Amikor Buddha egyik előző életében döglött patkányt árult...
Sok sok évvel ezelőtt élt egy nagyon gazdag nemes ember, akit Chullának hívtak. Nagyon bölcs és intelligens volt, aki látta a jövőt. Egy napon, amikor a palotába ment, az út szélén egy döglött patkányt látott meg. Intelligensen, minden asztrológiai tudását összeszedte, és így szólt magában: "Egy döglött patkány egy okos embert gazdaggá tehet."
Egy szegény ember meghallotta ezt, és elvitte a patkányt. Egy másik ember, aki egy közeli gazdag házban dolgozott, éppen eledelt szeretett volna venni a gazdája macskája számára. Meglátta a szegény embernél a patkányt és megvette tőle.
A szegény ember csekélyke jövedelméből jaggery-t (édességet) vett, majd fogta, és egy tál vízzel kitette az utcára, azoknak az embereknek, akik a virágosok számára szedték a virágokat. Ők visszatértükben egy-egy maroknyi virágot ajándékoztak cserébe a szegény embernek, aki eladta azokat és újabb édességet vásárolt belőle.
A második napon a virágszedők a virágok felét meghagyták a szegény ember számára, aki leszedte és eladta őket. Az édesség és a virágok ilyen cseréje jó pár napig folytatódott, s a szegény ember megspórolt 8 aranyérmét.
A következő napon eső és vihar jött, s a királyi kert elpusztult, letörtek az ágak, lehullottak a levelek. A szegény ember felajánlotta, hogy kitisztítja a kertet, ha kap hozzá eszközöket. A kert őre azonnal beleegyezett. A szegény ember odaadta az édességet egy csoport gyereknek, akik összehordták a lehullott, összetört ágakat a kert bejáratához. Az ember, aki edényeket szállított a palota részére, aki éppen kifogyott a fából, felvásárolta az egészet. A szegény ember 16 aranyérmét és 500 edényt kapott érte.
Miután 24 aranypénze volt, a szegény ember változtatott üzletén. Vizet kezdett adni azoknak az embereknek, akik a városi marháknak és lovaknak szállították a füvet. Amikor kérdezték, mit kér cserébe, azt mondta: "Majd egyszer, ha szükségem lesz rá, kérek tőletek valamit". A tengerentúlra utazó kereskedőkkel szintén jó kapcsolatot alakított ki. Egy nap azt hallotta a kereskedőbarátaitól, hogy 500 lótenyésztő érkezik a városba. Így megkérte a fűárusokat, hogy mindegyik adjon neki egy-egy csomag füvet, és megkérte, függesszék fel az árusítást, míg ő el nem adta az összes füvet. 1000 aranyérmét kapott a fűért, mikor eladta azt a lókereskedőknek.
Egy másik napon meghallotta, hogy kereskedőhajó érkezik a kikötőbe, telis-tele jobbnál jobb áruval. Barátaival kiment a kikötőbe, és előleget adott a kapitánynak az összes árura. Nemsokára 100 gazdag kereskedő ment fel a hajóra vásárolni, de a kapitány elmondta nekik, hogy előttük már valaki leelőlegezte az árut. Így a kereskedők elmentek a "szegény emberhez", aki mindegyiktől 200 aranyat kért, s cserébe megengedte, hogy vásárolhassanak a hajóról. Többé nem volt szegény ember. Kétszázezer aranyat keresett utolsó üzletével.
Elment hát a bölcs, nemes emberhez, és százezer aranyat adott neki ajándékba. A nemesember nagyon boldog volt, mikor meghallotta a történetet, s nekiadta ennek az állhatatos és hálás embernek a lányát feleségül.