Hogy milyen az élet egy teagyárban? Mégpedig nem is akármilyenben, hanem egy valódi ceyloni teát készítő gyárban? Lássátok a mi szemünkkel:
Sri Lanka ma a világ második legnagyobb teaexportőre (az első Kína, a harmadik Kenya); kizárólag minőségi, zamatos teát készít élő múzeumként működő gyáraiban. Bizony-bizony, szinte minden teagyárban még ma is az angolok által rájuk hagyott épületekben és gépekkel dolgoznak, így aztán nem véletlen, hogy amikor belépünk egy ilyen gyárba, nem csak a friss, forró, harapnivaló teaillattal szembesülünk, de 100, akár 150 évet is visszarepülünk az időben.
A mai napon két déli teaültetvény látogattunk meg, az elsőben mindjárt be is segítettünk a munkába :)
Nézzetek meg néhány képet is:
Bizony, ezek a törékeny tamil asszonyok rakják meg a hatalmas zsákokat, ami aztán exportra megy. De nem csak lapátolják a teát, hanem le is szedik, fel is dolgozzák azt, ennek szentelve egész életüket generációkon keresztül. Ők azoknak az indiai tamiloknak a leszármazottai, akiket még a 19. században a britek telepítettek be a szigetre. Egy jobb élet reményében indultak neki egykoron az ősök, hogy az általuk már több ezer éve végzett munka tudományát a világ más területeire is elvigyék. Aztán itt maradtak. Sri Lanka hálás lehet nekik a világhírért, a bevételért, a teáért...
A teagyárak nagy része nyilvános, ami azt jelenti, hogy bárki bemehet és megnézheti a feldolgozást. Sokszor egy ott dolgozó is végig kísér minket, hogy segítsen megérteni a feldolgozási folyamatot. A szedés után következik a mérés, a szárítás, a tördelés, a fermentálás, megint szárítás, tisztítás, válogatás; s mindezek után kerülnek a teaszálak a zsákokba. Itt most nem részletezem, de szívesen elmeséljük bárkinek itt a helyszínen egy csésze tea mellett.
Hoztunk pár fotót az ültetvényről is:
Lássunk pár fotót most a leszedett tealevelek méréséről és dokumentálásáról. Mivel ez alapján kapják a fizetésüket, nagyon fontos pontosan feljegyezni, ki mennyit szedett aznap. Nézzétek csak, az asszonyok mezítláb vannak, a papucsukat már ledobták, hiszen a feldolgozás az emeleten kezdődik, oda kell felvinni a teát a hátukon, és oda bizony nem szabad cipőben, papucsban belépni. Úgy sejtem, arra nem is kell felhívnom a figyelmeteket, hogy a legtöbb asszony 10-15 kg!! tealevél leszedése után még a hátán a zsákkal is mosolyog :)
Ezután pedig kezdődik a feldolgozás, mindenki teszi a maga dolgát:
Íme a végtermék: valódi, hamisítatlan, zamatos ceyloni fekete tea. Ha egyszer egy ilyen teagyárban körbejársz, bezsebeled az itt dolgozó tamil asszonyok mosolyát, beszívod a tea nehéz, aromás illatát, belekerül a füledbe a gépek folyamatos csattogása, a több mint 100 éves, de remekül működő gépek látványa; nos, Kedves Utazó, soha többé nem iszod úgy a teát, mint annak előtte...
Végezetül összeállítottunk egy rövid filmet is a fentiekről, akinek van kedve, nézegesse és ossza meg a barátaival... kattintsatok az alábbi linkre:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése