Sri Wickrama Rajasinghe király Indiában született, és kilenc évesen lépett az országba anyja, a Nayakkar dinasztiából származó Subbama kíséretében. Az általa elkövetett bűnökért a király 16 évnyi rabsággal fizetett, melyet Vellorában töltött, folyamatos adósságban élve. A 2345 éves szingaléz monarchia ugyanis a király száműzetésével ért véget 1815. február 18-án. Tizenkét nappal később felolvasásra került a hírhedt Kandy szerződés, mely az egész világ számára kihirdette a dicsőséges monarchia végét. Aznap a szerződés még nem került aláírásra, csupán felolvasták. John D'Oyly dolga volt, hogy az elkövetkezendő napokban minden szükséges aláírást összegyűjtsön.
D'Oyly gonosz mentalitásával érte el, hogy a miniszterek és elöljárók a király ellen forduljanak, mivel folyamatosan olyan helyzeteket teremtett, mely ellenségeskedést és viszálykodást szült. Később ezért a tettéért a brit királynő lovaggá ütötte. Mindezek előtt a szingalézek az országot a legetikusabb és legvallásosabb értékek szerint kormányozták.
D'Oyly köztisztviselőként lépett a szigetre, Matarában adószedőnek és körzeti bírónak nevezték ki, megtanult szingalézül, majd Koratota Thera bizalmába férkőzött. Mindezt azzal a hátsó szándékkal, hogy a britek bevehessék Kandy városát. Azért is volt ez szükséges, mert Kandy városát sem a portugálok, sem a hollandok nem tudták elfoglalni, annak magas földrajzi helyzete és a lakói miatt. A koratotai templomban D'Oyly összeismerkedett a Kandy elit tagjaival, s olyan légkört teremtett, hogy a tagok szembeszálltak a királlyal. Nem volt nehéz dolga, mert a nemesség tudta, hogy a király tulajdonképpen trónbitorló, akit Pilimatalawe törzsfőnöke, a Kandy bíróság hatalmaskodó vezetője segített a trónra.
D'Oyly rámutatott a legtöbb embernek, akivel találkozott, hogy az igazságosságként gyakorolt eljárások valójában kegyetlen módszereknek felelnek meg, és ezeket fel kell számolni. Arra is rámutatott, hogy ezt csak a király elűzésével lehet megtenni, mivel a Kandy törvények rendelkeztek az árulókról és azokról, akik ellenezték ezt a társadalmi berendezkedést. Az ostoba vezérek megfogadták a „fehér ember” szavát, és a bíróságon oly módon jártak el, amely tönkretette a Monarchiát; ami még egy évszázadig létezhetett az országban.
Élete utolsó napjaiban D'Oyly végül bűnbánatot gyakorolt azért, amit a nép ellen elkövetett. Nem hagyta el többé szobáját (Kandy Királyi Palota), nem fogadta a brit hadsereg képviselőit és haláláig magányosan élt.
Azután is, hogy Sri Wickrama Rajasinghe-t Medamahanuwara-ban egy alacsonyabb rangú tisztviselő házában elfogták , a britek megfelelő tiszteletet tanúsítottak irányába, és királynőivel együtt gyaloghintóban Colombóba szállították, hogy a száműzetés kimondásáig ott éljen. A brit kormány végül Vellore-ba (India) szállíttatta a királyt, ahol rabként élt.
Rajasingha király tehát kilenc évesen került az országba, gyönyörű anyja, Subbama társaságában. Útjuk a jelenlegi Peradeniya Botanikus Kert mellett vezetett el, ahol abban az időben Pilimatalawa törzsfőnöke élt. Az asszony megállt, hogy vizet kérjen fia számára, melyet kókuszhéjban adtak át számára. A szolgák főnökükhöz szaladtak és beszámoltak neki a gyönyörű asszonyról s annak fiáról.
A törzsfőnök beleszeretett az asszonyba, gondoskodott róluk, majd amikor a király meghalt, a Kandy udvar óhaja ellenére fiút emeltette a trónra. Természetesen az önzés vezérelte, azt gondolta, ő fogja irányítani az ifjú királyt. A király azonban hamarosan lefejeztette őt. A brit propaganda manipulálta a királyt, aki időről időre megszabadult az őt körülvevő tanácsadóktól és családjaiktól, pedig az észérvek nem ezt diktálták.
A király később megfizetett ezen cselekedetiért, hiszen 16 évig raboskodott Vellore-ban, szűkölködések közepette. 1832. január 30-án hunyt el, 52 éves korában. Sírhelyét Muthu Mandapam-nak nevezték el. Sajnálatos tény, hogy Rajasingha király zsarnokként uralkodott, mert jó tettek is kapcsolódnak nevéhez: ő építtette fel Kandy városát, annak minden fizikai védelmével együtt; megépíttette a Kandy tavat, és a nyolcszögletű Pattrippuwát. Egyesek szerint fegyelmező volt, de egyben sokszor irgalmas is.
Ő hozta létre a Pas Rata (az 5 hegy vidéke) zászlót 1798-ban, melyet később a britek Londonba vittek, hogy III. György király lábai elé tegyék. Az eredeti zászló a 2. világháború alatt elpusztult.
Sirimavo Bandaranaike 1972-ben megpróbálta megszerezni a Kandy zászlót, de nem sikerült.
""Sri Vikrama Rajasinha király zászlaját, mely egy, a jobb mancsában kardot tartó sárga oroszlánt ábrázol piros alapon, amelyet az 1815-ös egyezmény után Angliába vittek, ismét el kell fogadni. Legyen ez a szabad Lanka hivatalos zászlaja. ""
D. R. Wijewardena újságmágnásnak köszönhetően került vissza végül a Kandy zászló a helyiekhez 1915-ben.
Az első zászlót, amelyet Sri Lanka földjébe állítottak, maga Vijaya készítette el, és ez a nemzet szimbólumává vált.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése