2012. december 30., vasárnap

Közértben

Ma a strandon kissé megéhezvén 2 étteremben is megpróbáltunk ebédhez jutni, de mivel a sri lankai tempó és a rengeteg turista összeadódott, csupán órák kérdése lett volna az asztalunkon látni a finom kis cordon bleu-t. A második után elhatároztam, inkább otthon készítem el ezt a nem igazán ázsiai eredetű ételt. 

Na, irány a Food City, Dél Sri Lanka leggyakoribb élelmiszerüzlete. Gyakran járunk ide, szinte minden élelmiszert itt szerzünk be. Sri Lankán nagyrészt kötött árak vannak, így teljesen mindegy, melyik boltba megyünk, a sarki kisközértben is ugyanannyiért kapjuk meg ugyanazt, mint a legnagyobb szupermarketben, a Keellsben. 

Szóval, bemegyünk. A fiatalemberek és fiatal eladó kislányok mosolyognak, várják, mit szeretnék. Ebben a boltban nincs friss húsáru, így csakis mirelitben gondolkodom. Kb. 4 fagyasztóláda van a boltban, ebből kettő nem üvegtetejű, tehát gőzöm sincs, mi van benne. A másik kettőben tömérdek mennyiségű fagylalt és sütnivaló krumpli. Bátran megkérdem, van-e csirkemell. Mosolygás: még jó, hogy van. Na, ebből semmire sem következtetek, mert eddig mindenre ezt a választ kaptam, még a szőke hajfestékre is, ami sehol sem volt (na jó, egy titkos helyen mégis megszereztük a buszállomás közelében :-) ). 

Tehát, a kislány máris kiugrik a zöldséges-rizses-tojásos pult mögül és felnyitja az egyik ismeretlen tartalmú fagyasztóládát (tényleg láda! nem szekrény), és a fele cuccot kirámolja. Aztán boldogan felemel egy zacskót, 4 db csirkemellel. Remek, mosolygok vissza, kettőt kérek. 
Igenis, kettőt. Kiált az egyik fiúnak, aki rögtön szalad, s csupasz kézzel kiemeli a 4 db csonttá fagyott csirkemellet a zacskóból. Ugyanúgy, csupasz kézzel megpróbálja kettészakítani, ami persze, nem megy. Párszor odavágja a többi fagyott áruhoz, majd elmegy egy éles késért, és elkezdi vagdalni. Közben többször rámsandít, boldogan, de reménykedve, hátha mégis elviszem mind a négyet. De nem. A hűtőnk ugyanis kicsi, és nem férne be a két csirkemell, csak ha kiveszem a többi cuccot. 

A fiúnak nem megy a szétválasztás, így hív egy pár másikat, és még mindig csupasz kézzel mindenki megpróbál segíteni. Itt már kicsit reménykedtem, hátha a sok érintéstől felolvadt annyira, hogy ketté tudják választani, de nem volt szerencsém. Kezdem felhúzni magam. 

Végső reményül hívják a pénztáros fiatalembert, aki amolyan főnökfélének is látszik. Nagyon kedves, mosolygós, s megkérdi, nem venném-e meg mindet? Már hajlanék rá, így megkérdem, mibe kerül az összes? Lazán megfordul, s a csirkemelleket minden csomagolás nélkül ráhajítja a mögötte lévő zöldségesmérlegre. Bele sem gondolok, mi volt ott előtte!! Itt a zöldségeket nem mossák le, jó földestől árulják. 
Mivel túl sokba kerül, mégis csak a felét kérném. Arcán tanácstalanság, majd felvillan a mosoly, és a 32 hófehér fog: meleg víz! És már szalad is hátra, olvasztani. 

Addig mi beszerezzük a többi hozzávalót, ami ezek után már gyerekjáték, s nemsoká kapunk 2 víztől csöpögő, de immár teljesen megtisztult csirkemellet. Zsupsz, be egy szatyorba, lemérés, majd mehetek fizetni. 

Nézem az arcukat, és nem hiszitek el: BOLDOGOK. Segítettek. Megoldották a problémát. 

Már nem vagyok mérges. Olyan kis édesek. 

És az ebéd jól sikerült. Sri Lankán így megy ez. 



Yapahuwa ősi királysága

Yapahuwa ősi fővárosba érkezünk meg. Nem maradt fent olyan nagyszerű formában, mint akár az első,  Anuradhapura vagy a második főváros, Polo...