2019. október 19., szombat

Falusi hagyományok, kasztok - Sri Lanka információk

Sri Lanka legnagyobb városa Colombo, aminek nappali lakossága már meghaladja az 5 millió főt, és ez a szám napról napra nő, köszönhetően az üzleti vállalkozások növekvő számának. Ám van egy időszak, amikor Colombo egy időre szellemvárossá alakul, ez pedig április közepe, a Szingaléz Új Év időszaka. Ebben az időszakban extra buszokat és vonatokat állítanak be, hogy minden lakos eljusson az ünnepekre a falujába.

www.sundaytimes.lk
A városban csupán a tamilok, a muszlimok, a burgherek, a külföldiek maradnak, no és az a néhány szingaléz család, akik már feladták hagyományos vidéki családi kapcsolataikat (ez nagyon-nagyon ritka). Mindenki más gyakran és büszkén mondogatja az utazás előtti időkben: Avurudda gamata yanava - azaz hazamegyek a falumba az ünnepekre. 

Mindezekből is látszik, hogy Sri Lankán a falu (szingalézül: gama) a legfontosabb települési egység. A szingaléz új év "hajnalán", tehát a kezdetekor az emberek ajándékokkal felpakolva hazatérnek a falujukba, a szüleikhez és idősebb rokonaikhoz. Az utóbbiak igen örülnek az eseménynek, izgatottan várják azt, hiszen talán, hosszú idő után először látják gyermekeiket, unokáikat abban az évben. 

A szingaléz falvak két típusúak: egykasztú és többkasztú falvak vannak. Értelemszerűen, az egykasztú faluban élő családok mindegyike ugyanahhoz a kaszthoz tartozik; a többkasztú falvakban pedig több kasztból származó családok élnek együtt, de ezekben a falvakban is mindig van egy domináns kaszt (ezek a falvak főképpen délen helyezkednek el). 

Minden falu rendelkezik egy állam által kinevezett falusi elöljáróval, akinek a történelem során sokféle elnevezése volt, ma "grama seva niladhari"-nak nevezik. 

Természetesen minden falunak van neve, amely általánosságban a terület jellegének és a területen termesztett gabonának, növénynek a neveiből áll. Például: Nuge-goda; azaz banánfák dombja. Vagy Dehiwala: lime erdő. Persze, nem kizárólag így alakultak ki a falunevek, sokszor kapták például egy-egy király látogatásakor a nevüket, magáról a királyról vagy éppen a hozzá kötődő eseményről. 

Továbbá érdekes az is, hogy itt is kapnak a falunevek egyéb jelentést, mint például Angoda neve. Gyakran teszik fel egymásnak az emberek: "Angodából jöttél?" vagy mondják "Menj inkább Angodába!", ez pedig tulajdonképpen a másik ember lehülyézése. Angodát ugyanis úgy emlegetik itt, mint "az őrültek faluja", ugyanis itt működik az ország legnagyobb elmekórháza. 

A többkasztú falvakban a többféle kaszt nem okoz olyan problémát, mint például Indiában. Ennek az az oka, hogy ezek a falvak általában a mezőgazdaságra vagy halászatra épülnek, és ezekhez a munkákhoz - halászat, szántás, kaszálás, cséplés - összefogásra és mindenki kezére szükség van. Az emberek a munkanapokon együtt dolgoznak, együtt esznek, együtt pihennek, viccelődnek egymással - nem tesznek maguk között semmi különbséget. 

www.sundayobserver.lk
Ugyanez történik világi és egyházi eseményekkor vagy családi történésekkor is. Templomi ceremóniában, ünnepeken, temetéseken szintén egy emberként tevékenykednek és vesznek részt. 

Amikor egy falubeli meghal, a falu összes lakója azonnal a házához siet, hogy felajánlja szolgálatait a temetés, a virrasztás eseményén, legyen szó akár a sír ásásáról, halotti máglya építéséről vagy az élelem biztosításáról, kéz a kézben teszik a dolgukat, mégpedig ingyen, maximum ételt-italt fogadnak el érte. 

Egyedül az esküvői ceremónián (lakodalom) veszik figyelembe a kasztokat, ez is csak néhány családnál figyelhető meg, mégpedig úgy, ahogy a főasztalhoz csakis pár kasztjából származók foglalhatnak helyet. 

A kasztok szintén eltűnnek a templomi teendők esetében, amelyek jóval gyakoribbak, mint gondolnánk. A falusiak születésüktől kezdve azt látják a családjaikban, hogy az emberek gondoskodnak a templom és a szerzetesek jólétéről, így mindennap ételt és más felajánlásokat visznek számukra. A templomba természetesen mindenki beléphet, még a kaszton kívüliek, a rodiyák is, akiknek nincsen néhány személyes dolgon kívül nincsen semmijük, még házuk sem. 

Ahogyan látjuk, Sri Lanka tulajdonképpen egy hatalmas falurendszer, melyben az emberek a mai napig igyekeznek őrizni a hagyományaikat, melyek évezredek óta nemzedékről nemzedékre szállnak. 


2019. október 14., hétfő

Ridi Vihara - Sri Lanka látnivalók

Kurunegala az a város, amelyen sokszor keresztül haladunk útjaink során, és általában két dolgot említünk meg:

- az egyik, hogy Kurunegalában érdemes megállni egy finom ebédre a Hangoutban, ahol elképesztő mennyiségű péksüteményt, olasz kávét és rice&curryt lehet találni. A hely tiszta, az eladók kedvesek, az árak alacsonyak. 

- de az érdekesebb, amikor a főúton haladva egy laza mozdulattal felmutatunk a hegytetőre, és megmutatjuk az utasoknak a sziget ötödik legnagyobb ülő Buddha szobrát. 


Kurunegala azonban - hogy magyarosan mondjuk - megér egy misét. A 13. században fővárosként is funkcionált. Akinek van ideje, érdemes megállni, felmenni a hegytetőre, meglátogatni a Buddhát, elidőzni a lábainál és meggyújtani egy füstölőt.

Most azonban pár szót ejtünk egy szépséges látványosságról, Kr. e. 200-ra visszatekintő Ridi Viharáyáról, ami nem annyira ismert a turisták körében. Ennek az a jó következménye, hogy a helyieken kívül nem sok látogatóval találkozunk arrafelé.

www.yamu.lk
Azután, hogy a Kr. e. 3. században megérkezett a buddhizmus a szigetre, szerzetesek terjesztették az országban a Tant, mind az uralkodó réteg, mind a köznép számára. Ebben az időben az ország gazdasága virágzott, ennek bizonyítéka az akkorról fennmaradt hihetetlen sok emlékmű, épület, templom, csatornarendszer, művészeti alkotások, kézműves tárgyak és mezőgazdasági rendszerek.

Ezt a korszakot nevezzük Dutugemunu aranykorának, aki az első fővárosból, Anuradhapurából kormányzott. A legenda szerint a király hírt kapott arról, hogy Ridigamában ezüstkészletet tártak fel, mire elrendelte a készlet feltárását. Azon a helyen, ahonnan az ezüstöt kitermelték, a király - hálája jeléül - egy Buddha szobrot emeltetett.

www.tripadvisor.com

Ezzel a hely az akkori éra legfontosabb barlangtemplomává vált, amelyet Ridi Viharának neveztek el (Ridi = ezüst, Vihara = templom).

www.srilanka.for91days.com

Az évszázadok során több szingaléz uralkodó is patronálta a templomot Dutugemunu nyomán, erre rengeteg bizonyítékot találtak a történészek. A legjelentősebb hatás a Kandy érában érte.

A 16. században sajnálatos módon a portugálok ide is elértek, és a kormányzó igyekezett a maguk képére formálni a templomot: több mint 100 darab bibliai jelenetet ábrázoló csempével díszítette a főoltárt, ami mára viszont egy unikummá emeli a helyet: nincs még egy ilyen buddhista templom a világon, ahol keresztény jelenetek találhatóak.

www.amazinglanka.com

A templom érdekessége és vonzóereje továbbá, hogy szeretettel várják az elvonulókat, s annak a vándornak, aki itt szeretne elmélyedni a meditációban, a buddhizmusban, a lélegzetelállító természetben vagy akár saját magában - a szállás ingyenes.

www.ft.lk

2019. október 7., hétfő

2019. október 2., szerda

A ceyloni tea - Sri Lanka látnivalók

Ki ne hallott volna a híres ceyloni teáról? Már a nagyszüleinktől is gyakran hallottuk emlegetni, és Magyarországon mindig is elérhető volt számunkra. 

Ceylon. Ma már Sri Lanka. Bizony, itt vannak Sir Thomas Lipton vadregényes teaültetvényei, a központi hegyvidék telítve van teaültetvénnyel; romantikus regényt is olvastunk már róla (Dinah Jefferies: A teaültetvényes felesége), és most nézzünk meg pár dolgot egy kicsit közelebbről. 



















Sri Lanka jelenleg a világ második legnagyobb teaexportőre (termelésben a világon a negyedik), a statisztikák szerint évi kb. 1,5 milliárd amerikai dollár a bevétele belőle. Közvetve vagy közvetlenül több mint 1 millió helyi lakos él a teából, dolgozzon akár a földeken, akár irodákban vagy kereskedelemben. 

Mindebből arra következtethetnénk, hogy a tea évezredek óta Ceylon kincse. Ám ez nem így van. Az itt élő britek voltak azok, akik Indiából elhozták ide a növényt a 19. században, először csak kísérleti szándékkal. Amikor azután kiderült, hogy a kísérleti eredmények jóval kecsegtetőbbek, mint valaha is gondolták volna, munkaerőt is szerveztek, és megindulhatott a termelés. Persze, hogy az itt élő szingaléz nemzetre gondoltak elsősorban, mint munkavállalókra. És persze, hogy a szingalézek nem erre gondoltak :) így azután a termesztést-termelést beindító dél-indiai tamil családokat kellett marasztalni. Ez a mai napig így van. Sri Lanka központi hegyvidékét zömmel tamil családok lakják, az asszonyok és leányok a teatermesztésben dolgoznak, a férfiak és fiúk pedig az ország zöldségét termesztik meg. 
















Ceylon központi hegyvidékének párás, hűvös, csapadékos területei remek táptalajt biztosítanak a tea növényének, így aki erre jár, az év bármely szakában gyönyörűen zöldellő tájban tud elmerülni. 

Nagyon sokat lehetne mesélni a teaszedésről, a növény ültetéséről, a gondozásról, a tamil családok asszonyairól és az őket nemzedékről nemzedékre követő leánygyermekekről, a minimum kvótáról, a fizetésről, a mindennapi robotról, a tea erőteljes, szinte mellbevágó különleges, forró illatáról, az elkészített ital zamatáról. De ezt érezni kell... Át kell élni, és magunkkal hordozni, míg világ a világ, hogy többé ne ihassunk egy csésze teát enélkül, hogy át ne járná a lelkünket a boldogság. A boldogság, amit az itt élő és dolgozó emberek mosolya és a ceyloni tea kiváló íze közvetít.