2012. december 30., vasárnap

Közértben

Ma a strandon kissé megéhezvén 2 étteremben is megpróbáltunk ebédhez jutni, de mivel a sri lankai tempó és a rengeteg turista összeadódott, csupán órák kérdése lett volna az asztalunkon látni a finom kis cordon bleu-t. A második után elhatároztam, inkább otthon készítem el ezt a nem igazán ázsiai eredetű ételt. 

Na, irány a Food City, Dél Sri Lanka leggyakoribb élelmiszerüzlete. Gyakran járunk ide, szinte minden élelmiszert itt szerzünk be. Sri Lankán nagyrészt kötött árak vannak, így teljesen mindegy, melyik boltba megyünk, a sarki kisközértben is ugyanannyiért kapjuk meg ugyanazt, mint a legnagyobb szupermarketben, a Keellsben. 

Szóval, bemegyünk. A fiatalemberek és fiatal eladó kislányok mosolyognak, várják, mit szeretnék. Ebben a boltban nincs friss húsáru, így csakis mirelitben gondolkodom. Kb. 4 fagyasztóláda van a boltban, ebből kettő nem üvegtetejű, tehát gőzöm sincs, mi van benne. A másik kettőben tömérdek mennyiségű fagylalt és sütnivaló krumpli. Bátran megkérdem, van-e csirkemell. Mosolygás: még jó, hogy van. Na, ebből semmire sem következtetek, mert eddig mindenre ezt a választ kaptam, még a szőke hajfestékre is, ami sehol sem volt (na jó, egy titkos helyen mégis megszereztük a buszállomás közelében :-) ). 

Tehát, a kislány máris kiugrik a zöldséges-rizses-tojásos pult mögül és felnyitja az egyik ismeretlen tartalmú fagyasztóládát (tényleg láda! nem szekrény), és a fele cuccot kirámolja. Aztán boldogan felemel egy zacskót, 4 db csirkemellel. Remek, mosolygok vissza, kettőt kérek. 
Igenis, kettőt. Kiált az egyik fiúnak, aki rögtön szalad, s csupasz kézzel kiemeli a 4 db csonttá fagyott csirkemellet a zacskóból. Ugyanúgy, csupasz kézzel megpróbálja kettészakítani, ami persze, nem megy. Párszor odavágja a többi fagyott áruhoz, majd elmegy egy éles késért, és elkezdi vagdalni. Közben többször rámsandít, boldogan, de reménykedve, hátha mégis elviszem mind a négyet. De nem. A hűtőnk ugyanis kicsi, és nem férne be a két csirkemell, csak ha kiveszem a többi cuccot. 

A fiúnak nem megy a szétválasztás, így hív egy pár másikat, és még mindig csupasz kézzel mindenki megpróbál segíteni. Itt már kicsit reménykedtem, hátha a sok érintéstől felolvadt annyira, hogy ketté tudják választani, de nem volt szerencsém. Kezdem felhúzni magam. 

Végső reményül hívják a pénztáros fiatalembert, aki amolyan főnökfélének is látszik. Nagyon kedves, mosolygós, s megkérdi, nem venném-e meg mindet? Már hajlanék rá, így megkérdem, mibe kerül az összes? Lazán megfordul, s a csirkemelleket minden csomagolás nélkül ráhajítja a mögötte lévő zöldségesmérlegre. Bele sem gondolok, mi volt ott előtte!! Itt a zöldségeket nem mossák le, jó földestől árulják. 
Mivel túl sokba kerül, mégis csak a felét kérném. Arcán tanácstalanság, majd felvillan a mosoly, és a 32 hófehér fog: meleg víz! És már szalad is hátra, olvasztani. 

Addig mi beszerezzük a többi hozzávalót, ami ezek után már gyerekjáték, s nemsoká kapunk 2 víztől csöpögő, de immár teljesen megtisztult csirkemellet. Zsupsz, be egy szatyorba, lemérés, majd mehetek fizetni. 

Nézem az arcukat, és nem hiszitek el: BOLDOGOK. Segítettek. Megoldották a problémát. 

Már nem vagyok mérges. Olyan kis édesek. 

És az ebéd jól sikerült. Sri Lankán így megy ez.