2018. november 30., péntek

Polonnaruwa - Sri Lanka látnivalók

Polonnaruwa városáról is találni az interneten információkat, akár magyar nyelven is, de talán mégis hasznos lehet, ha összeszedjük, hogyan is néz(het) ki a valóságban egy néhány órás kirándulás a Szent Városon belül. Persze, akinek ideje engedi, akár két hétig is barangolhat a területen anélkül, hogy kétszer nézne meg valamit, de lássuk be, nem ez a jellemző. A szerencsések egy napot is rá tudnak szánni, a többségnek azonban egy délelőttje vagy egy délutánja marad, attól függően, hogy mi az aznapi másik programja. 

Valljuk be, annak ellenére, hogy közel állunk a "történelem-megszállott" elnevezéshez, mi magunk is csupán néhány órát szoktuk a Szent Városban eltölteni, lévén, hogy van Sri Lankán éppen elég látnivaló; bizony sokszor szükséges felhúzott szemöldökkel, de finoman jelezni a vendég felé - de saját magunk lelkének is -, hogy ideje tovább indulni, más csodákat engedni a szívünkbe és a lelkünkbe. 

Még egyszer tehát: a teljesen szubjektív módon kiválasztott helyeket mutatjuk most be. 

Polonnaruwa városa az ország keleti partjához közel fekszik. Jelenleg is élő város, de teljesen elkülönül a ma már Unesco örökség címet kapott Szent Város, maga a romváros, mely majdnem 300 évig tündökölt királyi fővárosként. Részei a belső város, a külső város, a szerzetesek lakhelyéül szolgáló kolostor és külön egy belső területen elhelyezkedő kolostor. A belső város egyik legelső emléke a Királyi Palota és a Tanácsterem. 

A főváros történetének kezdete Vijayabahu király nevéhez fűződik, aki azzal tűnt ki az egymást követő szingaléz királyok sorából, hogy a dél indiai seregek által elfoglalt és elpusztított csatornarendszert újjáépíttette. Mégsem ő, hanem egy másik uralkodó neve tündököl Polonnaruwa felett, ő pedig nem más, mint Parakramabahu, aki feltette elődje munkájára a koronát, és megépíttette a Parakrama Samudrát, azaz Parakrama Tengerét. A mai napig ez a hatalmas víztározó látja el a környéket vízzel. Sri Lanka ebben az időben élte virágkorát, virágzott a mezőgazdaság, nemcsak az ország lakosságának elegendő rizst voltak képesek termeszteni a víztározó és a bonyolult csatornarendszer segítségével, de még exportálni is tudtak (ma az elfogyasztott rizs 4/5-e importból kerül a szigetre). 

A jegypénztárnál megváltott jegyünk - ami ma 25 usd fejenként (itt lehet dollárral is fizetni, ami Sigiriyán kívül nem jellemző) - belépést engedélyez a múzeumba is, aki szeretne szétnézni, természetesen lehet, de tudnotok kell, hogy a valódi kincsek, szépségek és és megdöbbentően gyönyörű látványosságok a múzeumon kívül vannak. Érdemes tehát a főkapun belépni, majd azonnal Parakramabahu Hétemeletes Palotáját szemügyre venni. 














 

 

A történészek szerint a Palota és a Tanácsterem valaha össze volt kötve egy fedett átjáróval, hogy a király naptól és esőtől védve sétálhasson át a másikba. 





A következő látnivaló egy valódi unikum, egy gyönyörűséges Shiva templom, ami érdekesség, hiszen a sziget lakossága zömében ebben az időben már 1300 esztendeje buddhista volt. Ezt a szépséget földdel beborítva találták a régészek, a helyreállítás ma is folyik. Valódi remekmű, hozza minden hindu templom tulajdonságait, középen a Lingammal, a termékenység szobrával. 






Továbbhaladva elérünk a Thuparamaya Templomig, ahol Buddha szobrok torzóit láthatjuk, és különlegessége, hogy a szobroknak valaha zafírból készültek a szemei. Minden alkalommal, amikor a nap felkelt vagy lenyugodott, az ablaknak nem mondható réseken át bezúduló fény élővé varázsolta a szobrok arcát a zafírok ragyogása által. 





Innen jutunk el a Quadrangelbe, ahol igazi csemegékre számíthatunk. A Thuparamayától távolodva máris megpillantjuk a Vatadage monumentális épületét, a 4 égtáj felé 4 Buddha szoborral. 










Szintén itt találhatjuk a polonnaruwai éra ma már csak romként fennmaradt Fog-templomait, az Atadagét és a Hetadagét. 




 





 Amit továbblépve találunk, maga a Gal Potha, a Gránitkönyv, melyre ószingaléz nyelven Nissanka Malla király hőstetteit vésték fel az utókor számára. Azt beszélik, ezek a hőstettek nem feltétlenül igazak, a király csak szerette volna, ha az alattvalók megadják neki a tiszteletet.


És most igyekezzünk a romváros talán legnagyobb attrakciójához, ami nem más, mint a lélegzetelállító Gal Vihara, a kőtemplom, mely egyetlen hatalmas gránitból kifaragott Buddha szobor együttes. Egyszerre láthatjuk itt a három - Sri Lankán elterjedt - ábrázolást, az ülő, az álló és a fekvő Buddhát. Az ülő Buddha samadhi, azaz meditációs pózban helyezkedik el a lótusztrónon. Az álló Buddha valódi unikum, azt a pillanatot ábrázolja, amikor is a Megvilágosodott visszatért a Bó fához, megköszönni annak az energiát, amit a meditáció során biztosított számára.










 Érdemes egyébként úgy időzíteni, hogy a Gal Viharát már sötétben lássuk, remekül meg van világítva, ami szintén emeli a látványosság lenyűgöző hatását.











 A visszafelé tartó sétán egy természetes tó mellett sétálhatunk el, mely nagyon sok élőlénynek ad otthont.








 Ez a séta kb. 2 órás, de akinek ideje van, besétálhat a Kiri Veherához, a csodás hófehér sztupához; illetve a mögötte álló Lankathilaka épületéhez is. 






Mielőtt végleg elhagynánk a területet, még szerencsés, aki besétál a Thivanka Templomhoz, hiszen nem csak a több száz éves ódon hangulat várja, de nem ritkán Sri Lanka nemzeti állatával is találkozhat, ami nem más, mint az óriásmókus.