Aki Sigiriyában jár, mindenképpen megmássza a Sinha Giriyát, azaz az Oroszlánsziklát. Bejárja a királyi kerteket, meghallgatja a mondákat, történeteket, megcsodálja a falfestményeken mosolygó fedetlen keblű leányokat, fotózkodik az oroszlán mancsánál és a csúcson lihegve gyönyörködik a kilátásban. De kevesen tudják, hogy nem messze a szikla tövétől egy rendkívül érdekes és izgalmas program várja az oda látogatókat. Falulátogatásnak nevezzük, de több annál. Lássuk csak:
Bivalyfogaton indulunk, kissé rázós, eléggé kényelmetlen, de hát ezért jöttünk... Próbálunk néhány képet ellőni, naná, hogy akkor rázkódik, amikor fotóznánk. Nem baj, a két kísérőnk ismeri a dörgést, és időről időre megállítják a fogatot, egy-egy varánuszt, pávát, mongúzt mutatva, vagy egy-egy virágot letépnek és vigyorogva a hajunkba tűzik.
Lekászálódva és a lelkünket is kirázva érkezünk a folyóhoz, ahol csónakba szállunk. Vezetőnk igen lelkes, mindent igyekszik megmutatni. Látszik rajta, hogy igen büszke a munkájára és arra, hogy az ő kíséretében nézzük meg a tájat. És igen gyakorlottnak bizonyul, éles szeme minden kis apró élőlényt felfedez és hangos kiáltásokkal adja tudtunkra legújabb felfedezését.
Igencsak esőre áll, de még nem esik, az idő kifejezetten alkalmas a kirándulásra. A víz, a part, a növények, a környezet gyönyörű, a csónak kézi evezős, ezért még a motor zaja sem zavarhat minket; a víz hullámmentes, szinte el tudnánk aludni. Vezetőnk rikoltozása azonban mindig újabb és újabb csodára hívja fel figyelmünket. Hol egy madár, hol egy egész raj, egy gyönyörű pillangó, vagy esetleg maga az Oroszlánszikla... megannyi látnivaló.
Na igen, itt van ő is: egészen kicsike, de mégis csak a mi krokodilunk. Senki se lógassa a kezét, lábát a vízbe :D
Kb. 1 órás csónakázás után kötünk ki, vezetőnk továbbra is jön velünk, lelkesen mutatja be a kis házacska körül éldegélő növényeket: ez a sziget legerősebb csilije; ő pedig a földimogyoró...
A kis kalyibába érve lehuppanunk a vályogból készült lócára. A kalyiba teteje kókuszlevélből van összeszerkesztve, igen autentikus. A vezetőnk elmondja, hogy egy hölgy fog érkezni, aki "reggelit" készít majd nekünk, a nemzeti rotit és pol (coconut) sambolt. Jön is a hölgy, megreszeli a kókuszt, kicsit átengedi nekünk is, hadd gyakoroljunk. Ezután jön a sambol elkészítése, Időközben ömleni kezd az eső, és csodák csodájára egy csepp sem esik be a kalyibába, igen jól lett megépítve a tető. A sambol készítése odakint folyik a mini eresz alatt, így jobbára bent várakozunk. Én főleg, úgyis tudom, mit tesz bele: fokhagyma, lila hagyma, só, bors, csilipor, lime. Mindezt egy kőlapon, kézzel őrölve, gyúrva, mászkózva, úgy lesz finom :)
Ezután immár csapatostul bevonulunk az apró konyhába, ahol elkészül a roti, azaz a nemzeti kenyér. Lisztet vízzel, sóval és frissen reszelt kókusszal keverünk el, lágy kenyértésztává, majd banánlevélen ellapogatjuk és mindkét oldalát barnára sütjük.
Visszaterelnek minket a lócára és máris szolgálják fel a menüt: kis háncstányérokon, banánlevélen hever egy-egy roti, kis pol sambollal. Fűszeres teát kínálnak mellé, mégpedig a kókusz héjában; jaggeryvel (kithul mézből főzték). Teljes a komfortérzetünk. Odakint zuhog a monszuneső, idebent falatozunk, teázunk, néha összemosolygunk...
