Körút Sri Lankán
Júniusban elhatároztuk, hogy még egyszer bejárunk a nevezetesebb helyek közül néhányat. Utunk Colombóból indult, ahol egyébként nincs túlságosan sok látnivaló, 2-3 órát azért rá lehet szánni, megnézni az Old Dutch Hospitalt, a BMICH-t, a Nemzeti Múzeumot, a Colombo Fortot, esetleg elzarándokolni a Kaleniya templomhoz, mely Colombótól 7 km-re északra található. Augusztusban megyünk egy colombói túrára, akkor részletesen mesélek majd róla. Mi rögtön Negombo felé vettük az irányt, végig a csatorna mentén.
Negombo kb. 1 óra autóútra található Colombótól, s halászatáról híres, illetve arról, hogy a lakosság igen jelentős hányada katolikus vallású. Még a szállásunk elfoglalása előtt megnéztük a halpiacot, és a kikötőt, ahol gyönyörűen megfestett hajók sorakoztak, várták a másnap hajnalt, amikor is újra tengerre szállhattak. Rátaláltunk egy gyönyörű hindu templomra is :-).
Negombo majdnem teljes lakossága katolikus. Ez a 16. században érkezett és majd' 150 évig itt uralkodó portugáloknak köszönhető.
Rajapaksa elnök (bal fent) hatalmas építkezésekbe kezdett Sri Lanka-szerte, itt is hotelek, lakóparkok épülnek.
Negombo nyaralóövezete szinte egyetlen utca az óceán partján, különböző méretű, minőségű és árfekvésű szállásokból lehet válogatni. Boltok, kávézók, cukrászdák, éttermek sora várja a vendégeket. A strand természetes, és gyönyörű.
A szállásunk a Paradise Village Hotelben volt, rengeteg szobájuk van, a kiszolgálás tökéletes, a szobák kényelmesek, a medence jó nagy, a kert gyönyörű. Eredeti Sri Lanka-i ételt, rice & curryt kértünk.
Másnap reggel elindultunk a pinnawelai elefántárvaházba. Az út kb. 2 órát tartott.
Útközben érdekes állatokat láátunk meg az út szélén, sajnos, meg voltak kötve és pénzért mutogatták őket.
Ő az indiai sül.
Sri Lankán rengeteg kesudió fa van, s ezen az úton nagyon sok család él ebből. Lehetett vásárolni natúr, chilis és sós kesudiót.
Sajnos, az esőzések miatt az elefántokat nem vitték le fürdeni a Maha Oya folyóra, de be tudtunk menni megetetni, megsimogatni őket. Hatalmas élmény volt :-)
Kb. másfél órát időztünk az elefántok között, nagyon szeretetreméltó, fenséges állatok, sajnos, ma már egyre kevesebb van belőlük is. A Yala Nemzeti Parkban és a Wilpattu Parkban lehet még velük találkozni. Elefántogolni pedig itt, Pinnawelában, vagy Sigiriyában van alkalom.
Tovább indultunk a dambullai barlangtemplomok felé, ami 148 km-re található Colombótól. Kíváncsian vártuk, hogy ott lesznek-e állandó kísérőink, a hatalmas családokban élő makákó majmok, és nem is csalódtunk. Már az út elején társunkká szegődtek.
A barlangtemplomok már a Krisztus előtti időkben is léteztek, az erdőlakó szerzetesek imahelyéül, alvóhelyéül szolgáltak. Ezeknek a szerzeteseknek akkoriban kevés kapcsolatuk volt a külvilággal, napi "teendőjük" a meditáció volt. A területen több mint 80 barlang található, de szobrok és képek csak abban az 5 templomban vannak, ami a Rangiri Dambulu Viharajahoz tartozik, s egy elszigetelt magaslaton található. Dél-Ázsia legnagyobb és a világ legrégebbi barlangtemplom együttese.
Az öt templomban mindösszesen 153 Buddha-szobor, 3 királyszobor és 4 isten-istennőszobor található különböző testhelyzetben, ez mellett tanítók, tanítványok, szerzetesek. A barlangegyüttes több mint 50 acre területen terül el, 100 lábbal a tengerszint felett.
A templomegyüttest több ősi vallási és történelmi forrásban is említik.
