2013. október 25., péntek

Színház, festészet, könyvtár... Sri Lankán

Szingaléz kultúra


Már nagyon hiányzott nekünk a színház. Na, nem mintha túl gyakran jártunk volna otthon színházba, - elég volt nekünk a saját kis előadásunk :-).
De néha-néha megfordultunk egy-egy darab előadásán, hol Pesten, hol Dunaharasztiban vagy a környéken. Így egy ideje már nézegettük a plakátokat, vajon mit játszanak ebben az országban a világot jelentő deszkákon? 
Egyik nap, míg Jocó beszaladt a Food Citybe valamit venni, megláttam a fenti plakátot. Hiányos szingaléz nyelv- és olvasótudásommal is hamar kiderült a nap és az időpont, de a helyszínt nem sikerült kideríteni. 
Szokás szerint, bárkit kérdeztünk, vagy a közönség segítségét kérte, vagy felhívott valaki mást telefonon, de nem jártunk sikerrel. 
Végül erőt vettem magamon és elolvastam az utolsó betűt is, s halványan felderengett a Halle de Galle feliratnál, hogy ezt bizony már láttam valahol. Hamar meg is lett: a Galle Fort bejáratánál van :-) 
Íme: 


Megvettük a jegyeket. Mint később kiderült, minél előrébb ülünk, annál drágább a jegy, s bizony, szingaléz mércével mérve nem olcsó szórakozás. Ahhoz képest, hogy egy átlagfizetés itt délen 9-10 000 rúpia, az első nyolc sorban 1 000 rúpiáért lehetett helyet foglalni. 


A jegyeink. Ekkor még semmit nem tudtunk a darabról, de adtunk egy esélyt nekik :-)




A következő darab Che Guevaráról szól majd, aki itt - valamiféle, számunkra ismeretlen, rejtélyes oknál fogva - hősnek számít, természetesen csak másodikként Bob Marley után.


Ez már az előadás napján készült, meglepően sokan álltak a sorokban. Ez azért furcsa, mert jó pár szingaléz családnál megfordultunk már, s még sosem láttunk sehol könyvet, vagy bármilyen kultúra jelét. Kellemesen csalódtunk hát, nagyon sok embert érdekelt az előadás. 




A jegyszedő bácsi segítőtársa: senkit nem enged stikában beoldalogni a drágább helyekre, csak az odaszóló jeggyel érkezőket. Aki viszont késik, szigorúan... megvárják. :-) A 6 órási előadás 7-kor kezdődött, mert az első nyolc sorba szóló jegyeket névre szólóan adták el, s valaki még hiányzott. 


A "cukros bácsi". Rágógumit árult a sorok között. 


Az előadás már rögtön az elején lenyűgözött. Nagyon szépen beszéltek, elég sok szót értettünk, de ha nem is, az előadásmódból, intonációból, mozdulatokból nagyon szépen megértettük a cselekményt. A nevek alapján kiderült, hogy egy olasz darabot vittek színre, nagyon mulatságos volt. 



 

 

 

A végén nem csak a színészeket, hanem az őket a háttérben segítő fiatalokat is megtapsolhattuk. 


***

Ő Dieter, kedves barátunk, aki 20 éven keresztül Tibetben és Nepálban élt szerzetesként. Tibetből a kínai megszállás miatt jött el. Most jó ideje már az Unawatunán él szingaléz feleségével és egy vendégházat vezet. Miközben - nem mellékesen - ilyen csodákat fest. Egyébiránt ő festette az Unawatunai Meditációs Központ templomának képeit is. 

 

 

 



***

Mivel otthon - és azóta is- nagy könyvfalók voltunk/vagyunk, ideje volt ellátogatni a helyi könyvtárba is. 
Érdekesség: külön asztalok állnak rendelkezésre a hölgyek és az urak számára. Ennek oka, hogy ha egy asztalnál ülnek, akkor beszélgetnek, ami ugye, egy könyvtárban tilos. 

 


S képzeljétek, mit csinálnak az emberek a könyvtárban: olvasnak! Mármint nem úgy, ahogy mi: bemegyünk és hosszabb-rövidebb ott-tartózkodás után kikölcsönözzük a könyveket, majd otthon elolvassuk. Ez itt is így van, de amint beléptünk a termekbe, azt vettük észre, hogy az emberek újságot olvasnak. 




Ő is!! Szingalézül :-)



A könyvtár többi része teljesen olyan, mint egy könyvtárnak lennie kell: könyvek vannak benne :-)

 

 Tanulásra is kiválóan alkalmas hely. Emlékeztetőül: külön a fiúk, külön a lányok. 

 

 

A könyvekre nagyon vigyáznak, ha nem is hét, de egy lakat alatt őrzik :-)



 

 

Mint az életben az emberek, a vallási könyvek is jól megférnek egymással. 


Egyik kedvencünk, Buddha tanításai Bhikkhu Bodhi tolmácsolásában. A Bhikkhut egyébként próbáltuk Kandyben - ami egyébként a kulturális központ a szigeten - felkutatni, de szerzetestársai elmondták: Amerikában él.




Kultúráról egyenlőre ennyit. Egyenlőre, mert az a sanda gyanúm, lesz még szerencsénk ebben a műfajban, és sok sok meglepetésben lesz még részünk. 

Yapahuwa ősi királysága

Yapahuwa ősi fővárosba érkezünk meg. Nem maradt fent olyan nagyszerű formában, mint akár az első,  Anuradhapura vagy a második főváros, Polo...