Sri Lankán a rizs mellett a legfontosabb alapvető élelmiszer a kókusz. A sziget telis tele van pálmaligetekkel, és biztosan nem találkozunk olyan kerttel, ahol ne lenne legalább egy ebből a hihetetlenül magas és karcsú fából. Ez mellett természetesen az óceánpartok jellemző növénye, itt a szigeten aztán nem sokáig kell keresni a turisták által nagyon vágyott "dőlős pálmás" partokat.
A kókuszdió fa, szingalézül pol gaha, tehát rendkívül elterjedt mindenki örömére.
A kókuszból többféle ételt is készítenek, de legelterjedtebb a pol sambol vagy kókusz szambol, ami a mi körözöttünkre hasonlít talán a legjobban, de az alapja a túró helyett a kókusz. A pol gediyéből, azaz a fehér kókuszhúsból készítik reszeléssel, apróra vágott hagyma és fűszerek hozzáadásával. Ugyanilyen elterjedt a lenti képeken látható pol roti, amit legtöbbször kurakkan (vörösköles) lisztből, vízből sóból és reszelt kókuszból készítenek.
A kemény barna dióhéj pedig akár tálként, hamutartóként vagy mécsestartóként, de még virágcserépként is használható a továbbiakban, illetve nagyon sokan készítenek belőle ékszert is.
Mindamellett, hogy a kókuszdió az egyik legfontosabb élelmiszer alapanyag,
nem csak erre hasznosítják. Aki - akár turistaként, akár letelepedőként - ide érkezik, biztosan találkozik az alább felsoroltak mindegyikével. Lássuk, hogy mire lehet használni még:
Előszeretettel isszuk, nem csak a narancssárga - a thambili - édes kókuszvizét, de a zöld kókuszdióban rejlő kókuszvizet is. A helyiek szerint egy felnőtt egész napi vitamin- és ásványi anyag adagját fedezi egy kókusz leve. Olcsó, abszolút higiénikus és szinte mindenhol kapható, a helyi árusok azonnal fel is vágják nekünk.
A zöld dióhéjat kiszáradás után remekül lehet hasznosítani a kertben akár orchideát vagy más növényeket tartani benne, illetve ágyások széleinek rögzítésére, díszítésére is.
A zöld dióhéj alatt barna rostköteg (pol lella) található, melyet ha hosszabb időre vízbe áztatjuk, majd rostjaira szedjük szét, kiváló seprűt, kötelet, szőnyeget készíthetünk belőle.
A fa törzséből (pol kanda) bútorokat és tetőzetet készítenek.
A gyökeréből (pol mula) gyógyszereket és festéket.
A pol mala, azaz a kókuszvirág rendkívül érdekes. Az mellett, hogy gyönyörű, a helyieknél nagy jelentőséggel bír, ugyanis a gazdagság, a bőség jelképe. Így aztán dekorációként minden ünnepen megjelenik valamilyen módon.
Szintén a kókusz virágából készül a toddy is, ami tulajdonképpen kókuszvirág must. A megvágott virág nedvét csuprokban fogják fel, majd a kókuszfa mászó ember kókuszból készült köteleken egyensúlyozva gyűjti össze. Már csak le kell szűrni belőle a darazsakat, és készen is van, iható :) (rossz, mint a bűn).
A kókusz leveleit összefonva kerítésként, tetőként lehet használni, illetve szintén gyakori dekoráció az ünnepeken, főként a fiatal levelek. Nagyon sokszor a hindu istenektől kért áldáshoz kis házacskákat fonnak belőle.
És még egy valami, ami ma már nem igazán használatos, de nagyon nagy érdekességnek számít: a pálmalevél könyvek (nem, nem azok, amelyekre a sorsunk van írva). Az ősi időkben a szigeten - ahogyan Indiában sem - nem ismerték a papírt, ám valamire mégis meg kellett örökíteni - főként - a buddhista tanításokat az utókor számára. Nem tudom, tudjátok-e, de a Buddha már életében megjövendölte: Sri Lanka lesz az az ország, amely megmenti a világ számára a buddhizmust. Ez a Kr. e. 1. században be is következett, amikor a Matale városában található Aluvihara templom barlangjában élő szerzetesen a világon először leírták a Tanításokat, melyek összefoglaló neve Tripitaka, vagy Tipitaka, azaz a Páli Kánon, tehát a Buddha tanításai. Jelenleg is a mi országunk őrzi Mataléban a kisajtolt és megszárított pálmalevelekre rótt írásműveket, és a hírek szerint lassan a Világörökség részévé fognak válni.
A kókuszpálma leveleit tehát mintegy papírként is sokáig használták, az ezekből készült könyvek néhány példányát a Kandy Szent Fog Templom könyvtárában is meg lehet tekinteni, egy 1600 oldalas is található közöttük.
Él egy bácsi Polonnaruwában, aki jelenleg is készít legyező formájúra összeszerkesztett kicsi könyvecskéket pálmalevélből, és a Szent Városban sétálgatva árusítja őket. Nagyon szép emlék lehet mindenkinek, a lapok a Buddha életének eseményeit ábrázolják írásban és képekben.
A bácsi legtöbbször az 1. számú Shiva templom és a Thuparamaya között, illetve a Fog Templomok és a Vatadage környékén található meg. Legutóbb 800-1000 rúpia körül adta darabját.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése