A Kr. e. 6. évszázadban egy ifjú herceg, Gautama Sziddhártha szakítva az addigi hagyományokkal, feladta királyságát, családját, vagyonát és barátait, s feltette magában, hogy megtalálja az emberi szenvedés okát. Az erdőben meditált aszkétaként sok-sok éven keresztül több társával együtt, míg – teljesen lefogyva s testileg meggyengülve - arra a felismerésre jutott, hogy a szélsőségek nem vezetnek sehová. A túlzott gazdagság ugyanoda vezet, mint a teljes szegénység: elvisz a középúttól a szélsőség felé.
Egy napon, megérezve egy fa hihetetlen energiáját, letelepedett alá, s addig nem mozdult meditácójából, míg a teljes felismerés állapotába nem került, s el nem érte a megvilágosodást.
„Sziddhártha a fa alatt ülve meglátta a dolgok végső, legvégső valóságát. Megértette, hogy minden, ami a világon történik, okozat, melynek oka van. Tudta, hogy addig nincs megszabadulás, amíg nincs bennünk könyörület minden más lény iránt. Ettől a perctől nevezték Sziddhárthát Buddhának, vagyis Felébredettnek.” Részlet „A Kis Buddha” című filmből.
Ez a fügefa, egy ficus religiosa segítette energiájával a herceget a megvilágosodásában. Sarjai az évszázadok során számos országba elkerültek, többek között Sri Lankára is.
A Sri Maha Bodhi a Kr. e. 3. században „kisbabaként”, sarjként került át eredeti hazájából Lanka szigetére. Története nem csupán Sziddhárta és a buddhizmus történetével fonódik össze, de egyben mérföldkő is az ország történelmében. Ashoka, az indiai harcoskirály a buddhizmus tanaival való találkozása után feltette életét arra, hogy ezt a filozófiát a lehető legtöbb emberrel ismertesse meg. Gyermekeit ennek áldozva, elküldte fiát, Arahat Mahindát, s lányát, Sangamittha hercegnőt, hogy Lanka szigete népének átadják a Buddha tanait. Az addig hindu vallású szingalézek királyukat, Devanampiya Tissát követve, mind meghajoltak a buddhizmus tanai előtt.
Maga Sangamittha hercegnő gondoskodott arról, hogy a facsemete a megfelelő helyre kerüljön Anuradhapurában, az akkori királyi fővárosban.
A király azonnal szentélyt építtetett a fa számára, s örökül hagyta minden utódjának a szent fa gondozását. Azon a napon nem csupán egy fa érkezett meg ide, hanem egy életfilozófia is, mely ma a világ egyik legősibb erkölcsi tanítása. Érkezése ma is szorosan összeforr a buddhizmus Sri Lankán való elterjedésével, mindörökre a buddhizmus szent jelképe. Ma, a körülbelül 2300 évével a világ legidősebb, ember által ültetett fájaként tartják számon.
Számos legenda fűződik hozzá, ám a legfontosabb mind közül a gyógyuláshoz kapcsolódik. Rengeteg zarándok keresi fel évről évre, az év minden napján, valaki egy, valaki több napig, akár hetekig is marad. Ennek legfőbb oka a gyógyulás. A legenda szerint, ha valaki megbetegszik, ő vagy közeli hozzátartozója hét napon keresztül napi hétszer járja körbe a Sri Maha Bodhit, hétszer megöntözi azt tisztított vízzel, s a beteg meggyógyul.
Ám nem csupán betegség idején, de bármilyen más helyzetben is szívesen látogatják a helyiek a fát. Gyermekáldásért, jobb iskolai jegyekért, megfelelő férjért vagy feleségért, jobb élethelyzetért fohászkodva kérik a fa energiáját: segítse őket helyzetükben úgy, ahogyan azt a régi korban Sziddhárthával tette.
Ha ellátogatunk a szent fához, fehér és színes kendők tömkelegét láthatjuk lengedezni, gyönyörű szingaléz írásjelekkel telítve. Nem mások ezek, mint hálás köszönetek azoktól az emberektől s hozzátartozóiktól, akik a fa segítségét kérték, s „csodával” határos módon elérték céljukat.
Aki eljut Anuradhapurába, mindenképpen adjon magának időt, hogy elüldögéljen egy kicsit a fa tövében, átvegye a rezgését, átadja magát a mindenségnek, az elfogadásnak, az elnyugvásnak. Hátha újra és újra bekövetkezik a Csoda.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése