2015. július 28., kedd

Sri Lanka - egy kicsit másképp

Munkánk folytán elég sok magyar - Sri Lankával kapcsolatos -blogot, úti leírást, fórumot olvasgatunk, és egyre inkább megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy valamiképpen hozzászóljak. Sajnos, a korábbi tapasztalataink alapján ezeken az oldalakon ezt már nem tudom és nem is szeretném megtenni  mert az emberek (nem) néha borzasztó reakciót mutatnak; konkrétan leugatják az ember gondolatait. Megtanultam tehát ezeken a fórumokon elhallgatni, magamban tartani a gondolatokat, és végre felismerni: semmilyen vitának nincs értelme. A másik ember úgyis érti, hogy mit szeretnék mondani. Csak úgy csinál, mintha nem. Mert ő az erősebb, az okosabb, a bölcsebb. És mert hazudik. Magának. :(

Egyszer még otthon, Dunaharasztiban, reggel nem indult el a számtógépem. Hamarjában bevittem az akkor legnagyobb, Fő úton lévő computerboltba, és kértem, nézzék meg, mi lehet a baj. Kb. 10 perc múlva eszembe jutott, hogy benne felejtettem az sd kártyát, amiről képeket nézegettünk. Rögtön elmentem a gépért, és elmondtam a srácnak: rájöttem, azért nem indul a gép, mert benne van a kártya, és onnan akar bootolni a rendszer. Közölte, hogy egy nagyon bonyolult problémája volt a gépnek, amit ő megcsinált és 5000 ft lesz. 15 perc telt el. 

Hogy ez hogy jön ide? Úgy, hogy azt érzem, hogy sokan bizony csakis egyféle nézőpontot vesznek figyelembe: a sajátjukét. Megszűnőben van az empátia, az együttérzés, az odafigyelés.  Az index fórumot olvasgatva látom, hogy a kommentek egy része Ázsia - és egyben Sri Lanka - becsapós oldalát mutatja be. Igen, nem tagadom, van ilyenje... Évszázadok óta, nemzedékeken keresztül tanították őket erre a fehérek, ne feledjétek, jöttek és elvettek mindent, ami kellett. (Akit érdekel, nézzen utána a gyarmatosítás korának.) Azok a fehérek, akik most visszajönnek nyaralni. 

Igen, ha tehetik, becsapnak. Nem azért, mert rossz emberek, hanem mert ha van kiimádkozható pénzed, akkor az miért ne legyen náluk. De ha jelzel, hogy képben vagy, hogy figyeltél, akkor visszakapod. Nem kell fenyegetőznöd, rendőrt hívni. Visszaadja. És mosolyog. Megpróbálta, nem jött össze. Nem morog. Nem anyázik. Ugyanez van a közlekedési baleseteknél, és bármilyen nézeteltérésnél. A szingaléz ember nemcsak tudja, hogy a harag haragot szül, de gyakorolja is. 
Lassan 3 éve itt vagyunk, mégis velünk is próbálkoznak. Dinnyét veszünk. 
- Mennyibe kerül? 
- 100 rúpia egy kiló, mondja. Mennék tovább felháborodva. 
- Oké, oké, 50. 
- Rendben. Kiválasztok két kicsit, ráteszi a mérlegre. - 6 kg - mondja mosolyogva. Látom, hogy 5 kg, van szemem. 
- 5 kg.  - mondom. 
- Jó, 5 kg- mondja mosolyogva. - 300 rúpia.
- 250 - mondom. 
- Jó, 250 - mondja mosolyogva. 
Boldogan távozunk. Integet. Gihilla enda. Gyere máskor is.  

