2014. augusztus 20., szerda

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 4.

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 4. - Hódítók

Polonnaruvából a királyság az előzőekben említett okok miatt továbbköltözött, Dambadeniya, Kurunegala, Gampola, Deniyaya városaiba. Az 1400-as évek végére már 3 királyság állt a szigeten: a Jaffnai királyság északon (erről később), a Kandy szingaléz királyság az ország hegyvidékén, és szintén egy másik szingaléz királyság a nyugati parton, Kottéban, közvetlenül Colombo mellett, ami abban az időben csak kis kikötőcske volt. 



Hogy miért volt két szingaléz királyság? Kandy mindig is különálló volt, elszigetelt, korábban a hódítók vagy gyilkolni vágyó családtagok elől gyakran menekültek ide a királyok. Az 1400-as években valamennyire már megerősödött a város és környéke, egyre inkább jelentőssé vált. Neve ekkor még Udarata volt, s vezetői maguknak követelték a hatalmat. 

Felismerve a fűszer-kereskedelem, ezen belül is főleg a fahéj jelentőségét, a Kottéban uralkodó király erősen a külkereskedelemre kezdett koncentrálni. Így 1505-ben, amikor megjelentek az első európai hódítók, a portugálok, igaz, akkor még csak hajótöröttként, a király meleg fogadtatásban részesítette őket. Ő volt Parakramabahu 9, aki meghívta a portugálokat, és megengedte nekik, hogy tartósan berendezkedjenek kereskedelmi célokra. 



Nem volt túl jó húzás, a portugálok megépítették Colombo partjainál az erődöt, beköltöztek, jöttek, láttak, győztek, és maradtak. Itt már világosan látszott, hogy nem irgalmas szamaritániusként fognak szeretnének jelen lenni a szigeten, hanem uralmuk alá óhajtják vonni azt. Mindezt - mivel nem volt elég felszerelésük és emberi erőforrásuk - úgy érték el, hogy jóba keveredtek a királlyal, s ezt igyekeztek hosszú távon fenntartani. Ez nem tartott sokáig, mivel hamar kimutatták a foguk fehérjét, galád és erőszakos módon katolizáltak mindenkit, állatokként bántak a helyiekkel és csak magukkal törődtek. Így aztán hamar harcok kezdődtek a kottei királyság és a portugálok között, melyek eltartottak az egész évszázadon keresztül, mikor is egy általuk trónra helyezett, igen gyenge kezű bábkirály, Rajasimha végrendeletileg rájuk hagyta a kottei királyságot. 

A Kandy királyság azonban nem adta fel. Folyamatos harcot vívtak, ám hol egyik, hol másik győzött, miközben mindkét királyság gyengült. Ezért is tűnt jó ötletnek a 17. század közepén az éppen a szigetre látogató - és már jelentős dél-indiai területekkel bíró - holland küldöttséggel tárgyalni. Rajasimha 2 király, aki 1635-1687 között ült a Kandy trónon, 1658-ban megegyezett a hollandokkal, hogy amennyiben segítenek nekik kiebrudalni a portugálokat, és az elvesztett területeket visszaszerezni, a király jelentős jogot biztosít a hollandoknak a sziget kereskedelmében. Meg is történt. Portugálok mentek, hollandok jöttek, ... és maradtak. A keleti parti Trincomaleet és Batticaloa-t ugyan átadták, de a hatalmas hasznot ígérő nyugati partot nem. 

A királyság és a sziget csöbörből vödörbe esett, a hollandok betelepültek a portugálok addigi területeire, lerombolták a portugál épületeket, templomokat, akit tudtak, áttérítettek a református vallásra, és felszerelkeztek: hadba kerültek a Kandy királysággal, aki nem akart lepaktálni az újabb idegen nációval. 
A hollandok nem csak a fahéjkereskedelmet, de az elefánt-, a drágakő- és a bételdió-kereskedelmet is uralták, jelentős bevételtől ütve el ezzel a szigetet. 


 Így ment ez egészen a 18. század végéig, amikor is a francia forradalom után a hollandok biztonságosabbnak látták inkább az angolokkal megegyezni a szigetre való belépésről, mint átengedni a szigetet a franciáknak. Sri Lanka stratégiailag fontos szerepet tölt be háborúskodás idején, mivel Trincomalee egy igen védett, jól elhelyezkedő kikötő. A hollandok persze csak egy időre gondolták átadni a fontosabb pontokat, de 1802-re Sri Lanka a Brit Koronagyarmat Kolóniája lett.  

Eddigre bizony már a szingaléz Kandy királyságon is bőven találhattunk repedéseket. Az aktuális uralkodó, Sri Vickrama Rajasimha, alkoholista és megalomániás, nemigen tudta kézben tartani a dolgait, így miniszterei megegyeztek az angolokkal és 1815-ben az angolok kezébe került az egész sziget, ami Nissankamalla (12. század) óta először fordult elő. 


Az angol nyelv hivatalossá vált a szigeten, és minden monopóliumot megszüntettek. 1832-ben lehetővé és könnyűvé tették az angolok számára a földvásárlást. Bár először csak a kikötők stratégiai fontossága miatt vonultak be, hamar világossá vált, hogy a sziget természeti adottságainak kihasználása óriási hasznot jelent számukra. 1830 körül kávé, majd annak kipusztulása után teaültetvényeket hoztak létre, dél-indiai tamilokat hozva az országba, akik étettek a termesztéshez, szedéshez és feldolgozáshoz (az ó leszármazottjaik mai napig élnek és dolgoznak a szigeten, a lakosság kb. 5%-át teszik ki). 




Ez mellett a kókuszdió és a gumiültetvények is virágoztak. Mindehhez utakra, vasútra volt szükség, így gőzerővel építették azokat, jelentősen fejlesztve az ország infrastruktúráját. Kórházakat, iskolákat is építettek. Mindösszesen 35 angol kormányzója volt a szigetnek. 

Frederich North - az első brit kormányzó



2014. augusztus 18., hétfő

Olcsó apartman mindenkinek - avagy gyertek hozzánk nyaralni Sri Lankára

Magyar Apartman Sri Lankán

Itt az ideje, hogy megmutassuk... Hogy Ti is lássátok, milyen szép...

Szépen, lassan érlelődött a gondolat: mégiscsak kell egy ház az óceánpartján... Már másfél éve éltünk itt, albérletből albérletbe, mindegyiknek meg volt a varázsa, jöttek szépen barátaink, akik nálunk laktak, de a magyar jobb szeret a sajátban, na....


A ház, amit kiszemeltünk, a Vijaya beachtől 200 méterre van, csodálatos falusi környezetben, banánliget és buddhista templom mellett. Szemben egy kis csatorna folyik, vizililiomokkal tele, ami persze csak a hatodik szomszéd előtt virágzik, de nekünk is jutott egy varánusz, amire nagyon büszkék vagyunk :D
A kert hátsó része egy élő sziklafal, telis-tele gyönyörű virágokkal, gyíkocskákkal, és a nyitott konyhánk is ide nyílik. Minden sri lankai háznak két ajtaja van, egy elöl és egy hátul, a hátsón lehet kimenni a nyitott konyhába. 
A tulajdonosokkal összebarátkoztunk, az idei újévet náluk ünnepeltük. 



