Ambuluwawa kilátója

Sok évvel ezelőtt egy jelentkező vendégünk hívta fel a figyelmemet Ambuluwawa kilátójára. Ahhoz nem kellett sok, hogy alapvető információkat megtaláljak róla, s az adott programba is szépen belesimult, de egy jó év kellett ahhoz, hogy én is eljussak a kilátó tetejére, s saját tapasztalatokat szerezzek.

Lélegzetelállító környezet

Sokan, akik már ellátogattatok hozzánk, tudjátok, hogy Sri Lanka az Indiai óceán gyöngyszeme. Az Indiai óceán drágaköve. Gyönyörű természetével, 2600 éves írott történelmével, ízletes ételeivel, mosolygó embereivel és hihetetlen sokszínűségével minden ide utazót lenyűgöz.

Az első, ami azonnal szemünkbe ötlik érkezés után: a végeláthatatlan, ezer árnyalatban pompázó zöld természet. Zöldek a partokon a dőlős pálmák, a védelmül szolgáló mangrove, a reggeli harmatban úszó pompázatos rizsföldek, a hegyen-völgyön elterülő szikrázó teaültetvények, a banán- és avokádó ligetek, a burjánzó dzsungelek. Sri Lanka minden alkalmat arra, hogy mindezt a lehető legszélesebben tárja elénk. Felmászhatunk a Sigiriya sziklára vagy a Pidurangalára; egy gyönyörű hajnalon felszállhatunk légballonnal Dambulla fölé; felzarándokolhatunk a sziget szent hegyére, a Sri Padára - vagy igen, fellépcsőzhetünk az Ambuluwawára. Már ha vágyunk a zöld bármilyen formájára.

Mi is az Ambuluwawa?

A 48 méteres torony 2006-ban épült Gampola kerületben, 1087 méterrel a tengerszint felett. Természetvédelmi területen épült fel, mely ma egyben a sziget negyedik botanikus kertje. Egy torony, mely felfelé egyre inkább szűkül, olyannyira, hogy a tetején már csupán egyetlen ember fér el. Bizonyos helyeket felfelé igencsak be kell húznunk a hasunkat, hogy tovább tudjunk jutni. De nem csupán ezzel kell megküzdenie a bátor utazónak. Mivel egy idő után a lépcsők a torony külső oldalán folytatódnak, igen alacsony korláttal szegélyezve, aki tériszonytól szenved, az jobban jár, ha folyamatosan a fal felé fordulva sétál felfelé.

Már a torony aljához való eléréshez is meg kell dolgoznunk.

Akár gyalog sétálunk fel a gyönyörű kertig, ahol a torony áll, akár tuktukkal merészkedünk fel, mindenképpen érdekes utunk lesz. Már ezért is megéri elindulni: csodaszép, árnyas szerpentin visz fel a torony aljáig. Nem mondom, meg kell dolgozni vele, de aki nem szeretne már a torony aljában elfáradni, az bérelhet tuktukot, szakavatott vezetővel. Ne higgyétek, hogy egy kényelmesebb: mászni, sétálni ugyan nem kell, de kapaszkodni annál inkább! Halált megvető bátorsággal és üzemanyagot nem kímélve berregnek felfelé a szakik.

Felérve s áthaladva az első teraszon, az egyik legszebb kilátásban lehet részünk.

Innen már csak felfelé visz az út. Egy ideig a lépcsőházban, ahonnan kis ablakokon lehet ki-kitekinteni a szabadba. Majd folytatjuk a külső lépcsőkön. Egyik fok a másik után, hirtelen azt sem tudjuk, a lábunk elé nézzünk vagy a körülöttünk lüktető mindenséggel olvadjunk össze. Bármerre nézünk, minden szép, minden magasztos, minden energiával teli. A világ mégis szép.

Harmónia, egység, tolerancia

Ahogyan látjátok, Ambuluwawa betölti szerepét: bátorságra ösztönöz, önmagunk megismerésére, határaink átlépésére, újabb ablakot nyit a világra, megmozgat és elgondolkodtat, kiüresít és megtölt. De valódi mondanivalója nem itt van a csúcson. A kertbe visszaérkezvén érdekes épületek tárulnak elénk, szám szerint négy. Négy templom. Egy katolikus templom, egy hindu kovil, egy muszlim mecset és egy buddhista szentély. Azonnal felmerül a kérdés: miért vannak itt egy helyen? A mai kor emberének ezek az épületek így együtt megosztottságot, elhatárolódást, elkülönülést jelentenek – mind egész magában, de együtt látva értelmezhetetlen.

Itt nálunk – s még sok helyen a világban - ez nem így van. Mind egy. Mindegy. Mindegy, melyikbe térsz be, az univerzális energiával találkozol, az egységgel. Más a ruha, de ugyanaz a belső. Más a magyarázat, de ugyanaz az erő. Sri Lanka érti ezt, hihetetlen toleranciában él, számára az ember az ember, nem keresztény, buddhista, hindu vagy muszlim. Persze, az is. De először: ember.