Esküvő buddhista szertartással

Barátnőnk, Danushika esküvőjére voltunk hivatalosak, így aztán megragadnám az alkalmat, hogy megosszam Veletek ennek a szertartásnak a részleteit.

Azt talán már írtam valahol, hogy - amennyiben tehetik - az esküvői szertartást csütörtökre időzítik, mivel a csütörtök - Brahaspatindha - Jupiter napja, a szerencse napja.

Persze, ez nem ilyen egyszerű, hiszen mint minden mást, ezt is az asztrológus mondja meg, a jegyespár horoszkópja alapján. Teljesen érthető, hiszen nem mindegy, hogy egy életre szóló - és itt valóban az! - kapcsolatot mikor is kezdenek el.

Az asztrológus tehát kijelöli, hogy melyik napon, hány óra, hány perckor kell kezdődnie a ceremóniának.

A helyszín már szépen feldíszítve várja az ifjú házaspárt. Nem tévedtem. Az ifjú házaspárt, mivel a buddhista ceremónia előtt ők hivatalosan már egybekelnek az anyakönyvvezető előtt, ami csupán egy nyomtatvány aláírásából áll, néhány percig tart. Tehát a buddhista ceremóniára már házaspárként érkeznek, mégis, ez a ceremónia sokkal többet jelent számukra, mint maga a házassági kivonat. Ez sem véletlen; a Kr. e. 3. század óta folyamatosan követik ezt a hagyományt, és minden helyi férfi és nő büszkén védi és tartja fenn. Egyébként egészen 1870-ig ez volt a hivatalos házasságkötés módja, mígnem a britek be nem vezették az anyakönyvi hivatalt.

Mindenesetre most nevezzük őket menyasszonynak és vőlegénynek a továbbiakban.

Gyönyörű piros-fehér-ezüstbe öltözött Kandy táncosok kísérik őket.

A ceremóniát a ceremóniamester vezeti végig, fehér szarongban (helyi férfi viselet) és fehér ingben. Kezében egy pohár víz, mivel órákon át tartó beszédbe kezd, s bizony néha kortyolgatnia kell.

A díszítés fő eleme a poruwa, ami tulajdonképpen egy feldíszített emelvény, erre lép fel a pár a szerencseidőben (amit az asztrológus kijelölt számukra), mégpedig mindketten a jobb lábukkal; a vőlegény a bal oldalról, a menyasszony a jobb oldalról lép. Mellkasuk előtt összetett tenyérrel köszöntik egymást (hagyományos buddhista köszöntés). A ceremóniamester bétellevéllel várja őket, átnyújtja, melyet ők átvesznek, majd vissza is nyújtják. Ez az isteneknek szóló felajánlás.

Ezután a menyasszony apja - ha jelen van - a lány kezét a vőlegény kezébe helyezi, ezzel adja áldását az ifjú párra.

És elkezdődik a ceremónia, ne kérdezzétek, mi hangzik el, hiányos még a szingaléz nyelvtudás :D Gyakran éltetik a szülőket, főként a szeretett anyát, és buddhista szent szövegeket is véltünk felfedezni.

A vőlegény fiútestvére - ennek hiányában a ceremóniamester a már előre a poruwa padlójára kikészített, érmékkel ellátott bételleveleket ad át a vőlegénynek, aki a menyasszonnyal közösen megfogja azokat és egyesével a földre dobják. Szám szerint hét bétellevélről van szó, ezzel emlékeznek mindkét oldalról az előző hét nemzedéknyi hozzátartozókról.

Szintén a vőlegény fiútestvére átnyújt egy nyakláncot, melyet a vőlegény a menyasszony nyakába kapcsol.

Ekkor a menyasszony anyai nagybátyja lép elő - ha nincs, akkor a ceremóniamester - és egy aranyszínű fonállal átköti a menyasszony ujjait, majd vizet locsol rájuk. így a föld (ahová a víz lecsorog) és a víz lesznek örök tanúi a házasságkötésnek. Ezután óramutató járásával megegyezően háromszor megkerüli a párt.

Ezután a vőlegény fehér anyagba öltözteti a menyasszonyt, majd ezt levéve átadja az anyósának, ezzel jelezve háláját azért, hogy az anyósa felnevelte a lányt számára.

Ezután a vőlegény anyja ajándékozza meg a menyasszonyt egy szárival. A vőlegény a menyasszony vállára helyezi azt, majd a menyasszony átadja az édesanyjának.

Ezután a menyasszony édesanyja egy csésze tejet és speciális gyógynövényekkel sütött süteményt vagy tejberizst nyújt át a lányának, aki megeteti és megitatja a párját; majd a vőlegény is ugyanezt teszi vele.

Felhúzzák egymás ujjára a gyűrűket.