Sri Lanka információk - A sziget rövid története 1.

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 1. 

Sri Lanka ősi múltja folyamatos inváziókkal teli, s a sziget korai történetének feljegyzései olyan színesek, hogy gyakran szinte lehetetlen megállapítani az események valódi menetét. 

A buddhizmus megérkezése előtt - mely Devanampiyatissa király uralkodása alatt, a Kr. e. 3. században történt - a sziget korai történelmének leírásai főleg a legendákon, mítoszokon alapultak, inkább, mint igazolható történelmi tényeken. Ami viszont teljesen biztos: Sri Lanka már a legkorábbi időktől fogva soknemzetiségű társadalom volt. 

A történészek úgy gondolják, a sziget már Kr. e. 125 000 évvel lakott volt és az általunk őslakosoknak tartott veddák is csupán a történelem előtti ember modern leszármazottjai voltak. Ők kb. Kr. e. 16 000 óta éltek a szigeten, s vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, egyszerű kőeszközöket és a sziget gazdag élővilágát felhasználva.

Vijaya herceg és 700 fős indoárja kísérete a szingaléz faj ősatyjai, a Kr. e. 6. században érkeztek. A Mahavamsa, a Nagy Krónika szerint Vijayát rossz természete miatt apja elűzte otthonából, Észak-Indiából, és Mannar mellett, SL nyugati partján ért földet Kr. e. 543-ban, Buddha halálának napján. Kuveni vedda hercegnő segítségével lemészárolták a vedda férfiakat, és vegyes házasságokat kötöttek. Letelepedtek a folyóvölgyben, ahol rizst kezdtek termeszteni, majd egyre inkább fejlesztették, építették ki a csatornarendszereket, víztározókat, hogy a száraz területeket is megművelhessék. Vijaya király miniszterei falvakat hoztak létre, sokszor saját magukról nevezve el őket. Az akkori legnagyobb település Anuradhapura volt, melyet Anurada miniszter hozott létre, s később fővárossá vált. 

377-ben Pandukabhaya király tette azzá, s innen számítjuk az anuradhapurai kort, mely 933-ig tartott. Ennek a kornak egyik legkiemelkedőbb alakja Devanampiyatissa király, akinek uralkodása idején a buddhizmus megérkezett a szigetre. Asoka, indiai király, aki minden gyermekét szétküldte a világba, hogy terjesszék a buddhizmust, Kr. e. 246-ban Arahat Mahinda nevű fiát, és Sanghamitta nevű leányát (mindketten szerzetesek, férfi-női rendben) küldte a szigetre, az eredeti Bó-fa (ficus religiosa) hajtásával együtt. Ez a fa a világ legrégebbi ember által ültetett fa, szintén Anuradhapurában van, neve: Sri Maha Bódhi. 

A király elfogadta a buddhizmust, többek között azért is, mert ezzel Asoka király, a hatalmas indiai uralkodó legitimálta őt a trónján. A nép követte őt. 

A buddhizmus nemzeti identitást adott a szingaléz népnek. A király megalapította a Mahavihara kolostort, ami hamarosan a theravada buddhizmus központjává vált. Egyben politikai egységet is kialakított, ugyanúgy, ahogyan később, a 4. században Indiából megérkező Szent Fog (Buddha szemfoga a halotti máglyáról) sem csak vallási, de függetlenségi jelentőségű is volt. Hiszen úgy tartották, aki birtokolja a Szent Fogat, azé a hatalom, a sziget vezetésének joga. Hamarosan tehát a buddhizmus isteni státusszá vált, ami a szingaléz kultúra legmagasabb kifejezőeszközévé lett.

A korszak másik jelentős uralkodója Dutugamunu, vagy Dutugamini király, aki Kr. e. 161-37-ig uralkodott. Sri Lankán Indiához való közelsége inváziós célponttá tette, és több alkalommal történt, hogy tamil (dél-indiai, dravida ősökkel rendelkező nép) királyok ültek az anuradhapurai trónon. Közülük a leghosszabb ideig uralkodó Elara volt, aki Kr. e. 205-től 44 évig volt király a sziget Rajarata-i részén (nyugati rész). Ebben az időben az ország 3 részre tagolódott: 

- Rajarata az északnyugati részen, ahol Vijaya korábban megtelepedett; 

- Mayaladesa, a mai Kandy és környéke az ország közepén, ekkor még jelentéktelen;

- Ruhuna, vagy Ruhunu, a déli részen, ahol társuralkodó, általában a király testvére uralkodott. 

Ruhunába menekült az uralkodó, amikor a tamilok elfoglalták Anuradhapurát. Fővárosa Magama volt, ma Tissamaharama. Innen, Ruhunából származik Dutugemunu, a híres hős-harcos herceg, aki ráadásul buddhista volt. 15 éves háború után legyőzte Elarát, mégpedig módszeresen: a köztük lévő területeken mindenütt legyőzte és elfoglalta a kisebb, törzsfőnökök által vezetett területeket, majd Anuradhapurát, és ő volt az első király, aki egyesítette a szigetet. 

Probléma adódott azonban abból, hogy az őt követő királyok nem voltak képesek egységben tartani Sri Lankát, és a hosszú instabil periódus, további tamil vezetők és más dél-indiai inváziók előrevetítették a jövőt. Az 5. századra a tamil befolyás egyre nőtt, főleg azért is, mert a szingaléz királyi családokon belül egyre inkább acsarkodások zajlottak, s a királyok ezért tamil testőrökkel vették magukat körül a családtagok merényleteit megakadályozandó. 

Indiában egyre inkább újjáéledt a hinduizmus, és a tamil identitás egyre inkább nagyobb lett. Végül az egyik dél-indiai tamil királyság, a cholák vetették meg lábukat a szigeten, s ők hozták el Anuradhapura bukását, s 933-ban elhagyták a várost. 

Folytatjuk...