Így nekiláttunk, leküzdöttük az eladót, az ügyvédeket, a könyvelőt, a létező és nem létező jogszabályokat. A helyi, és még mindig nagyon erősen élő szokásjog szerint 

A szerződés aláírása Galle Fortban

- managert fogadtunk, aki egyébként informatikai mérnök, és tevékenyen részt vett a munkálatokban, lótuszmedencét ásott, vakolt és festett, és persze egész nap rohangászott, szervezkedett, a mi motorunkon :D



- felfogadtuk a munkásokat, egyeztettünk, rábeszéltünk, kiabáltunk, könyörögtünk, jókat nevettünk - mi jobbára kínunkban, ők boldogságukban, 









- beköltöztünk, bútorokat vásároltunk, alkudoztunk, szállítottunk, összeszereltünk, 

- átírattuk a villany-és vízórát, a szomszéd buddhista templomban megkaptuk az igazolást hogy itt lakunk, 



és most várunk Titeket, hogy élvezzétek mindezt velünk. 
Ez idő alatt sok barátot szereztünk és sok olyat is megismertünk, akit már nem nagyon szeretnénk viszont látni :) De rengeteg tapasztalattal gyarapodtunk, az biztos, és megérte :D





A szomszéd buddhista templom

Lótuszmedence

Medence













Reggelente majmok, madarak, mókusok csapata biztosítja a kellemes ébredést. 

Az Indiai óceán strandja sétával 5 perc alatt elérhető, de szükség esetén ingyen kerékpárt biztosítunk. 
Az utcánk elején 2 kis közért is található, alapvető élelmiszerekkel. 

Galle városa 10 percre található tuktukkal (helyi háromkerekűvel); kb. 3-400 rúpia, azaz 5-650 forint; busszal 20 rúpia per fő.

Baloldali szomszédunk Kumara, a fafaragó-művész-bűvész, csodaszép, különféle fákból készített szobraival, egyéb dísztárgyaival, és kétméteres mosolyával. Azért is kapott tőlünk egy jópontot, hogy a gyönyörű, citromsárga virágos bokra átlóg a közös kerítésünkön, ezzel is gazdagítva vendégeink élményeit :D
Azért mi sem tétlenkedünk, folyamatosan szerezzük be a trópusi növényeket, fákat, virágokat, már valódi dzsungel vagyunk, ami persze a csodálatos madarakat is hozzánk vonzza. Nemrégen az orchideák is megérkeztek. Hátsó kertünk pedig a dzsungelre néz, egzotikus növényekkel és állatokkal. 

Az apartmanban 2 darab kétágyas szoba van közös fürdővel, de az egyik szoba bármikor átalakítható konyha-étkezővé, ebben az esetben edényeket biztosítunk.  Hűtőszekrény, vízforraló van, a wifi ingyen elérhető, a fürdőben meleg víz van. 

A szobák önellátással kiadók, hiszen minden reggel, és egész nap többször is elhalad előttünk - az egyik 3,5 éves vendégünk által elnevezett - tiliinkós autó, azaz a mozgó pékárus, telis tele finom péksüteményekkel, pizzával, palacsintával. Délben bárhol lehet vásárolni finomabbnál finomabb gyümölcsöket, vagy rotit, este pedig a hangulatos óceánparti vacsora tetőzi be az egész napos csodákat; a strandon több étteremből is lehet választani.
Az ételeket természetesen a hangulatos teraszon is el lehet fogyasztani. 

Az egzotikus, nyitott konyhában főzőleckét tartunk, hogy a vendégek mindent megtudhassanak a fűszerekről, azok felhasználásról, az ételek készítési módjáról, és a sok-sok évszázados, generációk által őrzöt titkos receptek birtokába kerülhessenek :D

A gyermekekre is gondoltunk, ezért gyermeksarkot és játszóterületet alakítottunk ki. 

Ajánlatkérés: smidtnehorvathzsuzsa@gmail.com

2014. augusztus 12., kedd

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 3. - A Pollonaruva időszak

Sri Lanka Információk - A sziget rövid története 3. - A Polonnaruva időszak

(933-1255)

A cholák (dél-indiaiak), miután elfoglalták Anuradhapurát, áttették székhelyüket a kb. 100 km-re délkeletre lévő Polonnaruvába, ami már azelőtt is királyi pihenőhelyként funkcionált. 75 évig kormányozták innen az országot. 