A mi mottónk: Szemlélődve, nem kritikusan. Azért ez, mert a helyiek ezt élik. Érdeklődéssel néznek, amikor tépem a hajam, ordibálok, idegeskedek: "jé, ilyen is van... Ő így viselkedik. De fura..." Nem reagálja le visszaordítással (nagyon kevés a kivétel), rám hagyja. Maximum sajnál. Teljesen jogosan. 
Aki ismer minket, tudja, hogy sok minden történt itt velünk, mi is találkoztunk olyan emberekkel, akik megpróbálták elvenni anyagi javainkat (megjegyzem, a fő illetékes elvtársnő magyar...). A közlekedésben szabálytalanok, kész életveszély. Az utcán a férfiak beszólnak, nyalogatják a szájukat, ha fehér nőre néznek. Köpködnek, vakargatják a töküket. Sokszor értetlenek. Iszonyúan büszkék és van, hogy rasszisták. De tőlem mindig távol állt, hogy általánosítsak: a szingalézek tolvajok, az oroszok bunkók, a németek hangosak, stb. Itt azt mondják, olyanok vagyunk, mint a kezünkön az ujjaink: mindegyik más. Ez maximum érdekes lehet az embernek, de soha nem elítélendő. 

Soha, de soha nem történt meg, hogy egy helyi ember elítélt volna az alakom, a modorom, az öltözködésem, vagy ilyesmik miatt. Maximum a reakciómmal nem ért egyet. Nem érti, miért nem köszönök neki, ha előző nap megharagított. Az tegnap volt... Ma pedig ma van. Miért cipelem? Nemrégiben kiabáltam megint. Megváltoztattak árakat, amiket egész szezonra adtak ki. Mondhatni, szerződést szegtek. Fél óra múlva visszahívtam és elnézést kértem. Azt mondta: nem kell elnézést kérni. Ez a Te stílusod, így reagálsz. Így fogadunk el. Ha akarsz, majd változol. Neked lesz jobb...

Nem szeretnék senkit meggyőzni. Azt azonban mindenkinek tudnia kell, ha ide készül: az itt élő emberektől nagyon sokat lehet tanulni, ha valaki elég nyitott rá. Mi szerencsések vagyunk, itt lehetünk és tanulhatunk. Türelmet, toleranciát, megértést, egyszerűséget, lemondást, és főleg magunk megismerését. Azt szoktam mondani, ezalatt a 3 év alatt többet éltem és tapasztaltam, mint a megelőző 39 évben. 

Sri Lanka még mindig egy aránylag zárt ország. Egy sziget. Nehezebben lát rá a világra, főleg egy kis dzsungelbeli falu közepéből, ahol nemigen van internet. Tamás szokta mondani: 500 éven keresztül gyarmat voltak, eltiporva, kihasználva. Aztán jött a 30 évig tartó polgárháború, amit a cunami követett. Olyan kevés lehetőségük volt eddig "fejlődni". Adjunk esélyt nekik.
Én azt szoktam mondani, olyanok, mint a gyerekek: feszegetik a határokat. Próbálkoznak. Ha a saját gyerekünkkel tudunk türelmesek lenni, másokkal miért nem? 
Mert nem tanultuk meg. Elgondolkodom: és még mennyi mindent nem tanultunk meg? A toleranciát? A megértést? A szeretetet? Na, itt keresgéljünk. Magunkban. 
Van egy barátom Pesten. Önzetlen, szeretetteljes. Együtt érző. Ismeri az embereket, mégis képes szeretni. Ő mondta nekem: "A lényeg az, hogy úgy kell szeretni, valakit, ahogy van, a hibáival, szokásaival, mindennel együtt. Nem szabad elítélni senkit. Nem mindegy, hogy szeretjük magát az embert, vagy azt a képet, ami bennünk kialakult róla".  

És még csak annyit, ami most fogalmazódott meg, írás közben: Sri Lanka mindenkinek azt az arcát mutatja, amilyen maga az utazó. Amit magával hoz. Minden belőlünk indul és oda tér vissza. Ha nyitott vagy és megismerni jöttél, nem elítélni, akkor nem fog egy hétig esni, nem fognak becsapni és nem válik rémálommá a nyaralás. Vagy esni fog... De kit érdekel? 

Lankatilaka Templom - Sri Lanka látnivalók

Ezt a 14. században épült templomot a keletről (Trincomalee) hazafelé úton látogattuk meg. Mindenkinek ajánlom, aki Kandyből Colombó felé, vagy Colombóból Kandy felé tart. Méltánytalanul kevés figyelmet szentelnek neki a könyvek és weboldalak. 
Udunuwara település Hiyarapitiya kerületében helyezkedik el, a térképen így megtaláljátok. A szikla neve Panhangala. Az utca neve Lankatilaka Vihara Road. :) Naná :) 

Egyébként a nyugati oldalról is fel lehet menni a templomhoz, ha valaki Colombo felől jön. 


Az eredetileg 4 emeletes templom egy kősziklára épült, melyhez manapság 180 lépcsőfok vezet fel. 



 



A templomot 1344-ben építette IV Buwanekabahu király. A történészek kutatásai alapján a dél-indiai építész, Sthapati Rayar munkáját dicséri az épület, mely polonnaruwai, dravida és indokínai stílust ötvöz. Ha a levegőből tekintünk le rá, az alaprajz egy keresztet mutat (éppen ma olvastam róla, hogy korántsem a portugálok hozták be a szigetre a katolikus vallást; és ami még meglepőbb, a korai keresztábrázolások nem a kereszténységre mutatnak, hanem a kereszt felső és két oldalsó ága, melyek egyenlő hosszúságúak, itt Sri Lankán a Három Gyémántot jelölték)












A négy szintből ma már csak a földszint és az első emelet egy része maradt meg. Az eredeti épület 80 láb magas volt. 

Ahogyan minden buddhista templom, a Lankatilaka is egyben a hindu istenek előtt való áldozásra is szolgál. Vishnu, Saman, Ganésa, Kataragama és Kumara Bandara istenek oltárjait találhatjuk meg. 

Természetesen a Bó fa és a gyönyörűséges, fehér sztupa sem hiányozhat. 

A templom körül a sziklába tamil és szingaléz szövegeket véstek, amelyek a templom szolgáltatásairól és a király által a templomnak adományozott földekről szólnak. 

Amikor lejöttünk, ő várt minket :D








2015. július 17., péntek

Sri Lanka látnivalók - A Kandy Esala Perahera

Ismét közeledik az augusztus, amikor is megrendezésre kerül Sri Lanka legrégebbi ünnepe, a Kandy Esala Perahera, azaz a Kandy Felvonulás. A Felvonulást először a Szent Fog érkezésekor, a 4. században Kirti Sri Meghavanna király szervezte meg, amikor is egyesítette az ereklye ünnepét az esőünneppel. A 4. század óta minden évben megrendezésre kerül az ünnepségsorozat. 
Az ünnep kezdőnapja mindig az Esala, azaz a júliusi-augusztusi - éppen hogy esik - félhold éjszakáját követő nap, az idén (2015.) augusztus 15. 

Szeretném hangsúlyozni, hogy az elefántok tortúrája miatt mi már nem látogatjuk ezt az eseményt, ám maga az ünnep létezik, és így született róla egy cikk. 


Lássuk a menetrendet:


Augusztus 15-től 19-ig, azaz 5 napon keresztül tart az ünnepség első része, mégpedig a Fog templom területén épült 4 hindu templomban. A templomok Sri Lanka négy védőszentjéről kapták nevüket: Vishnu, Kataragama, Pattini és Natha. Mindegyik dewala (hindu templom) elé jak fa csemetét ültetnek a ceremónia alatt. Az Esala-fa, azaz az indiai Laburnum Cassia Fistula (Indiai aranyvessző) nevű fa az év ebben a szakában borul virágba. Eredetileg ezt a fát ültették a négy templom elé, ma már jakfát ültetnek, mégpedig négyfelé vágják, s a Maha Natha templomból szóló dobkísérettel viszik szét a többi templom elé. 5 teljes napon át tartanak a ceremóniák az elültetett fák körül dobok, lámpások, zászlók kíséretében. A templom vezetője, a Kapurala egy arany fegyvert hordoz körbe, melyet a legenda szerint a templom hindu istene használt az ősi harcokban. 



Esala fa

Esala Fa

Jak fa

Jak fa
Esala fa
 Augusztus 20-24-ig, szintén 5 napon át tart a Kumbal Perahera. Nevét arról a speciális emelvényről kapta, melyre a jak fát ültetik. Az emelvény egy kör alapon álló termeszvárra hasonlít, mely szingalézül humbaha. A ceremónia küldetése a gonosz varázslatok és a rosszindulat távol tartása. A ceremónia tehát a 6. éjszakán kezdődik, ez az eső éjszaka, amikor a felvonulás elindul a hindu templomok területéről, és csatlakozik a Szent Fog felvonuláshoz. A Fog templom vezetői hagyományos fehér, a Kandy királyságbeli ruhájukat viselik. Minden éjjel egyre több elefánt csatlakozik a menethez, így téve azt egyre nagyobbá, grandiózusabbá és színesebbé. 


