2021. január 4., hétfő

Peradeniya Botanikus Kert - múlt és jelen együtt

Keöpe Viktor: Cejlon, az Éden szigete című könyvéből idézünk fel Nektek egy részletet, mely a Peradeniya Botanikus Kertet mutatja be - és meghagytuk az eredeti írásmódot is, így ezeket ne tekintsétek helyesírási hibáknak. 
A képeket saját magunk készítettünk az elmúlt 9 év során. 




Peradeniya Cejlon legnevezetesebb vízválasztója mellett fekszik. Nyugatra a Kelani Ganga gyüjti össze a csapadékot, hogy azt Colombo mellett az Indiai-Oceánba ömlessze, kelet felé pedig Cejlon legnagyobb folyója, a tisztavizű Mahavelli Ganga.
Peradeniya valamikor, vagy ötszáz évvel ezelőtt a sziget fővárosa is volt, bár akkor sem valami hosszú ideig.
Világraszóló hírét azonban nem ennek köszönheti. Az, ami világszerte híressé teszi, a falu közelében fekvő botanikus kertje. A Peradeniyai és a Jáva szigeten fekvő Buitenzorgi botanikus kert Földünk két legszebb és legnagyszerűbben felszerelt növénykertje. Érdemes megtekinteni.

Az 58 hektár, tehát kereken 100 k. hold nagyságú kert közvetlenül a Colombo-Kandy (ejtsd : Kendi) országút mellett fekszik. Most alig néhány lassan járó, nyikorgó kerekű, nehézkes ökörfogat döcög rajta, pedig milyen fontos ütőere ez a szigetnek. Csak ennek köszönhetik az angolok, hogy sok-sok nehéz küzdelem után meg tudták vetni lábukat a hegyvidéken. A növénykert megmaradó másik három oldalát a méltóságosan hömpölygő Mahavelli Ganga határolja.





A Royal Botanic Garden, Peradeniya-t 1825-ben alapították az angolok, hat évre rá, hogy sikerült Kandyt elfoglalniok s ezzel a szigeten a végső ellenállást letörni és húsz évre rá, hogy a szigetre léptek. Ma múzeumaival, könyvtárával, kísérleti állomásaival a forró égöv alatt nélkülözhetetlen, felbecsülhetetlen értékű kutatóállomássá fejlődött. Fenntartására évi 20,000 rupiát (40,000 pengőt) költ a kormány.

A bejárat pompás pálmacsoportja már messziről feltűnik. A kapu Oszlopait gazdagon befutja a braziliai Bignonia unguis, telt, haragos lila virágaival, mellettük két sudár olajpálma terjeszti szét kékesszürke leveleit. Hazája Afrika, bogyóiból olajat főznek.

A bejárattól nem messze gyönyörű pálmakertbe érünk. Változatosabbnál változatosabb, szebbnél szebb alakban látjuk a forró égöv királyi növényét, a pálmát. Itt a datolyapálma (Phoeniz dactilifera) a mézédes datolyát adja; ott a legyezőslevelű pálma (Livistona Chinensis) Délkínából; távolabb az előkelően karcsú arekapálma (Areca catechu), törzse világos, levelei élénkzöldek, mélyen behasogatottak; a szágópálma (Cycas circinnalis) adja a fontos tápanyagot, a szágót, az utazók fája (Ravenalia Madascariensis) leveleit, mint a legyezőt egy síkban helyezi el, nevét onnan nyerte, hogy törzse, ha megszúrják, iható nedvet bocsát ki. De ki is győzné felsorolni nevöket, amikor csak ebben a Csoportban mintegy ötvenféle van !


















Tarkaszínű virágok, majd liánok, kókuszpálmák (Cocus nucifera) és epifiták közt gyömbér diófák (Myristica fragrans) sorába lépünk. Termésük szolgáltatja a kedvelt gyömbérdiót. Odább a fahéjfa (Cinnamonium zeylanicum), fiatal, hároméves gyökérhajtásait lemetszik, ennek kérge adja a fahéjat. Szabadon hatalmas fává nő. A gyömbérfák alatt áthaladva kis vízmedencéhez érünk, ebben az egyiptomi papirusz (Cyperus papyrus), a szent lótusz (Nymphaea lotus) és egynéhány sásféle tenyészik. A leveleken szürke Jevelibékák és a mindenütt otthonos verebek ugrálnak.


















Figyelmünket csakhamar százévesnél is idősebb, mézgán-fikusz (Ficus elastica) köti le. Ennek a fának szoktuk silány, elkorcsosult példányait otthon oly nagy gonddal öntözgetni, örvendve, ha egy-egy új levelet hajt. Itt hatalmas fabriánsá fejlődik és 30 méterre is megnő. Érdekes alakú fa. Főgyökerei növekedés közben megvastagodnak és a föld színére kerülnek. A gyökerek éles gerince főleg a törzs közelében mindinkább kiemelkedik, úgyhogy itt a méter, sőt másfél méter magasságot is eléri. Szétfutó hatalmas gyökérhálózata olyan, mintha óriási kígyók feküdnének összekúszálva egy csomóban; innen a bennszülöttek elnevezése, hogy kigyófa. 


















Közeli rokona a szent fikuszfa (Ficus religiosa). Ezeket leginkább a templomok közelében látjuk. Ágai léggyökereket bocsátanak le, ezek a földet elérve gyökereket vernek és most már mint új, bár a régivel szorosan összefüggő törzs szerepelnek. Az új törzs aztán hasonló módon ismét új gyökereket bocsát, végül valóságos erdő keletkezik. Dél-Indiában láttam egy fát, amelynek átmérője elérte az 55 métert. 

Már az úton csodáltuk a környezetükből messze kimagasló óriási talipotpálmákat (Corypha umbraculifera), itt közelről láthatjuk őket. Olyanok ezek, mint az özönvízelőtti időkből ittmaradt óriások, nagyságukkal szédülést, félelmet keltenek. Ha szerencsénk van ilyen faóriást virágában is láthatni, ez elég ritka, mivel életében csak egyszer fakaszt virágot. A kertben az egyik éppen teljes virágdíszében pompázott. Törzse, mint karcsú márványoszlop, 30-35 méterre szökik fel a magasba. Oriási levelei a törzs végén mintha egyetlen csokorból hajtanának ki. A felsők, a fiatalok sötétszürkés zöldek, büszkén, mereven terpeszkednek, az idősebbek mindinkább fakulnak, mind alább hajlanak, végül meztelen száruk leválik a törzsről s alázuhan. Az óriás fához mérten minden levele is óriás, olyan, hogy egyetlen alázuhanó levele örökre elnémítana minden emberi lényt. Ujjasan hasogatott levelének szélessége 4-5 méter, felülete pedig eléri a 20-25 négyzetmétert is. A levélnek megfelelően szára is hatalmas, 2-3 méter hosszú. Ezekből a levelekből János vitéz csakugyan szürt csinálhatott volna és hozzá levelenkint nem is egyet vagy kettőt! 
(Zsuzsa: A jelenleg a kertben élő legidősebb talipot pálma kb. 30 éves, őt látjátok alább a képeken és cirka az 50. éve körül hozza egyetlen virágát, majd elpusztul. Így még várni kell a virágzásra egy kis időt. A legutolsó képen egy prospektus hátsó oldalát látjátok, amit a belépőjeggyel együtt osztogatnak). 








Virágzata a fa csúcsán nő a levélkoszorú felett. A fa hatalmas méreteinek megfelelően ez óriási. A kúpalakú virágzat több mint egy millió sárgásfehér virágból áll, 10-12 méter magas, úgyhogy a fa teljes magassága megközelíti az 50 métert. Életében csak egyszer virágzik 50 és 80 éve közt s azután, ha dióit megérlelte, elhal.
Unum, sed leonem!




A szingalézek a talipotpálma leveleit keskeny sávokra vágják, megfőzik, megszárítják és így nyerik az ú. n. olá-kat, azokat a keskeny lapokat, amelyre a szentírásukat, történelmüket feljegyzik. 









A kertnek másik végében ezeknek a pálmaóriásoknak egész sorát láthatjuk. Amint ez óriások alatt állunk, amint innen alulról a magasba feltekintünk, amint halljuk gyönge szélben is nehéz lélekzetüket, félelem fog el. Hatalmas, suhogó leveleik vajjon miről beszélnek? Talán a nagy természet mérhetetlen erejéről, talán az ősidők rejtelmeiről, vagy talán az ismeretlen jövő titkait suttogják! Nyelvüket nem értjük, csak érezzük, hogy árnyékukban titkos borzongás fut át rajtunk.

Megérdemlik nevüket a sudár királypálmák (Oreodoza regia), tartásuk valóban királyi. Bár nem bennszülött növény, hazája Dél-Amerika, mégis egész fasorokat találunk belőle. Szép a bórpálma (Borassus flabelliformis) is ; leveleiből szintén olát készítenek.













Erdekes a kenyérfa (Pandanus Leran) a Nikobar szigetekről. Törzse 8-10 méter magas gyertyatartószerűen elágazó ágakkal. A törzs levéltelen, csak az ágak végén helyezkedik el csavarszerűen egy csomó tengerzöld kardalakú levél. A levélcsomó alján csüngnek alá fehér, illatos virágai. Piros, az ananászhoz hasonló termést hoznak. A torzs maga villaszerűen szétágazó léggyökereken áll, ezek a törzsből különböző magasságban erednek. Olyan ez a különös alakú fa, mintha magas falábakon állana.




A folyó partján csoportokban nő az óriási bambusz (Bambusa arundinatia). Ez is az erőnek, a korlátlan nagy-
ságnak megtestesítője. Mintha össze volnának fonva, olyan szorosan nőnek egymás mellett 60-80 is egy csoportban. Sirnak, nyögnek ezek a hatalmas testek, amint a gyönge szellő hajtogatja a fák sudarát, és mi alattuk állva ugyanazt a borzongást érezzük, mint a talipotpálmák sorában. Tõrzsük vastagsága a 30-40 centimétert is eléri. Belül üregesek, csak a szárcsomóknál tömöttek. Egy-egy ilyen üreg oly nagy, hogy a hároméves gyermek kényelmesen elférne benne. Finom, hegyes levelekből álló koronájuk hatalmasan szétterül.






Sok szép élőlényt találhatunk még a kertben, ez a bejegyzés egy kis ízelítő volt mindenki számára. Remélem, tetszik. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése