A buddhizmusról képekben 4.

Amikor Buddha egyik előző életében döglött patkányt árult...

Sok sok évvel ezelőtt élt egy nagyon gazdag nemes ember, akit Chullának hívtak. Nagyon bölcs és intelligens volt, aki látta a jövőt. Egy napon, amikor a palotába ment, az út szélén egy döglött patkányt látott meg. Intelligensen, minden asztrológiai tudását összeszedte, és így szólt magában: "Egy döglött patkány egy okos embert gazdaggá tehet."

Egy szegény ember meghallotta ezt, és elvitte a patkányt. Egy másik ember, aki egy közeli gazdag házban dolgozott, éppen eledelt szeretett volna venni a gazdája macskája számára. Meglátta a szegény embernél a patkányt és megvette tőle. 

A szegény ember csekélyke jövedelméből jaggery-t (édességet) vett, majd fogta, és egy tál vízzel kitette az utcára, azoknak az embereknek, akik a virágosok számára szedték a virágokat. Ők visszatértükben egy-egy maroknyi virágot ajándékoztak cserébe a szegény embernek, aki eladta azokat és újabb édességet vásárolt belőle. 

A második napon a virágszedők a virágok felét meghagyták a szegény ember számára, aki leszedte és eladta őket. Az édesség és a virágok ilyen cseréje jó pár napig folytatódott, s a szegény ember megspórolt 8 aranyérmét. 

A következő napon eső és vihar jött, s a királyi kert elpusztult, letörtek az ágak, lehullottak a levelek. A szegény ember felajánlotta, hogy kitisztítja a kertet, ha kap hozzá eszközöket. A kert őre azonnal beleegyezett. A szegény ember odaadta az édességet egy csoport gyereknek, akik összehordták a lehullott, összetört ágakat a kert bejáratához. Az ember, aki edényeket szállított a palota részére, aki éppen kifogyott a fából, felvásárolta az egészet. A szegény ember 16 aranyérmét és 500 edényt kapott érte.

Miután 24 aranypénze volt, a szegény ember változtatott üzletén. Vizet kezdett adni azoknak az embereknek, akik a városi marháknak és lovaknak szállították a füvet. Amikor kérdezték, mit kér cserébe, azt mondta: "Majd egyszer, ha szükségem lesz rá, kérek tőletek valamit". A tengerentúlra utazó kereskedőkkel szintén jó kapcsolatot alakított ki. Egy nap azt hallotta a kereskedőbarátaitól, hogy 500 lótenyésztő érkezik a városba. Így megkérte a fűárusokat, hogy mindegyik adjon neki egy-egy csomag füvet, és megkérte, függesszék fel az árusítást, míg ő el nem adta az összes füvet. 1000 aranyérmét kapott a fűért, mikor eladta azt a lókereskedőknek. 

Egy másik napon meghallotta, hogy kereskedőhajó érkezik a kikötőbe, telis-tele jobbnál jobb áruval. Barátaival kiment a kikötőbe, és előleget adott a kapitánynak az összes árura. Nemsokára 100 gazdag kereskedő ment fel a hajóra vásárolni, de a kapitány elmondta nekik, hogy előttük már valaki leelőlegezte az árut. Így a kereskedők elmentek a "szegény emberhez", aki mindegyiktől 200 aranyat kért, s cserébe megengedte, hogy vásárolhassanak a hajóról. Többé nem volt szegény ember. Kétszázezer aranyat keresett utolsó üzletével. 

Elment hát a bölcs, nemes emberhez, és százezer aranyat adott neki ajándékba. A nemesember nagyon boldog volt, mikor meghallotta a történetet, s nekiadta ennek az állhatatos és hálás embernek a lányát feleségül.