A ceyloni tea - Sri Lanka látnivalók

Ki ne hallott volna a híres ceyloni teáról? Már a nagyszüleinktől is gyakran hallottuk emlegetni, és Magyarországon mindig is elérhető volt számunkra. 

Ceylon. Ma már Sri Lanka. Bizony, itt vannak Sir Thomas Lipton vadregényes teaültetvényei, a központi hegyvidék telítve van teaültetvénnyel; romantikus regényt is olvastunk már róla (Dinah Jefferies: A teaültetvényes felesége), és most nézzünk meg pár dolgot egy kicsit közelebbről. 

Sri Lanka jelenleg a világ harmadik legnagyobb teaexportőre (termelésben a világon a negyedik), a statisztikák szerint évi kb. 720 millió amerikai dollár a bevétele belőle. Közvetve vagy közvetlenül több mint 1 millió helyi lakos él a teából, dolgozzon akár a földeken, akár irodákban vagy kereskedelemben. 

Mindebből arra következtethetnénk, hogy a tea évezredek óta Ceylon kincse. Ám ez nem így van. Az itt élő britek voltak azok, akik Indiából elhozták ide a növényt a 19. században, először csak kísérleti szándékkal. Amikor azután kiderült, hogy a kísérleti eredmények jóval kecsegtetőbbek, mint valaha is gondolták volna, munkaerőt is szerveztek, és megindulhatott a termelés. Persze, hogy az itt élő szingaléz nemzetre gondoltak elsősorban, mint munkavállalókra. És persze, hogy a szingalézek nem erre gondoltak :) így azután a termesztést-termelést beindító dél-indiai tamil családokat kellett marasztalni. Ez a mai napig így van. Sri Lanka központi hegyvidékét zömmel tamil családok lakják, az asszonyok és leányok a teatermesztésben dolgoznak, a férfiak és fiúk pedig az ország zöldségét termesztik meg. 

Ceylon központi hegyvidékének párás, hűvös, csapadékos területei remek táptalajt biztosítanak a tea növényének, így aki erre jár, az év bármely szakában gyönyörűen zöldellő tájban tud elmerülni. 

Nagyon sokat lehetne mesélni a teaszedésről, a növény ültetéséről, a gondozásról, a tamil családok asszonyairól és az őket nemzedékről nemzedékre követő leánygyermekekről, a minimum kvótáról, a fizetésről, a mindennapi robotról, a tea erőteljes, szinte mellbevágó különleges, forró illatáról, az elkészített ital zamatáról. De ezt érezni kell... Át kell élni, és magunkkal hordozni, míg világ a világ, hogy többé ne ihassunk egy csésze teát enélkül, hogy át ne járná a lelkünket a boldogság. A boldogság, amit az itt élő és dolgozó emberek mosolya és a ceyloni tea kiváló íze közvetít.