Nemsokára kis adományt adva elköszönünk, és kilépünk a kalyibából, már csak azért is, mert éppen megállt az eső. Visszacsónakázunk és elköszönünk vezetőnktől.
Már vár minket az autónk.
Bivalyfogaton indulunk, kissé rázós, eléggé kényelmetlen, de hát ezért jöttünk... Próbálunk néhány képet ellőni, naná, hogy akkor rázkódik, amikor fotóznánk. Nem baj, a két kísérőnk ismeri a dörgést, és időről időre megállítják a fogatot, egy-egy varánuszt, pávát, mongúzt mutatva, vagy egy-egy virágot letépnek és vigyorogva a hajunkba tűzik.
Lekászálódva és a lelkünket is kirázva érkezünk a folyóhoz, ahol csónakba szállunk. Vezetőnk igen lelkes, mindent igyekszik megmutatni. Látszik rajta, hogy igen büszke a munkájára és arra, hogy az ő kíséretében nézzük meg a tájat. És igen gyakorlottnak bizonyul, éles szeme minden kis apró élőlényt felfedez és hangos kiáltásokkal adja tudtunkra legújabb felfedezését.
Igencsak esőre áll, de még nem esik, az idő kifejezetten alkalmas a kirándulásra. A víz, a part, a növények, a környezet gyönyörű, a csónak kézi evezős, ezért még a motor zaja sem zavarhat minket; a víz hullámmentes, szinte el tudnánk aludni. Vezetőnk rikoltozása azonban mindig újabb és újabb csodára hívja fel figyelmünket. Hol egy madár, hol egy egész raj, egy gyönyörű pillangó, vagy esetleg maga az Oroszlánszikla... megannyi látnivaló.
Na igen, itt van ő is: egészen kicsike, de mégis csak a mi krokodilunk. Senki se lógassa a kezét, lábát a vízbe :D
Kb. 1 órás csónakázás után kötünk ki, vezetőnk továbbra is jön velünk, lelkesen mutatja be a kis házacska körül éldegélő növényeket: ez a sziget legerősebb csilije; ő pedig a földimogyoró...
A kis kalyibába érve lehuppanunk a vályogból készült lócára. A kalyiba teteje kókuszlevélből van összeszerkesztve, igen autentikus. A vezetőnk elmondja, hogy egy hölgy fog érkezni, aki "reggelit" készít majd nekünk, a nemzeti rotit és pol (coconut) sambolt. Jön is a hölgy, megreszeli a kókuszt, kicsit átengedi nekünk is, hadd gyakoroljunk. Ezután jön a sambol elkészítése, Időközben ömleni kezd az eső, és csodák csodájára egy csepp sem esik be a kalyibába, igen jól lett megépítve a tető. A sambol készítése odakint folyik a mini eresz alatt, így jobbára bent várakozunk. Én főleg, úgyis tudom, mit tesz bele: fokhagyma, lila hagyma, só, bors, csilipor, lime. Mindezt egy kőlapon, kézzel őrölve, gyúrva, mászkózva, úgy lesz finom :)
Ezután immár csapatostul bevonulunk az apró konyhába, ahol elkészül a roti, azaz a nemzeti kenyér. Lisztet vízzel, sóval és frissen reszelt kókusszal keverünk el, lágy kenyértésztává, majd banánlevélen ellapogatjuk és mindkét oldalát barnára sütjük.
Visszaterelnek minket a lócára és máris szolgálják fel a menüt: kis háncstányérokon, banánlevélen hever egy-egy roti, kis pol sambollal. Fűszeres teát kínálnak mellé, mégpedig a kókusz héjában; jaggeryvel (kithul mézből főzték). Teljes a komfortérzetünk. Odakint zuhog a monszuneső, idebent falatozunk, teázunk, néha összemosolygunk...
Nemsokára kis adományt adva elköszönünk, és kilépünk a kalyibából, már csak azért is, mert éppen megállt az eső. Visszacsónakázunk és elköszönünk vezetőnktől.
Már vár minket az autónk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése