Sri Lanka információk - A sziget rövid története 2. - és egy kicsit a karmáról is...

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 2. és egy kicsit a karmáról is...

Még egy érdekes királya volt az anuradhapurai korszaknak, akiről mindenképpen szólnunk kell. Nem, nem is egy, hanem mindjárt kettő: apa és fia. 

Az 5. században, Anuradhapura mellett élt Dhatusena herceg, a királyi család leszármazottja. Azért a főváros mellett, mert a trónon éppen az Indiából érkező hódító, Pandu ült. Dhatusenának így nem sok esélye volt arra, hogy valaha is király lehessen, így életét arra tette fel, hogy szerzetessé váljon. Napjait meditálással töltötte. Egy napon, meditáció közben eleredt az eső, s egy királykobra esett le a fáról, csuklyáját széttárta és a herceg feje fölé emelkedve megvédte őt az esőtől. (Igen, pontosan úgy, mint több száz esztendővel előtte Buddhát). 

Pandu hírét vette a történteknek, s megijedt: ha Dhatusena Buddha reinkarnációja, akkor ő bizony hamar elveszítheti hatalmát. Ezért aztán többször is merénylőket küldött a fiatal herceg ellen, de egyszer sem sikerült megöletnie őt. 

Dhatusena viszont mindezekből azt vonta le, hogy a sors valószínűleg nagy szerepet szán neki a jövőben, így elhatározta: a hegyekbe indul, alaposan felkészül és visszaszerzi a trónt a szingaléz nemzet számára. 16 évébe telt a felkészülés, de visszatért és legyőzve Pandut, lemészárolva az ott élő tamilokat és azokat a szingalézeket, akik vegyes házasságra léptek, elfoglalta a trónt. Ezután ledöntette az összes hindu kovilt, új buddhista templomokat építtetett, és újra a buddhizmust állította nemzeti vallásként. Mindezek mellett arra is gondja volt, hogy a csatorna- és víztározó rendszereket felújíttassa. 

(Csak intermezzo: A tamilok, akiket kiűzött a királyságból, úgy gondolták - és gondolják ma is - hogy a sziget tamil tulajdon, és a szingalézek azok, akik a tulajdonképpeni hódítók voltak.)

Egy nap, amikor a Kala Wewa víztározó építési munkálatait felügyelte, jelezték neki a munkások, hogy egy szerzetes ült és meditál az építési területen. Mindenféleképpen próbálták megzavarni, de sem felébreszteni, sem megmozdítani nem volt lehetséges. Dhatusena kiadta a parancsot: építsék be a szerzetest a falba. 

A királyt nemsokára utolérte a végzete.

Két fia volt: az idősebb: Kassyapa, aki nem a feleségétől, hanem egy ágyastól származott. A fiatalabb, a valódi trónörökös pedig Mogallana. 

Kassyapának, bár ő volt a rangidős, esélye sem volt a trónra, boldog lehetett majdan egy miniszteri ranggal is. Ám őt nem olyan fából faragták. Elfogatta apját, börtönbe záratta, testvérét pedig száműzte az országból. Miután elfoglalta a trónt, időről időre próbálta apjából kiszedni, hová rejtette el kincseit, de mivel az nem árulta el neki, élve befalaztatta őt. Így teljesedett be Dhatusena királyon a karma. 

Kassyapa egy idő után aggódni kezdett testvére miatt, no, nem testvéri szeretetből, hanem attól félt, hogy az visszatér és ledönti hatalmát. Ezért aztán biztonságos menedéket keresett, amit hamar meg is talált: a Sigiriya-sziklát. Ezen építette ki csodálatos, felhők közötti palotáját, ezrek halála árán, s 18 évig élt itt fenn, innen uralkodott. Felhasználta a sziklákat, téglákat hordatott fel, szellőztető-rendszert hozott létre, és pumpákkal termeltette fel a vizet a csúcsra az odalent kialakított, krokodilokkal teli medencékből. Gyönyörű zöldellő kerteket hozott létre, körülvette magát csodaszép ágyasokkal (róluk készültek a gyönyörű Sigiriya-freskók, melyből ma már csak 22 van), éjjel zene és tánc, nappal lakomák és fürdés vette körül. 

Olyan magasan volt, hogy az őrszemek már messziről észre tudták venni, ha valaki az erőd ellen vonul. 

Ám ahogy teltek az évek, egyre inkább a félelem és a lelkiismeret-furdalás kínozta. Egyre inkább a vallás felé fordult, hatalmas ajándékokat küldött a szerzeteseknek, s imádkozott, imádkozott, imádkozott.... 

Egy reggel egy hírnök állított be a hírrel: Mogallana seregével együtt az erőd felé tart. Bekövetkezett tehát, amitől a király mindig is félt. És 18 év várakozás után, mint a fenevad ordított: Elpusztítom!

Összeszedte seregét, vezérelefántjára ült, s hadba indult testvére ellen. Ám amikor megpróbálták az ellenséges tábort bekeríteni, mocsárba tévedtek, s a Kassyapa elefántja süllyedni kezdett. A király próbált kikászálódni, de sikertelenül. Serege ezt látván visszavonult, magára hagyta, a király pedig kétségbeesésében elvágta önnön torkát. 

A trónra Mogallana lépett, aki immár Anuradhapurából kormányzott...