Sri Lanka információk - A sziget rövid története 4.

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 4. - Hódítók

Polonnaruvából a királyság az előzőekben említett okok miatt továbbköltözött, Dambadeniya, Kurunegala, Gampola, Deniyaya városaiba. Az 1400-as évek végére már 3 királyság állt a szigeten: a Jaffnai királyság északon (erről később), a Kandy szingaléz királyság az ország hegyvidékén, és szintén egy másik szingaléz királyság a nyugati parton, Kottéban, közvetlenül Colombo mellett, ami abban az időben csak kis kikötőcske volt. 

Hogy miért volt két szingaléz királyság? Kandy mindig is különálló volt, elszigetelt, korábban a hódítók vagy gyilkolni vágyó családtagok elől gyakran menekültek ide a királyok. Az 1400-as években valamennyire már megerősödött a város és környéke, egyre inkább jelentőssé vált. Neve ekkor még Udarata volt, s vezetői maguknak követelték a hatalmat. 

Felismerve a fűszer-kereskedelem, ezen belül is főleg a fahéj jelentőségét, a Kottéban uralkodó király erősen a külkereskedelemre kezdett koncentrálni. Így 1505-ben, amikor megjelentek az első európai hódítók, a portugálok, igaz, akkor még csak hajótöröttként, a király meleg fogadtatásban részesítette őket. Ő volt Parakramabahu 9, aki meghívta a portugálokat, és megengedte nekik, hogy tartósan berendezkedjenek kereskedelmi célokra. 

Nem volt túl jó húzás, a portugálok megépítették Colombo partjainál az erődöt, beköltöztek, jöttek, láttak, győztek, és maradtak. Itt már világosan látszott, hogy nem irgalmas szamaritániusként fognak szeretnének jelen lenni a szigeten, hanem uralmuk alá óhajtják vonni azt. Mindezt - mivel nem volt elég felszerelésük és emberi erőforrásuk - úgy érték el, hogy jóba keveredtek a királlyal, s ezt igyekeztek hosszú távon fenntartani. Ez nem tartott sokáig, mivel hamar kimutatták a foguk fehérjét, galád és erőszakos módon katolizáltak mindenkit, állatokként bántak a helyiekkel és csak magukkal törődtek. Így aztán hamar harcok kezdődtek a kottei királyság és a portugálok között, melyek eltartottak az egész évszázadon keresztül, mikor is egy általuk trónra helyezett, igen gyenge kezű bábkirály, Rajasimha végrendeletileg rájuk hagyta a kottei királyságot. 

A Kandy királyság azonban nem adta fel. Folyamatos harcot vívtak, ám hol egyik, hol másik győzött, miközben mindkét királyság gyengült. Ezért is tűnt jó ötletnek a 17. század közepén az éppen a szigetre látogató - és már jelentős dél-indiai területekkel bíró - holland küldöttséggel tárgyalni. Rajasimha 2 király, aki 1635-1687 között ült a Kandy trónon, 1658-ban megegyezett a hollandokkal, hogy amennyiben segítenek nekik kiebrudalni a portugálokat, és az elvesztett területeket visszaszerezni, a király jelentős jogot biztosít a hollandoknak a sziget kereskedelmében. Meg is történt. Portugálok mentek, hollandok jöttek, ... és maradtak. A keleti parti Trincomaleet és Batticaloa-t ugyan átadták, de a hatalmas hasznot ígérő nyugati partot nem. 

A királyság és a sziget csöbörből vödörbe esett, a hollandok betelepültek a portugálok addigi területeire, lerombolták a portugál épületeket, templomokat, akit tudtak, áttérítettek a református vallásra, és felszerelkeztek: hadba kerültek a Kandy királysággal, aki nem akart lepaktálni az újabb idegen nációval. 

A hollandok nem csak a fahéjkereskedelmet, de az elefánt-, a drágakő- és a bételdió-kereskedelmet is uralták, jelentős bevételtől ütve el ezzel a szigetet. 

 Így ment ez egészen a 18. század végéig, amikor is a francia forradalom után a hollandok biztonságosabbnak látták inkább az angolokkal megegyezni a szigetre való belépésről, mint átengedni a szigetet a franciáknak. Sri Lanka stratégiailag fontos szerepet tölt be háborúskodás idején, mivel Trincomalee egy igen védett, jól elhelyezkedő kikötő. A hollandok persze csak egy időre gondolták átadni a fontosabb pontokat, de 1802-re Sri Lanka a Brit Koronagyarmat Kolóniája lett.  

Eddigre bizony már a szingaléz Kandy királyságon is bőven találhattunk repedéseket. Az aktuális uralkodó, Sri Vickrama Rajasimha, alkoholista és megalomániás, nemigen tudta kézben tartani a dolgait, így miniszterei megegyeztek az angolokkal és 1815-ben az angolok kezébe került az egész sziget, ami Nissankamalla (12. század) óta először fordult elő. 

Az angol nyelv hivatalossá vált a szigeten, és minden monopóliumot megszüntettek. 1832-ben lehetővé és könnyűvé tették az angolok számára a földvásárlást. Bár először csak a kikötők stratégiai fontossága miatt vonultak be, hamar világossá vált, hogy a sziget természeti adottságainak kihasználása óriási hasznot jelent számukra. 1830 körül kávé, majd annak kipusztulása után teaültetvényeket hoztak létre, dél-indiai tamilokat hozva az országba, akik étettek a termesztéshez, szedéshez és feldolgozáshoz (az ó leszármazottjaik mai napig élnek és dolgoznak a szigeten, a lakosság kb. 5%-át teszik ki). 

Ez mellett a kókuszdió és a gumiültetvények is virágoztak. Mindehhez utakra, vasútra volt szükség, így gőzerővel építették azokat, jelentősen fejlesztve az ország infrastruktúráját. Kórházakat, iskolákat is építettek. Mindösszesen 35 angol kormányzója volt a szigetnek. 

Frederich North - az első brit kormányzó