Ahogy a templomok területére belépünk, egy 25 soros, 12. századi ajánlást olvashatunk, melyet a pollonnaruwai időkből származó Nissanka Malla szingaléz király írt, s a 12. században ő szponzorálta a templomok karbantartását, felújítását, hozzáépítéseit. Hozzá hasonlóan más uralkodók és vezetők is patronálták a templomokat, egészen napjainkig. Mivel Indiából származott, külföldiként igyekezett elnyerni népe szeretetét és tiszteletét, ezért végiglátogatta az ősi vallási helyeket. Ezeket a látogatásokat meg is örökítették. 73 aranyozott Buddhát állíttatott fel; ezt az ajánlás utolsó mondatából tudhatjuk.
Az első barlang neve: Devaraja Lena, azaz Isteni Barlang. A Kr.e. 1. században Sri Vatta Gamini Abhaya király ide menekült az akkori fővárosból, Anuradhapurából, a városát elfoglalni akaró indiai tamilok elől, s 15 évig itt élt menekültként. Mikor visszatérhetett városába, hálája jeleként felújíttatta a templomot és szobrokat adományozott. Ő adta a barlang nevét is. Ekkor még csak az első három barlangot használták.
A 11. században Vijarabahu polonnaruwai kirély újította fel a templomokat, szerzetesek számára.
A bejáratnál egy ciszterna található, melyet korábban a szerzetesen lábmosásra használtak a belépés előtt.
A bejárat felett egy az 1. századból fennmaradt ajánlás látható.
Egy 14 méter hosszú fekvő Buddha szobor a barlang büszkesége, mely a Parinirvánába távozott Buddhát ábrázolja; közvetlenül a sziklából van kifaragva. Többször újrafestették, legutóbb a 20. században. Fejénél legfőbb tanítványa, Ananda; lábánál Visnhu indiai isten áll.
A második barlang neve Maharaja Lena, azaz a Nagy Királyok barlangja. Itt a kb. 60 Buddha szobor mellett megtalálhatjuk Saman és Vishnu istenek szobrait, illetve a már említett Nissanka Malla király (kívülről festett fa borítású) szobrát is, aki a 12. században patronálta a templomrendszert. Jobb keze Vitarka, azaz tanító mudrában, bal keze Varada, azaz könyörület mudrában van.
A plafont Buddha életének állomásairól, Vijaya herceg Sri Lankára érkezéséről, az anuradhapurai Bó-fa ültetéséről, a hódítók elleni háborúkról, illetve Mararól és harcosairól készült falfestmények díszítik.
Vijaya indiai herceg Kr. e. 543-ban (állítólag Buddha halálának napján) érkezett 700 fős kíséretével Sri Lankára. Ő és kísérete szingaléz nőket vettek feleségül, királyságot alapított, s ő lett a legelső szingaléz király.
Az anuradhapurai Bó-fát (ficus reliliosa) Sanghamitta, Asoka indiai király lánya hozta Indiából a Kr.e.. 3. században; annak a fának a hajtásából eredt, amely alatt Buddha megvilágosodott. Minden buddhista templomban találunk Bó-fát, mely az élő Buddhát jelképezi.
Ebben a templomban egy természetes hasadékon át a víz cseppenként csepeg a falon, amit egy edényben gyűjtenek össze, s vallási és rituális szerepet tölt be.
Ebben a barlangban láthatjuk még Upulvan, azaz Vishnu; és Saman istenek szobrát; illetve Maitréya Boddhisattva szobrát is.
"Maitréja egy bódhiszattva, aki majd megjelenik a Földön, eléri a teljes megvilágosodást, és a tiszta Tant fogja tanítani. Az iratok szerint Maitréja lesz a történelmi Buddha utódja. Ez a jóslat minden buddhista irányzat kanonikus szövegében megtalálható, és a legtöbb buddhista elfogadja ezt a kijelentést erről az eseményről, ami akkor fog majd bekövetkezni, amikor a Földön a Dharmát elfelejtik." http://www.buddhapest.hu/2012/09/maitreja-bodhiszattva.html
Ebben a templomban láthatunk még egy kisebb dagobát is.
Ekkortól kezdve a barlangtemplom szerepe egyre inkább háttérbe tolódott, egészen a 18. századig.
