogat 1560-ban vették birtokba.

Ebben az időben Pegu királya (most Burmához tartozik ez a terület) akkora mennyiségű aranyat kínált az akkori portugál kormányzónak (Don Constantine de Braganza) a Szent Fog-ért cserébe, hogy az majdnem igent mondott rá. Ám a régió érseke, Don Gaspar figyelmeztette a kormányzót, hogy a fog nem kerülhet újra „bálványimádók” kezeibe, s javasolta, hogy inkább semmisítsék meg. A helyi domonkos és jezsuita rendfőnökök szintén megtanácskozták a dolgot és ugyanazt javasolták. A kormányzó így átadni kényszerült a fogat az érseknek, aki porrá zúzta a fogat, amit aztán még el is égettek, és a hamvakat a folyóba öntötték.
Igen ám, de nem sokkal ezután kiderült, hogy az eredeti fog mindvégig a Kandy királynál volt, és amit megsemmisítettek, az csak egy hamisítvány volt.

1665-ben a hollandok elől menekülő Kandy király Hanguranketába vitte magával a Szent Fogat. Innen Kandybe került vissza.

Kandy a monarchia és a buddhizmus kapcsolatára épült. A 18. századra már nagyon nagy problémát jelentett a buddhizmus hanyatlása, különösen a szerzetesi rend bomlása. A rend nagyon felhígult, mert sokan a beavató ceremónia nélkül léptek be, és egyre kevesebben tudták ezt celebrálni. Ezért 1775-ben követeket küldtek Burmába és Thaiföldre, hogy onnan hozzanak szerzeteseket, akik ismerték a ceremóniákat. El is jöttek, és megreformálták a rendet (Sanghát) és a szertartásokat, többek között ők újították meg az Esala Peraherát is, összevonva a Szent Fog ünnepét az esőünneppel. Ez utóbbi a hindu isteneknek szól.

A britek 1815-ben foglalták el Kandyt, ekkor tettek szert a fogra.



1818-ban, egy, a britek ellen való felkelés során, a dumbarai elöljáró, Madugallé a szerzetesek segítségével magával vitte a Szent Fogat, de később a britek megtalálták és visszavitték.

Ma a Szent Fog Kandyben, a Dalada Maligavában, a Szent Fog Templomban található, de nem láthatják a hívek. 7 aranyból készült kis sztupa alatt tartják, melyeket drágakövek borítanak. A szerzetesek naponta háromszor végeznek Szent Fog ceremóniát, és minden szerdán szentelt vízben megmossák azt.



Az Esala Perahera ma egy 10 napos ünnepségsorozat, mely során először a sziget 4 hindu istenének (Vishnu, Pattini, Kataragama, Natha) áldoznak (a 4 hindu templom a Fog templom területén van). A 4 templom előtt fogadalmi fácskákat ültetnek, mindegyik előtt egyet, általában jakfa csemetét. 

Majd pedig kezdődik a buddhista rész, ahol a főszereplő a Szent Fog. Tíz napon keresztül ünnepelnek, az első öt nap csendesebb (Kumbal Perahera), a második öt már hangosabb, díszesebb (Randoli Perahera). A 10. napon veszi kezdetét a Maha Perahera, avagy a nagy felvonulás Kandy utcáin, több mint 100 gazdagon felöltöztetett és feldíszített elefánt, dobosok, tűznyelők, táncosok sora kíséri őket végig. A vezető elefánt, a Raja Aliya viszi hátán a fog másolatát tartalmazó sztupácskát (1848-ig vitték csak ki az eredetit, akkor veszélyesnek nyilvánították a kivitelt).
A 11. nap hajnalán a szerzetesek kivonulnak a sziget legnagyobb folyójához, a Mahaweli Gangához, hogy a folyóba gázolva egy karddal „elvágják a vizet”, azaz így biztosítsák a jövő évi vízhozamot. A sorozatot a délután 3 órási kis felvonulás zárja, mely nagyon hasonlít az előző napihoz, de annak kicsinyített, lerövidített, kevésbé díszes változata.





A felvonulás kellékei a fog templomban láthatók, ugyanitt van kiállítva egy gyönyörű bronzkép a hercegi párról, akik a Szent Fogat a szigetre hozták. Ugyanígy a Márvány teremben (hátul) egy több mint 20 festményből álló sorozat mutatja be a Szent Fog történetét.



SL leghíresebb elefántja, Raja több mint 50 évig szolgált a Fog templomban, és minden évben ő vitte hátán az ereklye másolatát. Ügyessége mindenkit lenyűgözött, halálakor nemzeti értéknek nyilvánították és emlékére 1000 rúpiás bankjegyet bocsátottak ki, melyet ma is használunk. Raja ma is látható a templom területén, kitömött állapotban.




A Dalada Maligawát, a Szent Fog templomot Kandyben a buddhisták Vatikánjának is tartják, nagyon nagy tiszteletnek örvend, 1998-ban a Tamil tigrisek sikeres bombamerényletet követtek el ellene, a templom egy része ekkor leomlott. Azóta helyreállították.




2015. február 16., hétfő

Shivaratri ünnepe - Sri Lanka

Shivaratri ünnepe - Sri Lanka

Shivaratri (Lord Shiva éjszakája) ünnepe idén február 17-re esik. Sri Lankán is az egyik legnagyobb hindu ünnepnek számít, a legtöbb hindu templomban ilyenkor hatalmas fesztiválokat tartanak.


Ezen a napon Shiva hindu istent és feleségét, Parvatit ünnepeljük, mivel ezen a napon kötöttek házasságot. Egész napon át ünnepelnek, majd egész éjjel tartó virrasztást (jagaran) tartanak. Az ünnepség során a hívők a "Om Nama Shivaya" mantrát mondogatják, mely Shiva szent mantrája. A yóga és a meditáció gyakorlásával minden bűnükért bocsánatot nyernek. Ezen a napon az északi félgömbön az égitestek is mozgásukkal mind az ember spirituális energiájának növelését segítik elő. 

A legenda

A legenda szerint Shiva és Parvati ezen a napon ülték mennyegzőjüket, de ugyanakkor ez Lord Shiva kedvenc napja, egyben a fény napja is, az ő fénye, ki felette áll minden hindu istennek és istennőnek. 




Ezen az éjszakán járta el kozmikus táncát, a Tandavát Lord Shiva. A Tandava egy igen erőteljes tánc, mely az életben a Teremtés, a Megőrzés és a Megsemmisülés ciklusának forrása. 



Egy másik legenda szerint Lord Shiva megmentette a földet egy katasztrofális mérgezéstől, melyet egy tenger bocsátott a világra. Szájába zárta a mérget, de nem nyelte le, hanem ott tartotta, s ettől a nyaka kékre színeződött. 


A kedvenc

Hogy miért Lord Shiva kedvenc napja ez? 

Miután megteremtette a földet az összes teremtményével együtt, Lord Shivát megkérdezte felesége, Parvati, mely hívők és mely rituálé a legkedvesebb számára. Lord Shiva ezt felelte: A Phalgun hónap újholdja utáni 14. napjának 24. órája a legkedvesebb számomra. Parvati ezt elmondta barátainak, akik később továbbadták minden teremtménynek. 

Chitrabhanu király legendája

Shivaratri napján egy bölcs érkezett az Indiában uralkodó Chitrabhanu király udvarába, éppen akkor, amikor az uralkodó böjtöt tartott feleségével.

A bölcs megkérdezte: miért tartasz böjtöt?

A király ezt felelte: azt az adományt kaptam, hogy emlékezhetem előző életem történéseire. Ebben az előző életemben egy vadász voltam Benáreszben, a nevem Suswara volt. Egész akkori életem az állatok és madarak gyilkolásából állt. Egy napon, amikor az erdőben egy szarvast próbáltam elejteni, hirtelen észrevettem egy bokorban a családját, akik nagyon szomorúnak tűntek. Ezért nem öltem, meg, szabadon engedtem. Aznap nem lőttem semmit. Mivel rám esteledett, felmásztam egy belli fára menedékként. A kulacsom kilyukadt, éhes volt és szomjas. Emiatt egész éjjel nem tudtam aludni, csak a családomra gondoltam, akik aggódva várnak otthon. Azért, hogy teljen az idő, sorban szedegettem le a leveleket, és ejtettem őket a földre. 
Amikor másnap hazatértem, vásároltam némi élelmet magamnak és a családomnak, majd enni készültünk. Ekkor egy koldus tért be hozzánk, így előbb őt szolgáltam ki, s mi csak azután ettünk. 

Halálom napján Lord Shiva két küldöttet küldött hozzám, kiknek feladata az volt, hogy lelkemet az ő trónjához vezessék. Ekkor megtanultam, hogy aznap éjjel, a fán, önkéntelenül is Lord Shivának áldoztam, mivel a fa alatt a Lingam volt (Shiva jelképe), ami egész éjjel áldott levelekkel szórtam és a kulacsomból kifolyó vízzel öntöztem. Ezek után sokáig éltem Lord Shiva mellett, mindaddig, amíg királyként újra nem születtem. 

Az ünneplés

Korán reggel már tömve vannak a hindu templomok, öregek és fiatalok, akik áldoznak a Shivalinga előtt, és áldást kérnek magukra és családjukra. Mindez előtt azonban nagyon fontos a megtisztulás (mint minden hindu fesztiválkor), így hajnalban megfürdenek egy szent vizű folyóban. 

A megelőző napon a hívek 24 órás böjtöt tartanak, majd egész éjjel virrasztanak. Belli levelekkel áldoznak a Lingam (Shiva jelképe) előtt, miután tej, bivaly aludttej, ghee, méz, cukor, kókuszital, vaj és rózsavíz keverékével fürdették meg. 

Ezután cinóbervörös krémet kennek a Lingamra, ez mutatja az erényt. 
A hosszú életért gyümölcsöket ajánlanak fel.  
Az egészségért füstölőket gyújtanak. 
A tudásért lámpásokat gyújtanak. 
A megelégedett életért belli leveleket ajánlanak fel. 







2015. február 10., kedd

Sri Lanka nemzeti parkjai

Sri Lanka nemzeti parkjai

Bárhová utazunk a nagyvilágban, az élővilágot mindenhol szeretnénk tüzetesebben szemügyre venni. Miért ne tennénk meg itt, Sri Lankán is, ahol - bár az utcán, a falvakban, sőt, a városokban is találkozhatunk jellegzetes ázsiai állatokkal -, érdemes meglátogatni a rengeteg nemzeti park egyikét. 

Yala Nemzeti Park

Sri Lanka délnyugati részén helyezkedik el, majdnem 100 ezer hektáron terül el, a Déli és az Uva tartományok területén. A sziget egyik fő látványossága, majdnem minden turista a Yala parkot választja szafarihoz. Nem véletlen. Sokak szerint a legjobb alkalom leopárdot nézegetni és fotózni. A leopárd mellett pettyes szarvast, vadbölényt, sakált, mongúzt, lajhárt,  flamingókat, majmokat, elefántot, tobzoskát és krokodilt is láthatunk, nem beszélve a több mint 120 fajta madárról. A tengerpart kiválóan alkalmas óriásteknősök tojásrakására. 
A Yalában naponta kétszer indul szafari, reggel 6-kor és délután 2-kor. Látogatása méltó befejezése lehet egy pár napos szigettúrának, mielőtt a déli parton a habokba vetnénk magunkat. 

 

 


Wilpattu Nemzeti Park

Colombótól északra található, kitűnő célpont azoknak, akik Negombóban nyaralnak. Ez Sri Lanka legnagyobb nemzeti parkja. Igen száraz terület, ám jó néhány ártéri tavacskát találunk itt, melyek partján gyönyörű hófehér homok látható. Sokszínű a növényvilág, gyönyörű az erdőség, és gyakran látható leopárd, elefánt, vaddisznó, szarvas és lajhár. 





Pigeon Island Nemzeti Park

A keleti parton található tengeri nemzeti park, csupán 1 km-re Nilavelitől. Itt található Sri Lanka legszebb korallzátonya. 1 napos hajókirándulást lehet tenni a szigetre, búvárkodni, snorkellingezni. 




Minneriya Nemzeti Park 

Habarana és Polonnaruwa között (az ország cirka közepén) terül el, a polonnaruwai kirándulás előtt vagy után gyakran botlunk a betonúton átsétáló vad elefántokba :) 9000 hektár területen vegyesen terül el a híres örökzöld erdő és cserjeáradat. Legtöbbször elefántot, pettyes szarvast és leopárdot látni. 




Udawalawe Nemzeti Park

A sziget déli részén, nagyon közel a Yala parkhoz terül el. Elefántjairól híres, sokszor egész csordákat, családokat látni. Az Udawalawe Elefánt Tranzit Otthon is itt találhat, mely a kicsi elefántokról gondoskodik. 




Kumana Nemzeti Park 

A sziget délkeleti csücskében található, Yala Kelet-nek is nevezik, a Yala Park közvetlen szomszédságában. Eko turizmusáról és madár rezervátumáról híres. Legnagyobb látványossága a 200 hektáros természetes láp, melyet a Kumbukkan Oya nevű folyó táplál. 

 


Wasgamuwa Nemzeti Park

Polonnaruwa és Matale között, szintén az ország közepe felé található ez a méltán gyönyörű nemzeti park, mely két folyó, a Mahaweli és az Amban által határolt. 37 ezer hektár. 

 


Bundala Nemzeti Park 

Szintén délkeleten található ez a park, mely a vízimadár rezervátumáról híres, köszönhetően a rengeteg kis lagúnának. Ez a nemzeti parkok között a legcsapadékosabb terület. Sós lagúnák, sós mocsarak várják az ide látogatókat. 

 


Sinharaja esőerdő

A Sinharaja nem nemzeti park, hanem esőerdő, a sziget legcsapadékosabb területe. Unesco örökség. Érdemes meglátogatni, mivel pár órás gyalogtúra keretében egy szakavatott túravezető segítségével közelről megismerkedhetünk az itt élő állat- és növényvilággal. Pókok, gyíkok, kígyók, piócák, óriásmókusok, gumifa, vízesések, fürdőzés vár minket ezen a kiránduláson. A Sinharajában ott is lehet aludni.