Nézzük csak mit írt idestova 100 évvel ezelőtt Gáspár Ferencz, mikor megérkezett a szigetre:
"Colombónak mintegy százötvennyolcezer lakosa van, amelyben úgy, mint az egész szigeten, itt is a szingalézek vannak legszámosabban. ... A város gócpontja, azaz Colombo társadalmi és üzleti vérkeringésének a szíve: a kikötő és a kikötő közvetlen szomszédsága.
...nagy raktárak és az üzleti irodák, amelyeknek higiénikus berendezésén már meglátszik, hogy a trópusok alatt élő európaiak számára épültek, a kikötő partján vannak. Azért az utczákon is nagy élénkség és pezsgő élet folyik. Alig van még város a világon, amelyben a kiskereskedelem, a házalás meg a "szabad kézből való eladás" olyan nagy mértékben lenne kifejlődve, mint Colombóban. Ha az ember a partra lép, a szó igazi értelmében egy-két tuczat "kiskereskedő" támadja meg, eladásra szánt árúczikkeit kínálva. És mi mindenfélét kínálnak az emberek megvételre! A faragott elefánt csonttóI és ébenfától a legdrágább zafír-, rubin- és gyémánt-ékszerig mindent, amit az ember, akár mint használati czikket, akár mint dísztárgyat használhat; gyönyörű selyemhímzéseket művészi kivitelben és még nem egészen száraz állatbőröket; kisujjnagyságú faragott istenségeket meg szárított pálmalevelekre írt szent imádságokat, valamint szalmából mesterileg font kalapokat vagy vászon úszónadrágot. A házalók éppenséggel nem szerénynek mondható tolakodásából kimenekülve és folytatva az utat a város beljebb eső utczájának valamelyikén, az ember cseberből vederbe esik. Végig az egész utczán egy perczre meg nem szűnik a folytonos kínálás, csábítgatás és erőszakos rábeszélés."
 |
| Polonnaruwában a Shiva templom és a Thuparamaya között egy idős bácsi árulja saját portékáját: pálmalevelekre írja és rajzolja a Buddha történetét. |
No, ez ma már nem egészen ebben a formában van meg itt a szigeten - állatbőröket biztosan nem árulnak, főleg frisset nem - , de bizony nem árt felkészülnötök, hogy ha ide érkeztek, és néhány napot eltöltötök itt, akkor bizony nem menekültük az árusok elől. Többek között azért sem, mert minden bizonnyal valamilyen ajándékkal felszerelkezve szeretnétek majdan hazatérni a gyönyörű trópusi utazásról.
 |
| Királykókusz árus - szinte mindenhol lehet kapni, a reális ára helyieknek 25 rúpia, mi kb. 50-ért kaphatjuk meg :D Ennyiért is nagyon megéri ;) |
 |
| Beach - árus |
Nézzük a "szabályokat":
- az árusok mindig mindenütt ott vannak, bár néha tuktukosnak vagy segítőkész járókelőnek álcázzák magukat :D
- mindenkinek van eladó földje és mindenki az elnök rokona :D
- ami viszont a számotokra legfontosabb: mindig mindenre alkudni kell! - kivéve a közértben :D
- csak akkor alkudjatok, ha tényleg van rá esély, hogy valamennyiért meg fogjátok venni az adott dolgot; egyébként pedig mondjátok, hogy "nem kell", ezt itt már mindenki tudja magyarul, főleg a látnivalóknál (Dambulla, Sigiriya, Polonnaruwa, Anuradhapura) :D És ha tényleg nem kell, legyél határozott, egyébként hűséges kísérőddé válik és minden fotódon ott lesz :D
- az alkuba minden, ami nem durva, belefér; sohasem sértődnek meg, nem kiabálnak, maximum megnyúlik az arcuk és nem adják
- mindent meg lehet venni, ami tetszik, nem vernek át, legalábbis mi még nem találkoztunk ilyennel. Meg aztán nem mindig az a fontos, hogy valóban ébenfa szobrot vettünk-e, hanem az emlék maga.
- az ár, amiért nagy valószínűséggel meg fogod kapni a dolgot, az eredeti ár fele. Ha komolyan érdekel, légy kitartó, sokszor a romváros bejáratánál kezdődik a cécó, és kismotorral követ végig a site-on, majd a kijáratnál válik meg végül az édes kis faragott elefántcsaládtól vagy pólótól - azon az áron, amit először ajánlottál.
- ha lehetőséged van, inkább ezektől az egyszerű árusoktól vásárolj, mint a légkondicionált üzletházakban, hiszen ők valóban megdolgoznak azért a pénzért, amit Te adsz nekik.
Jó alkudozást kívánunk.
 |
| Teagyári kisasszonyok. Ha a felére nem is, de picinykét itt is engednek az árból. |
