Trincomalee

Útban Trinco felé... természetesen itt is nagy szerepet kapnak az állatok, még ha háziállatok is. 

Mézet árulnak az út szélén... 

A helyi buszokat mindenki megcsodálja és egyben rettegi is. Sri Lanka elhíresült a buszjáratairól - valakinek az tetszik, hogy gátlástalanul, mindekit letolva robognak az utakon; valakinek az, hogy elöl a Fásy mulató helyi változatának dalai - vagy nem ritkán Buddha tanítások - zengenek; megint másoknak az tetszik, hogy mindenütt plüssfigurák lógnak a szélvédőn és a mennyezetről. 

Útközben felmerül a gondolat, hátha lenne egy Krishna templom vagy szentély errefelé. Nem felelőtlenül gondolkodunk, hiszen tamil területen vagyunk, egyáltalán nem kevés az esély. Azonnali google térkép ellenőrzése folyik, s - mint ahogyan itt már megszoktam - máris 450 méterre egy Krishna szentély áll. Azonnali cselekvésre van szükség, de már ott is állunk a szentélynél, ahol... éppen ceremónia folyik. 

Ahogyan megszokhattuk, a férfiak fedetlen felsőtesttel léphetnek a szentélybe, szerencsére, a nőknek nincs ilyen előírás. De félretéve a tréfát, máris a történések közepette állok. Illetve ülök, mert a helyiek nem csupán mosolyogva invitálnak, de egyenesen terelgetnek maguk közé. Természetesen a nők oldalán foglalunk helyet, ahol az asszonyok, kis-és nagylányok tapssal kísérik a férfiak, fiúk ritmikus kántálását, éneklését. Egy néni már ki is néz minket magának, már érzem, nem folytathatjuk az utunkat pár perc után, itt most bizony bele kell vetni magát az embernek a Létezésbe. 

A gyerekek pontosan ugyanolyan mélyen foglalkoznak a vallásukkal, mint a felnőttek, ebben élik az életüket, természetes módon áramlik rajtuk keresztül az isteni energia. 

Eltöltünk egy fél órát a ceremónián, majd igyekszünk a lehető leghalkabban és legfeltűnésmentesebben elillanni, naná, hogy nem lehet. Nem csupán fehér bőrünk világlik ki, de a már említett néni sem hagy sok választást: ékes tamil nyelven invitál, maradjunk ebédre. 

Nagyon udvariasan, mosolyogva és hálával telve szabadkozunk, megköszönve a részvétel lehetőségét, lassan hátrálunk, egészen a kocsiig, majd egy utolsót intve tovább indulunk utunkon. 

Ebédre azért megállunk útközben, valódi "helyi helyen", amit utasaink is nagyon szeretnek mindig, vidéki módra, kézzel készített rizst és curryt eszünk. A curry így feltálalva nem csupán a fizikai testünknek táplálék, hanem a színpompán a szemünket legeltetve a lelkünkig hatol. Hát még, amikor mindig, minden alkalommal, csillogó szemmel kérdezik: ízlett-e? 

És nemsokára el is érkezünk mai utazásunk fő állomásához: a Frederick Erődhöz Trincomalee-ban. Az Erődök - ahogyan a Galle-i és a Mannar-i erődnél is olvashattátok - az én fantáziámat mindig megmozgatják, és itt előző utazásaimból tudom is, mire számíthatok, így extra izgatottsággal nézelődök. Először egyenesen a Koneshwaram hindu templomhoz igyekszünk, ami az öt legnagyobb Shiva templom közül a legkeletibb a szigeten. Már a Kr. e. 6. századból is vannak a templom eredeti részéről feljegyzések, ebben a formájában pedig a 20. század közepétől egy rekonstrukció eredményeképpen látható. Kona+Ishwara: a Legfőbb Úr vagy Isten)

A templom felé vezető úton lévő táblák azért felkeltik figyelmemet. Így például a hajvágás balra nevű tábla. Mint megtudom, a hívek gyakran vágatják hajukat vagy borotválják fejüket a templomba lépés előtt, és a hajtól való megválásuk az egó kioltását jelenti. 

A következő: Óvakodj a majmok harapásától! Ez nagyon megnyugtató. Jaj, nem is. Ha nem ismerném a makákóat, most nem kissé izgulnék. De tudom, hogy nem támadnak ok nélkül, csupán kíváncsian méregetnek majd, van-e nálam valami harapnivaló, bármi, amit a szokásos levelek helyett megnyamizhatnának. Mivel rutinosan nincs nálam semmilyen étel, így aztán nem aggódom tovább, a táblát azért lefotózom, lássátok Ti is, és így készüljetek. 

Még egy felhívás: Ne lépj be burkában! 

Továbbá: Ne lépj be cipőben és nem lehet járművel behajtani, innen gyalogosan kell megközelíteni a templomot (ami innen már csupán 1 perc). 

A rövidnadrág is tilos, a térdünket minden esetben el kell takarni!

Elhaladva a figyelmeztető táblák mellett és megértve azok üzenetét, immár Shiva templománál állunk, mezítláb, etikett szerint felöltözve, majmokkal óvatosan bánva - bár a hajunkat nem vágattuk le. Igyekszünk azért egónkat most egy kicsit háttérbe tolni és felismerni, milyen kicsik is vagyunk ebben a világban. A bejáratnál maga Lord Shiva fogad. Shiva, a Hármasságon belül a Pusztító, a Lebontó, a Megváltoztató, a Brahma keze alá dolgozó, aki lebontja a régit, ami már nem szükséges, és helyet csinál az Újnak.

A meglepetés, hogy a templom közvetlenül az Indiai óceán partján épült fel, s ahogyan haladunk át az épületen, csodás látványban van részünk. Szinte kedve van az embernek beleugrani az odalent áramló, kék színű vízbe. 

A templomból gyalog sétálunk le az erőd bejáratáig, szeretném megnézni régi épületeket, melyek a gyengéim. De valami elvonja a figyelmem, s már eszembe sem jut az eredeti célom. Pettyes szarvasokat látok a fűben barangolni és elfeküdni, ilyenkor, késő délután már lefekvéshez készülődnek. A pettyes szarvas elterjedt az országban, a nemzeti parkokban nagyon sokkal lehet találkozni. 

A kapunál aztán két szelídebb egyeddel is sikerül kapcsolatba kerülni, élelemhez szokottnak tűnnek, meg is lehet őket simogatni. Nem árt, ha van Nálatok egy kis zoo csemege. 

Indulunk tovább, mert vár minket a víz. Nem is akármilyen helyen, de erről legközelebb.