Augusztus 25-28-ig tart a Randoli Perahera. Nevét a királyné gyaloghintójáról kapta, mely szingalézül randoli. Egészen 1775-ig a mindenkori királyné gyaloghintója a Szent Fog mellett haladt a menetben. Ám amikor a Szent Fog templomába került a felvonulás, Sri Kirti Rajasingha király elrendelte, hogy a királyné hintója csakis a felvonulás végén haladhat, mivel nők nem vonulhatnak fel közvetlenül a Fog mellett. (Elvileg a királyné azon a jogon haladt a Fog mellett, mivel ő képviselte a menetben a hindu istenségek feleségeit, azaz az istennőket, mindenesetre ezt akkor megszüntették). 



Augusztus 29-én tartják a Randoli Felvonulást, majd augusztus 30-án fejeződik be az ünnepség a Dawal Peraherával. Ekkor a menet a felvonulás után újra elindul, végigmegy a Ward Streeten, majd a a Trincomalee Streeten, egészen az Adhanamaluwa Templomig, ahol átmenetileg ezen a napon őrzik a Szent Fogat. Ezt is a fenti király vezette be, annak emlékére, hogy itt hamvasztották el édesanyját. 


Másnap hajnalban kezdődik a Vízvágási ceremónia. Eredetileg a csaták győzelmére vezették be, Kataragama hindu háborúisten vérfoltos kardjával hajtották végre. Ma a négy hindu templom vezetője megtölt egy-egy serleget a folyó vízével, melyet előtte egy karddal tisztítottak meg ("vágásokat ejtve" a vízen), s ezt a 4 serleget a négy templomban őrzik egy éven át, amikor a következő ceremónia alatt frissre cserélik bennük a vizet. Ezután a Katukelle Road-ra tart a menet, ahol a Ganésa templomban fejeződik be az aznapi ceremónia. 

Az ünnepségsorozat végső momentuma másnap jön el, amikor is a Szent Fog visszatér eredeti helyére, a Fog Templomba. A hindu menet a Hill Streeten csatlakozik hozzá, együtt vonulnak a Trincomalee Streeten és a King Streeten, majd háromszor megkerülik a Fog templomot. Ezután a hindu menetek visszatérnek saját templomaikba. A régi időkben a vezetők ekkor a király elé vonultak, hogy bejelentsék: a felvonulás rendben lezajlott. 

Ezen az estén a hindu templomokban áldást recitálnak. A Vishnu templomban a Walli Yakum ceremóniát folytatják le a gonosz távol tartása végett. 

Tehát a híres Kandy Esala Perahera még egyszer: 

A Szent Fog Felvonulás +
  • A Natha hindu templom felvonulása
  • A Vishnu hindu templom felvonulása
  • A Kataragama hindu templom felvonulása
  • A Pattini hindu templom felvonulása.

A szereplők

  • Ostor hordozók, akik a brit éra óta megtisztítják az utat és jelzik a menet közeledtét. Külön művészete van és egyáltalán nem olyan könnyű, mint látszik. Az ősi időkben az adigarok (miniszterek) töltötték be ezt a tisztet. Csak a Randoli Peraherától vesznek részt, a Kumbalon még nem. 

  • Zászlóhordozók, akik a tartományok és templomok zászlajait hordozzák az út két oldalán. 

  • A Peramunerala - a tisztviselő, aki az első elefánton ül. Az ősi időkben ő tartotta magánál a király felvonulásra engedélyt adó okiratát. Ma a Lekam Mitiya-t hordozza körül, ami egy pálmalevélre írott szöveg, mely a Fog templom által birtokolt földeket, az ott dolgozó emberek adatait és az általuk végzett szolgáltatásokat tartalmazza. 

