Magyarok Sri Lankán Utazási Iroda - körutazás és óceánparti nyaralás, magyar idegenvezetéssel

Ola leaf Az „ola” levelet, szirmot jelent. Az ola levelek az üstököspálma vagy a Palmira-pálma leveleiből készültek. Ezek speciális pálmák, melyeknek széles levelük van. Először forró napon kiszárították, majd csíkokra vágták fel. Kis fémtűket használtak arra, hogy belekarcolják a betűket, majd ezeket fekete festékkel vagy tintával töltötték fel. Így vá lt láthatóvá az írás. Miután elkészült a mű, kis lyukakat vágtak a levelekbe, s ezek segítségével egymáshoz fűzték őket, kis könyveket készítve; így lehetett lapozgatni köztük anélkül, hogy szét kellett volna őket választani. A régi időkben az iskolákban, templomokban, kolostorokban nem papírt használtak, hanem pálmaleveleket, illetve abból készült „füzeteket”, melyeket a tanulónak otthon kellett elkészíteni, és az iskolába magával vinni. Az is előfordult s falusi iskolákban, hogy pálmalevelet sem tudtak készíteni; ők az ujjukkal írtak a homokba. A világ legrégebben írt pálmalevele állítólag

Folytatom Devi legendáját, ami egyébként a sziget legharcosabb és legvitézebb királyának legendájába fog torkollni :D Az előzményeket itt olvashatjátok.  Az ifjú, magát feláldozó hercegnőt nem ölte meg az óceán, még csak a hullámok sem érintették a csónak belsejét. Az Istenek gyengéd szelekkel a sziget déli oldalára vezérelték őt. Ahogyan a hullámok elültek, az addig a viharfelhők mögött elbújó hold is elődugta arcát, elzavarta a megmaradt felhőket, és mosolyogni kezdett a csónakban ülő lányka láttán. Devi hercegnő mélyen aludt, álmodott, arcán mosollyal. Azt álmodta, hogy áldozatát elfogadták az Istenek, és most az Istenek földjén van, sok kicsi fénylő isten és istennő között, akik egy gyönyörűséges palotába vezették őt, ahol ő lett az Istenek földjének királynője. Ezzel a mosollyal az arcán találtak rá másnap reggel Kavantissa király halászai a déli országrészben, Ruhunában. A halászok elolvasták a csónakra festett feliratot, és hanyatt-homlok szaladtak a királyhoz, je

A történet a Kr. e. 2. században játszódik, és mint megannyi legendát, ezt is a Mahavamsa, a Nagy Krónika lapjairól ismerhettük meg. És ahogyan az általam megadott cím is mutatja, valóban az egyik legkorábbi, írásban is rögzített cunami történetét mutatja be. A cunami a Kelyaniya királyság nagy részét elmosta, elpusztítva rengeteg halászt, gyöngyhalászt, falvakat. A Király halála után a Kelaniya királyság megszűnt létezni.  Kelaniya Tissa király jó és szent ember volt, de volt egy nagyon rossz tulajdonsága: hamar dühbe gurult és olyankor nem tudta, mit tesz. Sokat áldozott és sok pénzt költött a vallásra; különösen kedves volt szívének Arahat, a nagyszerű buddhista tanító, aki őt és testvérét, Uttiyát a Buddhista Tanokra tanította. Minden reggel magához hívatta Arahatot, s kérte, hogy reggelizzen vele a Palotában. Személyesen várta ott, a Királyné pedig gyakran elkísérte őt, jelen volt a tanítások alatt. A király testvére, Uttiya, bár ugyanabban az oktatásban ré