Sri Lanka információk - A sziget rövid története 5.

Sri Lanka információk - A sziget rövid története 5. 

Felébredés a gyarmati korból

A buddhizmus ébredése és a hindu kultúra fenntartása érdekében tett megmozdulások, mindez a brit gyarmati sorban, nos, egyre furcsábbá tették a 19. századi Ceylont. Jelentős személyiségek, mint pl. a buddhista aktivista Angarika Dharmapala, és a buddhistává vált amerikai teozifista Henry Steel Olcott segítette az országot. Amikor a helyiek egy kis csoportja egyetlen képviselőt tudott küldeni a Törvényhozó Tanácsba, ez már jelentős győzelemnek minősült, és ez kombinálva a két világháború közötti évek USA determinizmusával, további jelentős eredményeket helyezett kilátásba. 

        

   1919-ben megalakult a függetlenségért kampányoló Ceyloni Nemzeti Tanács, így a két világháború közötti években a mozgalom egyre nagyobbá és szervezettebbé vált; könyörtelen lobbit folytatva mind a szingaléz, mind a tamil szervezetek segítségével. Meglett az eredménye. 1931-ben általános választójogot kaptak a helyi emberek, a törvényhozói és végrehajtói hatalmat megosztva gyakorolták a helyi és brit tagok. Ez esélyt adott a sziget vezetőinek, hogy további önkormányzati jogokat vívjanak ki. 

A függetlenségi mozgalomnak két irányzata volt: a mérsékeltek és a radikálisok. Az utóbbiak az indiai példát követve teljes függetlenséget követelt. A 2. világháború ideje alatt a legtöbb szingaléz vezető összejátszott a britekkel, így Ceylon a britek első számú, Japán elleni bázisa lett. 

Függetlenség

1948. február 1-jén Ceylon függetlenné vált, mint a Brit Nemzetközösség teljes jogú tagja. Az első független kormányt az Egységes Nemzeti Párt alakította, és a sziget minden nemzetiségét képviselte. A vezető Don Stephen Senanayake volt. 

Az első pár évben minden jónak tűnt: jelentős exportkereskedelem állt fenn a világgal; a kormány jelentős többséggel rendelkezett a parlamentben és nem - vagy alig -  volt társadalmi elégedetlenség. 
Az 50-es évek elejére ez jelentősen megváltozott. Esett a tea és a gumi iránti igény a világpiacon, ez mellett magas importadókat vezettek be, s így a gazdasági nehézségek alakultak ki. Az ültetvényeken családostól dolgozó tamilok hirtelen jogfosztottnak érezték magukat, és első ízben derült fény arra, hogy repedések keletkeztek az addigi szingaléz-tamil egységen. 


1951-ben S. W. R. D. Bandaranaike "Sinhala Maha Sabha" elnevezésű frakciójával kivonult a Nemzeti Pártból és megalakította a Sri Lanka Szabadság Pártot. 

A Bandaranaike-éra

Az 1956-os választásokon, mely egybeesett Buddha megvilágosodásának 2500 éves évfordulójával és Vijaya herceg érkezésének évfordulójával, a Szabadság Párt hatalmas győzelmet aratott. A kormány gyorsan keresztülvitte a Szingaléz Törvényt, mely az utolsó csapást mérte a tamilokra, akik már amúgy is fenyegetve érezték magukat a többségben lévő szingalézektől. Miközben a Bandaranaike-kormány az állami szektor kiterjesztésére és az ország jólétének javítására koncentrált, megtiltotta a külföldiek ingatlanvásárlási jogát és államosította a legfőbb gazdasági szektorokat, így elkerülhetetlenül visszaesés következett be a gazdaságban. 1959-ben, miközben az elnök tárgyalásokat kezdeményezett a tamil vezetőkkel, újraépíteni akarván a hidat a két népcsoport között, egy buddhista szerzetes lelőtte őt az irodájában. 

Az 1960-as választásokon özvegye jutott hatalomra, aki a világ első női miniszterelnöke volt. Mrs. Bandaranaike folytatta férje tevékenységét az államosítások terén, és brutálisan alkalmazta a Szingaléz Törvény paragrafusait, ezáltal egymillió tamilt kényszerített vissza Indiába. Amikor ezért északon és keleten elkelések kezdődtek, ő válaszként egyre inkább szűkítette a tamilok politikai jogkörét. 

Bár 1965-ben az Egységes Párt szerezte meg a hatalmat és a gazdaság teljes csődje miatt igyekeztek bevonni a magánszférát is, 1970-ben ismét Mrs. Bandaranaike győzött. 

Az 1970-es évek elején létrejött a "szingaléz-marxista-tamilellenes-szabadságharcosok pártja", melynek tagjai főleg egyetemisták voltak, akik gyors változást akartak elérni, főleg a munkanélküliség miatt. Amikor 1971-ben legyőzték a Szabadság pártot, délen és a középső országrészben harcok bontakoztak ki, mely sok áldozatot követelt. Ez a széleskörű felkelés egyéb kormányzati beavatkozást követelt. 1972-ben megváltoztatták a sziget nevét Ceylonról Sri Lanka Szocialista Demokratikus Köztársaságra. De már nem volt mit tenni: a '77-es választásokon Bandaranaike veszített, és Jayawardene elnök alakított kormányt. 

A Jayawardene-éra

Jayawardene elnök

Jayawardene elnök fordított elődje államra épülő gazdaságpolitikáján, és felülvizsgálva azt enyhített a külföldi tőketilalmon. Miután megnyitotta előttük a gazdaságot, látszottak bizonyos javulások: 1983-ra a fele munkanélküli munkát kapott, 1985-re az ország rizstermesztés szempontjából önellátó lett; míg a turizmus és a külföldön élő sri lankaiak jó ki külföldi készleteket hoztak a szigetre.

1978-ban új alkotmány született, ami a végrehajtó hatalmat az elnök kezébe adta, pedig azelőtt az elnöki tisztség szinte csak névleges volt. Nem sokkal ezután Jayawardene miniszterelnök elnökké (president) neveztette ki magát, és 1982-ben újraválasztották. 

Bár az 50-es évek óta a szingaléz-tamil ellentét csökkent, a 70-es évek közepére a felkelések újra rendszeresek voltak, mivel a tamilok úgy érezték, hogy a kormány nem támogatja őket eléggé. 1971-ben beszabályozták a tamilok egyetemre való felvételét, 

és deklarálták, hogy a buddhizmus az első helyen áll a Sri Lanka-i kultúrában. Bár a kormány engedményt tett, a tamil nyelvet is nemzeti nyelvként ismerte el az északi területeken, de már túl késő volt. 
Ahogy a tamil mozgalmak egyre erőteljesebbé váltak, szervezett katonai csoportok jöttek létre. 


1976-ban Prabhakaran és néhány fiatal tamil megalakította a "Liberation Tigers of Tamil Eelam" nevű szervezetet, azaz az LTTE-t, vagyis a Tamil tigrisek szélsőséges szervezetét. 

  

 

 

Az LTTE később a világ legszörnyűbb terroristacsoportjaként vonult be a világtörténelembe, mint a szervezet, mely a legtöbb öngyilkos merényletet hajtotta végre a világon. Egy, északon és keleten kialakított független államért harcoltak, melyet Eelamnak neveztek.