  • A dobosok, akik különböző dobokon játszanak. A ritmus és a dobok mozgatása különlegesen élővé teszi a felvonulást. 

  • A Gajanayaka Nilame, aki a régi időkben a királyi istállómester volt, s ő volt a felelős az elefántok befogásáért. Ezüst ösztökélőt tart a kezében. 



A Kariyakorale, aki tisztség szerint a Gajanayake Nilame-t követi, az ő feladata a felvonulások egymáshoz kapcsolódásának biztosítása. Kisebb templomi vezetők, dobosok, táncosok veszik körül. 



Őt követi a legfőbb látványosság, a Vezető elefánt, a Raja Aliya, hátán az arany ládikával, mely a Szent Fog másolatát őrzi. Az elefánt fehér szőnyegen lépdel végig. Akik szerencsések és bejutnak az Oktogonba, végignézhetik, ahogyan a Diyawadana Nilame kihozza a ládikát, és felhelyezi az elefánt hátára. Az elefánt ezután kisétál a fehér szőnyegen az utcára, ahol hangos "sadhu" kiáltással fogadják az emberek. Gyönyörű, ahogy a Raja Aliya (elefánt) lesétál a lépcsőkön, olyan fegyelmezetten és óvatosan, mintha érezné az esemény súlyát és saját felelősségét. A királyi érában maga a király hozta ki a ládikát saját kezében. Az elefántot is táncosok, dobosok kísérik.



A Diyawadana Nilame követi az elefántot a menetben. A tisztség az egész ünnepség sorozatért és magáért a Szent Fogért felelős, immár 1600 éve.



A felvonuláson több mint 100 gyönyörűen feldíszített elefánt vesz részt, a sziget minden tájáról egybegyűjtik őket és külön szabójuk elkészíti számukra drágakövekkel kirakott jelmezüket. 






2015. július 4., szombat

Híres magyarok Sri Lankán 2.

Újvári László újságíró

Miután iskolái elvégezte, újságíróként kezdett dolgozni. A Tanácsköztársaság bukását követően 1919-ben emigrációba ment,Ausztriában lakott. 1926-ban tért vissza Magyarországra1937június 15-én Budapesten házasságot kötött Gyömrői Edit pszichológussal. Amikor 1936 őszén József Attila kapcsolata megromlott pszichoanalitikusnőjével, a költő egy alkalommal késsel támadt rá Gyömrői Editre, a viszonzatlan szerelme miatt. Újvári László, Edit vőlegénye, majd későbbi férje volt az, aki a költőtől elvette a kést. 1939 februárjában Újvári újfent emigrált feleségével, ezúttal Ceylont választotta letelepedése helyéül. Itt hunyt el nem sokkal később leukémiában.

Gyömrői Edit - pszichológus



Újvári László felesége. Férje halála után Colombóban maradt, majd hozzáment egy Ludowyk nevű professzorhoz, aki a colomboi egyetemen tanított. Csatlakozott a Lanka Sama Samaja Párthoz, majs 1947-ben megalapította az Egyesült Nőegyletet, mely Sri Lanka első autonóm szocialista nőegylete volt. Egészségügyi problémák miatt 1956-ban férjével Londonba költöztek. 

Ferenczy Árpád 

Jogi író, jogakadémiai tanár, utóbb buddhista szerzetes. Hazai jogi tanulmányok után 1901-ben könyvtáros Bp.-en (Országgyűlési Könyvtár), 1902-ben Sárospatakon tanár, 1903-ban kolozsvári egyetemi magántanár, 1909-től bp.-i egyetemi magántanár. Az I. világháború alatt haditudósító a Ny-i hadszíntéren. Az I. világháború után Indiába távozott, onnan állítólag Ceylonba ment, áttért a buddhista hitre és mint buddhista szerzetes egyházjoggal foglalkozott. Ceylon szigetén halt meg a 30-as években. 

Soterius Arthur (sachsenheimi)


"orvosdoktorszül. 1852. júl. 31. Békés-Csabán, hol atyja a 8. sz. dsidásezredben mint főhadnagy szolgált. 1860-ban szüleivel hazájába Medgyesre költözött; itt végezte a gymnasiumot, felsőbb iskoláit pedig Gráczban, Würzburgban, Berlinben és Bécsben, hol az egyetemen az egyetemes orvostudományokból orvosdoktorrá avatták. Az 1878. boszniai hadjáratban három hónapig működött a travniki tábori kórházban mint önkéntes. Miután teljesen a katonai pályára akart lépni, 1881. Bécsben a katona-orvosi tanfolyamra iratkozott be s 1882. febr. 25. a trieszti helyőrségi kórházba osztották be. 1883. febr. 28. az osztrák-magyar Lloyd-gőzhajótársaság kötelékébe lépett mint hajózási-orvos; megfordult a Közép-tenger partjain, kétszer volt Braziliában, a Vörös-tenger környékén, Keletindiában, Ceylon szigetén, Sumatrában, Hátsó-Indiában és Chinában. Két évi folytonos tengeri utazás után megvált állásától és 1885. márcz. 31. Földváron (Brassóm.) körorvosi hivatalt vállalt és 1889. febr. 1. óta a nagy-szebeni városi kórház orvosa."

Káldor Miklós, báró 


 "magyar születésű angol közgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja (t. 1979). A London School of Economics-en tanult. 1932-től 1947-ig ugyanott tanársegéd, adjunktus, majd docens, 1935-36-ban Rockefeller-ösztöndíjas az USA-ban. 1947-49-ben az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ECE) kutatási és tervezési részlegének ig.- ja Genfben. 1949-től a cambridge-i egy.-en tanított, 1966-tól egy.-i tanár, 1975-ben vonult nyugalomba. Az 50-es, 60-as években több országban (Ceylon, Chile, India, Ghána, Venezuela stb.) volt gazdasági, pénzügyi tanácsadó, 1964-1968 között és 1974-től 1976-ig a brit pénzügyminiszter különleges tanácsadója. 1974-ben bárói rangot kapott az angol királynőtől." 

Kemény Endre (magyar-gyerő-monostori),

"országgyűlési képviselő. Egyik tagja volt a kolozsvári hármas intendaturának és választmányi tagja az ottani nemzeti színháznak. A szabadelvű párthoz tartozik. A képviselőházban, hol 1875 óta a maros-ujvári kerületet képviseli, a közoktatási bizottság tagja. Sokat utazott külföldön, különösen Kelet-Ázsiában."

Xantus János


Néprajzkutató. Sri Lankán 1868-ban járt, 1877-ben jelentette meg "Néhány hét Ceylon szigetén" című leírását. 

Mokry-Mészáros Dezső 

"Autodidakta festő. 1903-1904-ben a magyaróvári Gazdasági Ak.-n folytatott tanulmányokat. 1905-től gazdálkodásból élt. Első rajzai: mikroszkopikus metszetek és saját növény- és rovargyűjteményei nyomán kialakított fantasztikus tájképek. 1910-ben rendezte első kiállítását a bp.-i Művészházban. Bejárta egész Európát, kiállításokat rendezett (Párizs, 1912, Helsinki, 1913), zoológiai és régészeti expedíciókban vett részt (É-Afrika, Ceylon)."

Szalay Imre (lellei)

"földbirtokos, országgyűlési képviselő. Sokat utazott; ismerte Európának minden államát; gyakran járt Afrikában és Kelet-Indiában: Bombayban, Ceylon szigetén (1895-96), hol hosszabb ideig tartózkodott s mint szenvedélyes vadász és gyűjtő tengernyi vadász trófeával és igen érdekes néprajzi gyűjteménnyel tért vissza."

Latinovits Géza

Országgyűlési képviselő. 1890-97-ig beutazta a világot, többek között Ceylon szigetén is járt. Később ezekről felolvasást tartott. 


Híres Magyarok Sri Lankán

Híres magyar utazók könyveit mutatom most be Nektek. A könyvek többsége ugyan majd' 100 évvel ezelőtt íródtak, de Sri Lankával, azaz akkori nevén Ceylonnal kapcsolatban nagyon sok, ma is helytálló információval és leírással szolgálnak. Mindenkinek ajánlom. 

1. Jelky András kalandjai - 1738-1783

Jelky András szabólegényként indult el izgalmas eseményekben gazdag világ körüli útjára. Besorozása utáni szökése során bejárta Európát, majd sorsa a kelet-indiai gyarmatokra vetette. Ceylonban nem kisebb bűncselekményre, mint a Szent Fog ellopására vetemedett. 






könyv ide illő fejezeteit itt olvashatjátok el. 


2. Andrássy Manó: Utazás Kelet-Indiákon 1853


Az író nem más, mint Andrássy Gyula magyar miniszterelnök bátyja, festőművész, karikaturista, műgyűjtő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A szabadságharc bukása után külföldre menekült, ekkor jutott el a Távol-Keletre. A kötetben a gróf személyes élményeit írja le a 19. századi Ceylonról, ez mellett bemutatja Indiát, Kínát és Hongkongot is. A művet saját festményeivel díszítette. 


 






3. Szalay Imre: A rubinok hazájából - 1897

Földbirtokos, országgyűlési képviselő, vadász, borász, író. Ceylon szigetén hosszabb ideig tartózkodott. 




4. Lyka Döme: 3 hónapig Ceylonban - 1909

Az íróról nem sokat tudni, a család Pázmándon élt, s az apja birtokát öröklő Döme sokat tett a falu fejlődéséért. Az 1800-as évek végén felépített egy 300 gyermeket fogadni tudó iskola, tűzoltószertárat; majd a 20. század elején szegényházról és óvodáról is gondoskodott. 






5. Mocsáry Béláné Fáy Mária: India és Ceylon - 1899-1908


Pomázon született, földbirtokos családban. Már családjával, később férjével együtt sokat utazott, bejárta egész Európát. Férje halála után 1890-ben hosszabb keleti utazást tett. A földrajztudomány az első magyar útleírónőként tartja számon. 
Részben gyerekkori álmait valósította meg, amikor Indiába és Ceylonba hajózott. A helyiekről, a szokásokról, a közlekedésről, műemlékekről szállodákról is beszámolt művében, sőt, még az ott látott növények pontos meghatározását is közzétette.

"Láttam az asztalosok műfáját, ébenfát, mahagonit, vasfát, sandálfát és sok mást, ép úgy a fűszer-fákat is, bors, cacao, kávé, vanillia, cocain, szegfűszeg stb. A szépen kifejlett theafa oly magas, és oly alakú, mint nálunk egy nagy szilvafa. Temérdek szebbnél-szebb diszfa és bokor. Egy csoportban a pálmafajok nevei: corypha, phytelephas macrocarpa, cycas circinalis, area catechu, yucca gloriosa, cocos nucitera, oncos perma, aczomia. A kigelia (kenyérfa) fél méteres gyümölcse közel másfél méteres száron függ. A fáknak általánosan a csodával határos gyors növésük van Ceylonban."




6. Erdősi Károly: Napsütéses Indiában - 1929

1896-ban pappá szentelték, lelkészként, majd később címzetes apátként, végül pápai prelátuskét működött. 1926-27-ben négy hónapos utazást tett a korábbi magyar miniszterelnök Simonyi-Semadam Sándorral Dél-Ázsiában és a Távol-Keleten. 

„Mi is megelégszünk azzal, hogy egy napig gyönyörködtünk a környékadta gyönyörű kilátásban. Az egész grandiózus hegyvidék a lábunk előtt terült el s illő tisztelettel megcsodáltuk a ceyloniak büszkeségét, a két és félezerméteres Adamspicket [Adam’s Pick, Ádám-csúcs]. A kúpalakú s némiképp a Matterhornra emlékeztető hegycsúcs diadalmasan emelkedik ki a környező hegyormok sokaságából s három felekezet is szent helyének tartja. A hegycsúcs tetején óriási lábnyomra emlékeztető mélyedés van s a hinduk Vishnu földi látogatásának, a buddhisták a búcsúzó Buddha lábnyomának, a mohamedánok pedig a paradicsomból kiűzött Ádám utolsó lépésének tartják. Mert természetesen Ceylon volt a földi paradicsom s ebben azután a mohamedánok, hinduk és buddhisták egyformán megegyeznek.”




7. Gervai Dezső: A maharadzsák hazájában - 1905



8. Gáspár Ferenc: A Föld körül - 1910-es évek

Orvosként diplomázott, majd két évtizeden keresztül hajóorvosként praktizált, mely idő alatt bejárta majdnem az egész világot. 6 kötetes műve a természettudományos ismeretterjesztés kiemelkedő alkotása, egyben széles, mindenre kiterjedő képet ad a világ akkori egészségügyi helyzetéről. 

"A Kelet-indiai gyarmatok között talán Ceylon szigetének a
sorsa volt a legkalandosabb és legváltozatosabb. Hogy csak nagy
vonásokban említsünk néhány mozzanatot, felsoroljuk, hogy a mi
időszámításunk szerint az arabok voltak az első hódítók, a kik már
a 8. században léptek érintkezésbe Ceylonnal ; az európaiak közül
mint majdnem mindenütt - a portugálusok voltak az elsők, a
kik megjelentek és az általunk már Goából ismert Lourenyo de
Almeida volt az, a ki az első európai telepet építette a szigeten.
Ugyancsak az eddigi minta szerint, a portugálusok után jöttek a
hollandusok, a kik a milyen mértékben szorosabb érintkezésbe
léptek a benszülöttekkel, ugyanolyan mértékben szorították ki a
portugálusokat a szigetről. A két európai nemzet között sokáig
tartott a versengés, mert nagyon kül önböző fegyverekkel dolgoztak.
A portugálusok tudniillik a kereszttel, a hollandusok pedig az
árúmérleggel. Mikor aztán a hollandusok jól előkészítették a talajt
az európaiak számára, akkor - ugyancsak a már oly sokszor
ismételt példa szerint - megjelentek az angolok és igen rövid
úton, de nagyon hatalmas fegyverek támogatásával -
tudniillik:
ágyúk, katonák, sok pénz, megvesztegetés és kiméletlen erőszak:
segítségével - meghódították a szigetet s egyszerűen kiűzték a
hollandusokat. Ez az 1 782. esztendőben történt és a teljes meghódítás olyan gyorsan történt, hogy - a mint már fennebb említettük-
1815.-ben az utolsó király, százhatvanöt dynastiának az utolsó
sarja, Candyban szintén megadta magát az angol erőnek."




9. Gróf Vay Péter: A keleti féltekén - 1913

Ősi magyar főnemesi család leszármazottja, főpap, aki 1903 és 1914 között a Vatikán megbízásából járta be a világot és tárgyalt kora híres államférfiaival, úgy mint 2. Miklós cár, a japán, a kínai vagy a koreai császár vagy Theodore Roosevelt. Sokoldalú, széleskörű ismeretekkel rendelkező, több nyelven beszélő utazó. A könyvben az író az alábbi helyekről mesél: Ceylon, Malakka, Szumátra, Jáva, Sziám, Kambodzsa, Annam, Tonkin, Kína, Japán, Korea, Mandzsúria, Mongólia, Szibéria, Turkesztán, Perzsia, a Kaukázus és a Krím félsziget.



10. Keöpe Viktor: Cejlon, az Éden szigete - 1934.

Geográfus, Kelet-Ázsia kutató, útirajzíró. 1913-14-ben ázsiai tanulmányutat tett Ceylonban. Könyvében élvezetes és szakszerű földrajzi leírásokat ad Ceylon tájairól, növény- és állatvilágáról, műemlékeiről, a tamil és szingaléz lakosság életéről, szokásairól.    




11. Jármay László

Orvos, hegymászó, hegyimentő. Ő nem írt könyvet Sri Lankáról, de a világ nagy hegycsúcsait megmászta, így a ceyloni Adam's Peaket is. 


12. Felvinczi-Takács Zoltán: Buddha útján a Távol-Keleten - 1938

Művészettörténész, ő hozta létre Budapesten a Kelet-Ázsia Múzeumot. Az 1930-as években utazta be a Távol-Keletet, s erről színesen számolt be az utókornak. 


Yapahuwa ősi királysága

Yapahuwa ősi fővárosba érkezünk meg. Nem maradt fent olyan nagyszerű formában, mint akár az első,  Anuradhapura vagy a második főváros, Polo...