Dikwella - Pokol és Paradicsom :-)

Egy nap Dikwellán

Tegnap elhatároztuk, hogy ellátogatunk Dikwellába, ahol is Sri Lanka legmagasabb ülő Buddháját lehet megtekinteni, s állítólag - mindenféle mendemondák szerint! -egyedül  itt látható a buddhizmusban ábrázolt Pokol!  Na, ezt már nekünk is látnunk kell - mondtuk, mert ezt nehezen hittük. A buddhizmusban ugyanis nem igazán hangsúlyozzák a bűnöket, s a büntetést végképp nem. Buddha tanításai szerint ha el szeretnéd kerülni a szenvedést, kövesd a Négy Nemes Igazságot, s valósítsd meg a Nyolc Nemes Ösvényben leírtakat. Ebből következik, hogy ha nem ezek szerint élsz, bizony a szenvedés lehet az osztályrészed. (Közben Gaminitől megkérdeztük, s Mataléban szintén van egy ilyen "szenvedésbemutató". Szerinte ez teljesen normális, s a buddhizmushoz tartozik. Most is tanultunk valamit, ezer hála érte :-) )

Nos, ennek a szenvedésnek a részletes bemutatását voltunk hivatottak ma felfedezni. 

Mielőtt a főútra kiértünk volna, boldogan és meglepetve láttuk, hogy milyen szépen kicsinosították a sorompóőrök a vasúti átjárót. Nemrégiben a környék összes sorompóját lecserélték, most gyönyörű szép, új, piros-fehér, kézzel működtetett sorompók feszítenek minden átjáróban. A mi sorompóőrünk épp hogy átcsúszhatott a vizsgán, mert kissé félreértelmezi a munkáját: a sorompó egész nap zárva van; s ha valaki szeretne átmenni, bizony meg kell kérnie, hogy engedje át. Ha jön a vonat, ha nem. 

Mi már messziről dudálunk, s addig van ideje a karosszékből felpattanni, s felemelni a sorompókat. 

Az átjáró mindenesetre ilyen gyönyörű lett, hála a gondos - és meglepő módon - FÉRFIkezeknek. 

 

  

Ezután folytattuk utunkat a buszmegállóig. Útközben igyekeztük lestoppolni a Mataráig közlekedő buszokat, nulla eredménnyel. Sőt, a megállóban is elhúzott mellettünk kettő, pedig lelkesen integettünk. Végül a Habaraduwáig menő buszra szálltunk fel, majd át Matarába, s onnan Dikwellába, ahol tuktukba szálltunk. Mindösszesen 2 óra alatt voltunk ott, háztól-házig. 

A templom gyönyörű. A neve Wewurukannala Vihara. Előző nap Pooya-day, azaz telihold ünnep volt, s még ma is sok helyi látogató volt a templomban, apró virágot, lótuszt, mécseseket hoztak. 

   

 

 

Büszkesége az 50 méter magas ülő Buddha, melyet 1970-ben állítottak fel, s ma ő a legmagasabb ülő Buddha szobor Sri Lankán. Mögötte egy nyolcemeletes kilátó helyezkedik el. 

 

 

Amikor beléptünk az egyik épületbe, a következő kép fogadott minket: 

Aztán a többi...

 

 

Ahha. Helyben vagyunk, ez itt tényleg a pokol. S ezután hosszú-hosszú folyosón, kétoldalon a falakon mindenütt részletesen (szószerint) ecsetelve, milyen elkövetett bűnökért milyen büntetés jár. Ha megölsz egy állatot, ha lopsz, ha paráználkodsz, ha henyélsz, ha kicsúfolsz valakit, és így tovább. A képek magukért beszélnek: 

 

 

Amikor megszabadultunk a Pokolból, rendkívüli meglepetésben volt részünk: trombitálás hallatszott. Összenéztünk: itt valahol lennie kell egy elefántnak. S valóban, mire a templomot körbejártuk, már meg is jelent a kis édes, s behabzsolta az összes almánkat, ami itt még nekünk is ritka csemege :-)

 

 

 

 

 

 Még egy épület áll a templom területén, Buddha életét hivatott bemutatni. 

Ezen a képen Buddha születését látjuk, amint anyja, Maja (udvarhölgyekkel körülvéve) egy fa ágába kapaszkodva megszülte fiát (a kép közepén elől, egy lótuszvirágon állva), aki minden irányba hét lépést tett, s így szólt: "Ez lesz az utolsó leszületésem". 

A templom egyéb szobrai is nagyon érdekesek, és gyönyörűek. 

Természetesen mindegyik Buddha tiszteletreméltóságát mutatja. 

 

 

 

 

 

 

Ezután indultunk Dikwella City-be, ahogy a tuktukos barátunk mondta. Igazából csak enni szerettünk volna valamit az újabb 2 órás buszozás előtt, de valamilyen oknál fogva betévedtünk a szombati napokon tartott dikwellai nagypiacra. Ilyet itt Sri Lankán még nem láttunk! Hatalmas területen hatalmas választék! Íme pár fotó:

A baloldali képen elől cékla (nagyon népszerű itt), a jobboldalin (hosszú, lila) édeskrumpli, amit otthon is lehet kapni, de mi itt ettünk először. Tényleg édes, nagyon finom. 

 

Paradicsom és chili paprika :-)

 

Baloldalt banán, póréhagyma. A jobboldali kép bal alsó sarkában ladies finger, a többi is helyi Sri Lanka-i zöldség, a nevüket még nem jegyeztem meg. A középső, uborkaszerű zöldségből már készítettem curryt, de nekem keserű íze volt. 

 

A baloldalon a banán virága. Curry-alapanyag. 

 

Chilli, fokhagyma, paradicsom, csodálatos ízek. A jobboldalon a híres-hírhedt bétellevél, melyet egész nap rágnak. 

 

Chilli - minden féle, minden mennyiségben. 

 

Banán és papaya - nagy kedvencek!!

A kék lavórokban pedig dahl, azaz vöröslencse és egyéb nyalánkságok.

 

 A sütőtök is nagyon népszerű itt, otthon én csak sütőben sütöttem, de itt levest, curryt és köretet is készítünk belőle. Sütőtök-szívecske. <3

Sárgarépa, karalábé, zöldbab, cékla - csupa-csupa otthoni ismerős íz - mégis más :-)

Jocó drága kincsét, a kukoricát nézegeti. Ez a kedvence, s itt aztán ritkaság számba megy. Ha találunk is, sokszor kemény, lehetetlen megfőzni. Így jól meg kell nézni, mit veszünk. 

Ezután már csak a buszra kellett felszállnunk, s nemsokára véget ért a kirándulásunk. Most még kiszaladunk a beach-re, mert ma egész nap nagyon meleg volt, csuda ebbe a monszunba, most esik vagy nem?! Na mindegy, várnak a hullámok. :-)