Vijayabahu 1 volt az a király, aki végül elűzte őket a szigetről, s elkezdte Polonnaruva valódi felvirágoztatását, több buddhista templomot, kolostort építve, ami a chola időszak alatt el volt hanyagolva. 



A király fiúgyermek nélkül halt meg, egy ideig anarchia működött, majd a trónra került Parakramabahu 1 (1153-1186), aki az ország egyik legjelentősebb uralkodója volt. Ambiciózus, engedékeny, és a buddhizmus patrónusa volt. Haditengerészeti expedíciókat küldött a Pandy (Dél-Indiai királyság, akik legyőzték a cholákat) királyság és Burma felé, jelentős építkezéseket hajtott végre, főleg a csatorna- és víztározó-építés területén. 
A király szobrát ma is láthatjuk a romváros területén, kezében könyvvel. Ebbe a könyvbe jegyezte fel mindennap, mennyit haladtak az építkezéssel. Többek között az ő nevét viseli a híres Parakrama Samudra, a sziget egyik legnagyobb, ma is használatos víztározója. 




Parakramabahu halála után a trón ismét egy tamil, Nissanka Malla kezébe került. Ő nagyon szerette volna elnyerni a népesség szeretetét, így folyamatosan saját hőstetteiről szóló feliratokat, szobrokat készíttetett, mint például a Gal Potha (Nagy Könyv) 




vagy az Atadage (Fog-templom) bejáratánál található felirat, 




ami többek között a tamil testőrök és a Fog védelmére kirendelt katonák feladatait is részletezi. Hogy ezek közül mi igaz, mi nem, azt nem tudhatjuk, mindenesetre uralkodásának évtizede nyugalomban telt. 




Halála után ismét trónviszályok keletkeztek, ez mellett visszatértek a dél-indiai hódítók, de ezeken felül megjelent egy eddig ismeretlen ellenfél is: a malária. A száraz évszakban a csatornákban pangó vízben tömegével keltek ki a maláriaszúnyogok lárvái, megfertőzve és megtizedelve a lakosságot. 

Mindezek együttesen járultak hozzá, hogy alig két évszázad után Polonnaruva is kihalt és elnéptelenedett. A királyság egyre délebbre költözött. 

Amit mindenképpen ajánlunk megnézi Polonnaruvában: 

Parakramabahu Palotája és a Tanácsterem





Siva Devalaya (hindu templom Linga kultusszal)



Thuparamaya




Quadrangle: ezen belül az Atadage, a Hatadage és a Vatadage (Szent Fog templomok), és a Gal Potha.




A végén pedig a Gal Vihara, a 4 tagú szoboregyüttes.



2014. augusztus 8., péntek

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 2. - és egy kicsit a karmáról is...

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 2. és egy kicsit a karmáról is...

Még egy érdekes királya volt az anuradhapurai korszaknak, akiről mindenképpen szólnunk kell. Nem, nem is egy, hanem mindjárt kettő: apa és fia. 

Az 5. században, Anuradhapura mellett élt Dhatusena herceg, a királyi család leszármazottja. Azért a főváros mellett, mert a trónon éppen az Indiából érkező hódító, Pandu ült. Dhatusenának így nem sok esélye volt arra, hogy valaha is király lehessen, így életét arra tette fel, hogy szerzetessé váljon. Napjait meditálással töltötte. Egy napon, meditáció közben eleredt az eső, s egy királykobra esett le a fáról, csuklyáját széttárta és a herceg feje fölé emelkedve megvédte őt az esőtől. (Igen, pontosan úgy, mint több száz esztendővel előtte Buddhát). 
Pandu hírét vette a történteknek, s megijedt: ha Dhatusena Buddha reinkarnációja, akkor ő bizony hamar elveszítheti hatalmát. Ezért aztán többször is merénylőket küldött a fiatal herceg ellen, de egyszer sem sikerült megöletnie őt. 
Dhatusena viszont mindezekből azt vonta le, hogy a sors valószínűleg nagy szerepet szán neki a jövőben, így elhatározta: a hegyekbe indul, alaposan felkészül és visszaszerzi a trónt a szingaléz nemzet számára. 16 évébe telt a felkészülés, de visszatért és legyőzve Pandut, lemészárolva az ott élő tamilokat és azokat a szingalézeket, akik vegyes házasságra léptek, elfoglalta a trónt. Ezután ledöntette az összes hindu kovilt, új buddhista templomokat építtetett, és újra a buddhizmust állította nemzeti vallásként. Mindezek mellett arra is gondja volt, hogy a csatorna- és víztározó rendszereket felújíttassa. 