A harmadik templom neve Maha Aluth Vihara, azaz a Nagy Új Kolostor. Kandy stílusban épült a 18. században, Sri Kirti Rajasingha Kandy-király jóvoltából, aki ez mellett a többi templomot is felújíttatta. A bejárattól jobbra a király életnagyságú szobra látható. A legszebb szobor egy 30 lábnyi fekvő Buddha, ami egyben a 4. templomtól való elválasztó falként is szolgál. Ezek mellett még 50 egyéb Buddha szobor is található itt. A bejáratnál gyönyörű Makara Torana fogad minket, mely tulajdonképpen maga a bejárat, csodálatos faragott díszekkel. Toranát minden Vesak-kor (Buddha születésnapjáról, megvilágosodásáról és Parinirvánába való távozásáról emlékeznek meg minden év májusában) állítanak országszerte. Makara egy tengeri lény a hindu mitológiából, őrző szerepe van.
A 18. századi felújításról egyébként egy1726-ban íródott Dambulla Vihara Tudapata című pálmalevélből tudhatunk. A felújításkor, amely 3 évig tartott, a Buddha szobrok szemeinek festésénél három hercegnő kíséretében a király is jelen volt. A festés befejezése után a király a bejárat előtti holdkövön állva összehívta a szerzeteseket, s kinevezett egy főpapot, aki majd vezeti a templomot és gondot visel a szobrokra.
A negyedik barlang neve Pacchima (Paksima) Viharaya, hosszú ideig ez volt az utolsó, eredetileg raktárként használták. Különlegessége egy kis sztupa a barlang belsejében, illetve egy ülő Buddha, melynek kezei Djana, azaz meditáló, elmélkedő mudrában vannak. Feje felett Dragon Torana díszeleg. Ebben a templomban található egy chetiya, azaz dagoba. Arról híres, hogy állítólag Vatta Gamini király és Szomavatti királyné ékszerei vannak benne. Különlegessége még, hogy az oldalán festmények láthatók. Sokáig ez volt az utolsó barlang.
Az ötödik barlang a Devana Aluth, azaz Második Új nevet viseli, ez a legújabb, a 20. század elején került kialakításra a helyi vezetők kezdeményezésére. A tető eredeti, csak 4 falat építettek köré. A plafonról olajlámpások függnek, hogy visszahozzák a régi korok hangulatát.
A templomok körül a környezet is gyönyörű, az innen 19 km-re található Sigiriya-sziklát is látni lehet.
A Golden Temple, azaz Arany Templom japán adományokból épült, 2000-ben készült el. Egy 30 méter magas Buddha szobor van a tetején, kezét a dharmachakra (létkerék) mudrában tartja.
Dambulla sziklakolostora után a szállásunkra mentünk, mely Sigiriyában volt, a Melrose Villa nevű vendégházban. Nagyon kedves szállás, jó ételekkel és frissen felújított faházakkal, nagyon korrekt áron.
Másnap reggeli után másztuk meg a Sigiriya sziklát. A szállásunktól kb. 5 percre volt. A majmok innen sem hiányoztak, sőt, a sofőr kifejezett kérésére ki sem szálltunk a hosszú bekötőúton, mert állítólag harapnak.
Már a szikla aljához is hosszú lépcsősoron kellett felmásznunk, de megérte, a kilátás csodálatos volt. Aztán nagy levegőt vettünk és nekiláttunk a lépcsőknek. Először is egy csigalépcső vezetett fel a gyönyörű 5. századi sziklarajzokhoz, melyeken összesen 23 női alakot, azaz Apsarát lehet megcsodálni. Az Apsara-festmények a világ 8. csodájának számítanak.
Ezután kitartóan másztunk tovább, és tovább, és tovább, s egyszer csak fent voltunk.
Odafent az ősi város, sziklaerőd romjai láthatók. Máig nagy kérdés, hogyan tudtak ilyen magaslaton építkezni, vizet felvinni, élni. De az erőd alaprajza megmutatja azt a hihetetlen tehetséget és mérnöki szakértelmet, mellyel megépítésre került. Az épületek szimmetrikusan helyezkedtek el, s a tudásuk legfőbb bizonyítéka az a vízrendszer, mellyel a hegy lábától a csúcsra vezették fel a vizet.
A legenda szerint az 5. században élő Kasyapa és Moggallana hercegek egy apától származtak, de különböző anyáktól. Moggallana anyja királyi családból származott, öccséé viszont nem. Az idősebb Kasyapa attól félt, hogy mostohaöccse magához ragadja a hatalmat, s ettől való félelmében elfoglalta a trónt, s börtönbe záratta apjukat. Öccse Indiába menekült. Kasyapa ekkor arra kötelezte apját, hogy az mutassa meg neki, hol van elrejtve a Korona kincs. Apja elvitte őt a Kalawewa gáthoz, melyet ő maga építtetett és egyben legnagyobb munkája volt; s rámutatva ezt mondta: "Ez az én legnagyobb kincsem".
