A buddhizmusról képekben 2.

A buddhizmusról képekben 2. 

Azt még nem írtam, hogy mindösszesen 76 buddhista - Buddha előző életeiről szóló kép van megfestve a sztupa falain, s a képek kétszer ismétlődnek. 

Ha a képekkel továbbhaladunk, Sumedha után azt a képet látjuk, mikor Sakjamuni Buddha egyik előző életében, mint kereskedő, vizet talált a sivatagban. 

A történet pedig a következő: 

Abban az időben, amikor Brahmadatta Kasi tartományban uralkodott, a Bodhisattva kereskedőként született újra. 500 szekere volt. 

Egy napon következő útjára indulván, elindult a sivatagnak. A sivatag homokja olyan finom volt, hogy lehetetlenség volt az összezárt markában tartani az embernek, minduntalan kifolyt az ujjak közül. S amikor felkelt a nap, a homok olyan forróvá lett, hogy képtelenség volt rajta lépni, megégette az emberek lábát. Azok, akiknek mégis muszáj volt áthaladni a sivatagon, mindig elégséges fával, vízzel, élelemmel (olajjal és rizzsel) szerelték fel magukat, és éjszaka utaztak. Nappal pedig kipányvázták az ökröket, ettek, s a hűvösben heverésztek. Amikor lement a nap, felszerelték az ökröket, s indultak tovább. Nem bíztak semmit a véletlenre: tapasztalt vezetőt fogadtak, hogy az a csillagok útmutatása szerint biztonságban vezesse át őket a sivatag másik oldalára. 

Amikor már jó sok ideje vándoroltak, a kereskedő azt gondolta: "No, ezt az éjszakát most pihenve töltjük itt, s utána végére érünk utunknak." Ezért kiadta a parancsot a letáborozásra, kipányvázták a szekereket, és megvacsoráztak. 

A vezetőjük elrendezte élelmiszer tartalékukat az első kordén, majd lefeküdt, s csillagokat nézte maga felett, melyek vezették őket útjukon. Hogy, hogy nem, egyszer csak elaludt, s míg aludt, az ökreik megfordultak, s visszamentek azon az úton, ahonnan jöttek. Az ökrök egész éjjel mentek, így jó messzire kerültek gazdáiktól. 

Amikor a vezető felébredt, kiabálással ébresztette társait: "Állítsátok meg a szekereket! Állítsátok meg a szekereket!" 

Azok rögtön futottak, de az egész nap eltelt, mire vissza tudták hozni a kocsikat az ökrökkel, s rájuk esteledett megint. Az emberek siránkozni kezdtek: "Hiszen ez ugyanaz a táborhely, ahol az előző éjt töltöttük! Elveszett egy napunk, elfáradtunk, nem tudunk továbbmenni; s nem maradt, csak egy kevéske fánk és az összes vizünk elfogyott. Elvesztünk!" Ezzel kifogták az ökröket a szekérből, összetették két kezüket a fejük felett, s mindegyik lefeküdt aludni, reménytelenül, ki-ki a saját szekere alatt. 

De a Bodhisattva ezt mondta magában: "Ha elcsüggedek, ők itt mind meghalnak, velem együtt." S nem feküdt le, hanem egészen reggelig járkált a hűs homokon. Egyszer csak megpillantott egy csomó kura-füvet, amelyről ezt gondolta: "A kura-fű víz nélkül nem maradhat életben itt. Ezért mindenképpen víznek kell lennie alatta valahol". 

Felébresztette társait és megkérte őket, hogy kezdjenek el ásni a fűcsomó alatt. Mikor már legalább 60 könyöknyit ástak, az ásójuk egy kövön csattant; s ahogy a csattanást hallották, kétségbeestek. De a Bodhisattva ezt gondolta "Víznek kell lennie a kő alatt". Ezzel leugrott a gödörbe, s fülét a kőre tapasztva hallgatózott. Hallgatta, merre megy a víz. Meg is hallotta a víz csobogását, felmászott, s hívta az inasát: 

"Fiam, ha most feladod, mind elpusztulunk. Ne csüggedj! Vedd ezt a fémkalapácsot, menj le a gödörbe, s mérj egy hatalmas ütést a sziklára. 

A fiú engedelmeskedett, s bár a többiek mind kétségbeesetten álltak a gödör körül, ő nagy elszántsággal lement és ráütött a sziklára. A szikla kettétört, s már nem volt többé semmi, ami elállja a víz útját, mely feltört a szikla alól, mégpedig olyan magasan, mint egy pálmafa. Nem hogy inni tudtak belőle, de meg is tudtak fürödni. Ezután rizst főztek, megvacsoráztak és megetették az ökröket is vele. Ezután egy zászlóval megjelölték a kutat, majd folytatták útjukat s elértek a kijelölt céljukhoz. 

Eladták minden árujukat, sikeres üzletet kötöttek, jó haszonra tettek szert, majd hazatértek otthonaikba, s mikor eljött az idő, ki-ki tettei szerint távozott evilági életéből. 

És a Bodhisattva ajándékokat adott mindenkinek, s egyéb erkölcsös tetteket hajtott végre, majd számára is eljött az idő, s távozott következő életébe, tettei szerint.