(Csak intermezzo: A tamilok, akiket kiűzött a királyságból, úgy gondolták - és gondolják ma is - hogy a sziget tamil tulajdon, és a szingalézek azok, akik a tulajdonképpeni hódítók voltak.)

Egy nap, amikor a Kala Wewa víztározó építési munkálatait felügyelte, jelezték neki a munkások, hogy egy szerzetes ült és meditál az építési területen. Mindenféleképpen próbálták megzavarni, de sem felébreszteni, sem megmozdítani nem volt lehetséges. Dhatusena kiadta a parancsot: építsék be a szerzetest a falba. 

A királyt nemsokára utolérte a végzete.
Két fia volt: az idősebb: Kassyapa, aki nem a feleségétől, hanem egy ágyastól származott. A fiatalabb, a valódi trónörökös pedig Mogallana. 
Kassyapának, bár ő volt a rangidős, esélye sem volt a trónra, boldog lehetett majdan egy miniszteri ranggal is. Ám őt nem olyan fából faragták. Elfogatta apját, börtönbe záratta, testvérét pedig száműzte az országból. Miután elfoglalta a trónt, időről időre próbálta apjából kiszedni, hová rejtette el kincseit, de mivel az nem árulta el neki, élve befalaztatta őt. Így teljesedett be Dhatusena királyon a karma. 


Kassyapa egy idő után aggódni kezdett testvére miatt, no, nem testvéri szeretetből, hanem attól félt, hogy az visszatér és ledönti hatalmát. Ezért aztán biztonságos menedéket keresett, amit hamar meg is talált: a Sigiriya-sziklát. Ezen építette ki csodálatos, felhők közötti palotáját, ezrek halála árán, s 18 évig élt itt fenn, innen uralkodott. Felhasználta a sziklákat, téglákat hordatott fel, szellőztető-rendszert hozott létre, és pumpákkal termeltette fel a vizet a csúcsra az odalent kialakított, krokodilokkal teli medencékből. Gyönyörű zöldellő kerteket hozott létre, körülvette magát csodaszép ágyasokkal (róluk készültek a gyönyörű Sigiriya-freskók, melyből ma már csak 22 van), éjjel zene és tánc, nappal lakomák és fürdés vette körül. 






Olyan magasan volt, hogy az őrszemek már messziről észre tudták venni, ha valaki az erőd ellen vonul. 

Ám ahogy teltek az évek, egyre inkább a félelem és a lelkiismeret-furdalás kínozta. Egyre inkább a vallás felé fordult, hatalmas ajándékokat küldött a szerzeteseknek, s imádkozott, imádkozott, imádkozott.... 

Egy reggel egy hírnök állított be a hírrel: Mogallana seregével együtt az erőd felé tart. Bekövetkezett tehát, amitől a király mindig is félt. És 18 év várakozás után, mint a fenevad ordított: Elpusztítom!
Összeszedte seregét, vezérelefántjára ült, s hadba indult testvére ellen. Ám amikor megpróbálták az ellenséges tábort bekeríteni, mocsárba tévedtek, s a Kassyapa elefántja süllyedni kezdett. A király próbált kikászálódni, de sikertelenül. Serege ezt látván visszavonult, magára hagyta, a király pedig kétségbeesésében elvágta önnön torkát. 

A trónra Mogallana lépett, aki immár Anuradhapurából kormányzott...