Kasyapa felismerte, hogy apja megtréfálta, s újra börtönbe záratta.
495-ben a bitorló király leszállt a Sigiriya hegyről, hogy találkozzon rég nem látott fivérével, aki közben indiai segítséggel visszatért, hogy megmérkőzzön a királlyal. Ekkor történt, hogy az elefánt, akit Kasyapa üldözött, megérezte az előttük elterülő mocsár illatát, s hirtelen irányt váltott. Ezt a hadsereg visszavonulásra való jelzésnek értelmezte, s egyedül hagyta királyát, aki előhúzta tőrét és elvágta a saját torkát.
A sziklaerőd 600 lábnyi magasságban terül el, 1853-ban fedezte fel két brit hegymászó.
***
Ezután Kandybe igyekeztünk, kicsit eleredt az eső, de az év ennek a szakában egyáltalán nem csodálkoztunk rajta. A kedvünket mindenesetre nem vette el, bátran sétálgattunk az utcán.
Ha már Kandyben voltunk, persze, hogy nem hagyhattuk ki a Fog-templomot, melynek naponta több ezer helyi és külföldi látogatója van.
Holdkő a templom bejáratánál. A holdkő egy félkör alakú dísz a templomok bejáratánál, s vallási szerepe van az ázsiai országokban, bár a rajzolata országonként különböző lehet. Sri Lankán a holdkő közepén lótuszvirágot látunk, majd kifelé haladva hattyúk, növények, elefántok (növekedés), oroszlánok (energia), lovak (erő), bikák (türelem), legkívül pedig lángok láthatók.
A holdkő alakja is változott az évszázadok során, a Kandy-korszak holdkövei már inkább háromszög alakúak, mintsem félkör; a koncentrikus sávok eltűntek, s a lótuszvirágot is a közepére faragták ki.
A templom belsejében a Kandy-perahera (felvonulás) képeit festették meg. Ez az ünnep egyébként minden évben megrendezésre kerül júliusban vagy augusztusban, ahol több mint 100 elefánt, rengeteg táncos és dobos; s persze a lakosság részvételével 10 napos ünnepségsorozatnak lehetünk tanúi.
A belső udvar
A földszinti ereklyetartó. A Szent Fogat egyébként az emeleten őrzik, ezüstajtó mögött, s naponta kétszer (délelőtt és este) nyitják ki a közönség számára, ceremóniával egybekötve. A fáma szerint mindig az volt a főváros, ahol Szent Fog tartózkodott, illetve azé volt a politikai hatalom, akinek a tulajdonában éppen volt. A szent Fog Hemamali hercegnő hajkoronájában titokban érkezett Sri Lankára, s Kirti Sri Meghavarna királynak ajándékozták oda. Ezután a Fog mindig az uralkodó közelében volt. Anuradhapura, Polonnaruwa, Dambadeniya, Yapahuwa, Kurunegala után 1603-ban érkezett Kandybe, a templomban külön teremben festették meg a Fog útját ide.
A mennyezeten is csodás festmények láthatók.
A Kandy-templom könyvtárában
Csodás kilátás nyílik a hegyekre.
Mire kijöttünk a templomból, már ismét ragyogott a nap, így még sétáltunk egy kicsit.
***
A Kandy Fog-templom után meglátogattunk egy teagyárat. Egy ott dolgozó hölgy vitt minket körbe, munkafázisonként mutatva és magyarázva a teafeldolgozás műveletét. A gépsorok elavultak, zajosak és lassúak voltak, de a végeredmény igen finom teát hoz.
Megmutatták, hogy a teanövény melyik szirmából készülnek a különböző színű (fekete, zöld, fehér, vörös) teák; illetve a rostálás során milyen jelzéssel milyen különböző osztályokba sorolják a teákat minőségük szerint. Érdekesség, hogy a tea, ami jelenleg Sri Lanka egyik legfőbb exportcikke, az idetelepülő és az országot leigázó britek nélkül nem lehetne itt.
A http://teaunnep.hu/tea-minositese.html alapján:
A tea minősítése
Itt ért véget a kirándulásunk, innen visszafelé egy 6 órás kocsiút várt ránk, s megérkeztünk haza.
