Sri
Lanka mesék 2.
El is
indult Vijaya herceg, 700 fős kíséretével, a nagyvilágot járni.
Nemsokára kikötöttek Supparaka kikötőben, Indiában, de rossz
természetük miatt onnan is kiebrudalták őket. Sok napot töltöttek
még a tengeren, mígnem egyszer, hajnalhasadáskor megpillantották
a szárazföldet: gyönyörű, zöldellő szigetet, csodálatos,
színes pálmákkal övezve. Vijaya volt az első, aki partra lépett.
Leborult a homokra s ezt mondta: „Birtokba veszem ezt a földet és
esküszöm, hogy jó uralkodója leszek népemnek.”
Kuveni,
a yakkha hercegnő élt itt népével, aki szívélyesen fogadta
őket, s felajánlotta segítségét a hercegnek. Kuveni
támogatásával - aki saját népét árulta el!! - Vijaya legyőzte az őslakosság férfi tagjait;
kíséretének férfitagjai feleségül vették a hátramaradt
yakkha-nőket, ő maga pedig Kuveni hercegnőt.
Vijaya
herceg, az oroszlán vad és kegyetlen unokája lett hát a
szingalézek ősatyja, a szingaléz nemzetség megalapítója.
Megalapította Tambapannit, az ország fővárosát, s onnan
uralkodott.
Kuveni
hercegnő két gyermekkel ajándékozta meg, egy fiúval és egy
lánnyal.
Boldogan
éltek, amíg meg nem haltak...
Így is lehetett volna, de Vijaya
tudta: nem ismerik őt el valódi királynak, míg nem vesz feleségül
egy nemesi származású hercegnőt. Így a hálátlan herceg, miután Kuveni segítségével megszerezte a hatalmat, minisztereit Indiába
küldte, hogy hozzanak neki egy indiai hercegnőt, Kuvenit pedig
gyermekeivel együtt elzavarta.
Kuveni nem tehetett mást, visszament népéhez, akik árulásáért kivégezték őt. Gyermekei
a hegyekbe menekültek.
Folytatása
következik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése