Járjuk be: Sigiriya szikla

A sziget északi tartományában, Matale kerületben tűnik fel utunk során a tengerszint felett 350 méterrel elhelyezkedő, méltóságteljes Sigiriya szikla. Igen, méltóságteljes, mégsem hivalkodó. A hagyományos kis falvak között utazgatva időnk sincs ráébredni, milyen szépség is magasodik körülöttünk, ám hirtelen már lehetetlen nem észrevenni. Egyszer csak ott áll, mintha az idők kezdete óta nem tenne egyebet. 

Sigiriya  Anuradhapura és Polonnaruwa mellett egyike Sri Lanka ősi fővárosainak, mára szenzációs arceológiai lelet, és egyben egyike a sziget nyolc világörökségének. 

Kialakulása szerint tanúhegy, azon belül is egy gránit kőbörc, ami kőfolyásból visszamaradt tönkmaradványhegyet jelent. 

Bár a szikla szinte hívogat, mindenképpen meg szeretnénk hódítani, de mi mégsem itt kezdünk. Keressünk fel néhány, a szikla körül elhelyezkedő régészeti leletet, hogy ismét izonyítva lássuk a tételt: bár Sri Lanka írott történelme 2600 évre tekint vissza, a sziget már ettől jóval korábban is lakott volt. 

Aligala tárja ezt fel nekünk leginkább a szikla keleti oldalán, ahol bizonyítékokat találtak arra, hogy az ősember már Kr. e. 7500 évvel is használta a helyet, s nagyon sok olyan leletet tártak fel, ami arra utal, hogy letelepedett emberek éltek itt a Kr. e. 10-9. században. 

Ha közelebb érkezünk a Sigiriya sziklához, felfedezhetjük a körülötte mesterségesen kiépített barlangokat, melyek körbeölelik. Ezek keletkezése már a Kr. e. 3. századhoz köthető, azaz a buddhista filozófia ideérkezésének idején készültek el. A barlangok csepegtető párkányokkal vannak ellátva, és szerzetesek használták abban az időben. Erről vésett feliratokat is találunk a falakon. 

Sok "tanúja" volt hát a Palota építésének, így készüljünk: meghódítjuk a Sigiriya sziklát. 

Sigiriya mára összeforrt Kasyapa király nevével, aki a Kr. u. 5. században élt. Kasyapa Dathusena király fia volt, ám nem a királynőtől származott, hanem egy ágyastól - így trónra kerülési lehetősége nem volt túlságosan erősnek mondható. Miután egy összeesküvés során megszerezte az uralkodás jogát, apját kivégeztette, Kasyapa a Sigiriya sziklán tervezte meg uralkodói székhelyét, s ott is uralkodott 18 éven keresztül. Olyan nézetek is feltűntek manapság, hogy Kasyapa a Sigiriya sziklaerőd megépítésével Kuvera istenség mítikus városát, Alakamandát akarta újraépíteni. Ám a palota rövid életűnek bizonyult, a királyságnak Mogallan, a királynőtől származó testvéröcs vetett véget 18 év után, aki nemsokára joggal foglalta el a neki szánt trónt. Mogallan visszatért Anuradhapurába, az első királyi fővárosba, és Sigiriyama 12.-13. századig ismét szerzetesi lakhelyként funkcionált, majd elhagyatottá vált, a környező dzsungeltől elborítva, elfeledve, dicsőségétől megfosztva. 

A helyszínt 1894-ben kezdték el feltárni, s az elkövetkező majdnem 100 évben egyre nagyobb területet hódítottak vissza a dzsungeltől. 1982-re a hajdan volt királyság a Világörökség része, és Sri Lanka kulturális háromszögének egyik tagjává vált. 

Az ásatások során több római és indoromán pénzérmét is találtak, ami azt mutatja, hogy Kasyapa erős külföldi kapcsolatokkal rendelkezett. Olyan agyagedényeket is feltártak, amilyeneket az Új-Perzsa Birodalomban használtak a Krisztus utáni századokban. Ugyanez a perzsa hatás érvényesül a Királyi Kertek vízrendszerében is. 

Ez mellett a Tükörfal graffitijei közül három is említi Kína selymét.

A sziklához tartozó város területe négyszög alakú, és a sziklától nyugatra és keletre húzódik. Ezt magas gát és mély várárok bontja két különböző körzetre. A várárkot követően tudunk belépni a magaslatra, mely egy fallal volt körbekerítve. A Palota maga a 180 méteres magaslat tetején helyezkedett el. 

Vízikertek

Ahogyan átkelünk a várárkon, és belépünk a királyi kertekbe, lenyűgöző látványban lehet részünk. A kert tulajdonképpen négy különböző részből áll. Az első részben 4 darab szimmetrikus, L-alakú medence áll, ezáltal egy sziget alakult ki középen. Neve: Charbagh, ami csatornákkal négyre osztott kertet jelent. A régészek azt állítják, ez a fennmaradottak közül a legősibb ilyen medencekomplexum a világon. 

Ezt követi a Szökőkút kert, mely kis medencékkel és kis ösvényekkel, ám annál nagyobb jelentőségű szökőkút mesterművekkel van kialakítva. Ez a rész mutatja talán a leginkább, hogy Kasyapa mennyire nagy jelentőséget tulajdonított az élvezetnek is. A szökőkút rendszer kiépítése nagy feladat volt, s az elkészült mű remekül mutatja meg a mester és a természet erőinek összhangját, kreatívan használva fel a gravitáció és a nyomás működését. A kutakat kőből készült, földalatti csővezetékkel kötötték össze egymással és a Palotával is, majd használat után a vizet továbbvezették a várost körülvevő várárokba. 

A kert harmadik része nem mutatja azt a szimmetriát, amit az első kettő. Itt egy nyolcszögletű medencét találunk, amivel szemben egy L-alakú medence található. 

Teljesen nyugatra pedig negyedikként egy Miniatűr Vízikertet találunk, amely az előzőeknek a kicsinyített mása. Valószínűleg ez készült el utoljára. 

Látjuk tehát, hogy a kert felosztható szerkezetileg, mégis, talán akkor cselekszünk a legjobban, ha egyszerűen csak megpihentetjük testünket és szemünket, befogadjuk a látványt és visszaengedjük magunkat jó néhány évszázaddal korábbra. 

A vízikertek után lépünk be a sziklakertekbe, melyeket monumentális letört és lehullott szikladarabok ékesítenek, teljesen véletlenszerűen fel-feltűnve. Ezek között vezet tovább utunk felfelé, a palota felé, s nekik köszönhetjük, hogy árnyas és szellős lépcsőkön tehetjük meg az utat. Néhány közülük nem csupán ezt a célt szolgálja. Kitartó munkával trónt, ciszternákat alakítottak ki belőlük, melyeket vallási célra használtak. Kettőt is érdemes megemlítenünk. Az egyik az Audienciák terme, vagy Fogadóterem, ahol egy 5 méter hosszú trónt és több kisebb ülőalkalmatosságot faragtak ki az élő sziklából. Vagy ilyen az Asana barlang, ahol a barlangon belül szintén egy gyönyörű ülést alakítottak ki. 

A szikla ezen a részen koncentrikus teraszokkal kialakított, ezért úgy is nevezzük: Terasz kert. 

Továbhaladunk a csúcs felé, de mielőtt a védett, biztonságos, védfallal ellátott lépcsőkön teljesen a végéig felérnénk, további csodával találkozhatunk. A szikla délnyugati oldalán járunk, s máris egy, illetve nem is egy, hanem két csigalépcsőre emelhetjük tekintetünket. Hová vezetnek? Egyelőre rejtély marad, tekintsünk végig most a szintünkön, tovább, az északi rész felé. Baloldalon egy hosszú, sárgán csillogó falat láthatunk, s már messziről kiviláglik: ennek bizony nem csupán védelmi szerepe lehetett. Mindenképpen utána kell járnunk, de fordítsuk most figyelmünket vissza a csigalépcsőkre, s induljunk ezen az úton felfelé, további kincseket felfedezni. 

A festmények

Bizonyítékok támasztják alá, hogy valaha az egész nyugati oldal le volt vakolva és fesményekkel volt díszítve. A festmények pedig, melyek itt voltak láthatók valaha, a sziget művészetének legmagasabb minőségét képviselik. Az 5.században, Kasyapa parancsára készültek el, s olyan tökéletesre sikerültek, hogy azt mesélik: a király megvakíttatta a művészt, hogy soha többé ne tudjon senkinek ilyen készíteni. Mára a valaha volt több, mint 500 alakból csupán 19 maradt fenn. Az eredeti számukról a Tükörfal graffitijeiből értesülhetünk. 

Hogy kik láthatók a festményeken? Több feltételezés is van erről. Egyes történészek szerint ők Kasyapa háremhölgyei, amint éppen a Pidurangala hegy buddhista szentélye felé vonulnak, kezeikben felajánlásokat - virágokat, gyümölcsöket - tartva. Mások szerint a hölgyek nem mások, mint istennők vagy apsara táncosok. Van olyan nézőpont is, mely szerint a festmények szorosan kötődnek az 5. századi klasszikus irodalmi hagyományokhoz, s az arany és okkersárga színű alakok a fényt; míg a sötétebb árnyalatú alakok a villámlást jelképezik. 

Tudni érdemes, hogy nem csupán itt találhatók festmények, de például a felfelé úton az Asana barlangnál, lefelé jövet a Kobra sziklánál és a Deraniyagala sziklánál is felfedezhetünk néhányat. 

Továbbá az apsarákat nem csupán festményeken, de szobrokkal is megjelenítették, ezek közül többet tártak fel a sziklára vezető úton. 

Fotók forrása: https://artra.lk/visual-art/sigiriya-frescoes (a freskókat szigorúan tilos fotózni!)

A Tükörfal és a graffitik

Még mindig ámulatban vagyunk a festmények láttán, ám a csigalépcsőn leérve ismét az 5. századi remekművek egyikét láthatjuk. Igen, ez a Tükörfal. Az épített, masszív, biztonságos, magas fal nem csupán óvta a sziklát, de csiszolása folytán egyenesen visszatükrözte a sziklára festett gyönyörű lányalakokat. Csodás látvány lehetett! 

A Tükörfalnak történelmi szempontból is jelentősége van. A 7. századtól folyamatosan érkező "helyi turisták" több, mint 12 évszázadon keresztül hagyták hátra rajta üzeneteiket a világ számára. A vakolt fal tökéletesen megfelelt a graffitik elkészítésére, s legtöbbjükből az elmúlt századok történeseit lehetett felfedni. Nem ritka köztük az olyan vers sem, amely a festmények és a szikla környezetének lélegzetelállító szépségét írja le. Mindösszesen 685 verset értelmeztek máig. 

Az Oroszlánmancs

Kasyapa nagyot álmodott. Az elkészült Palota tetején egy északról délre húzódó hatalmas kőoroszlánt készítettett. Amint a Tükörfal után egy hosszú lépcsősoron felérünk a Mancsteraszra, már láthatjuk is - a maradványokat. Egyes történészek szerint ez nem is igazán maradványa valami egésznek, mert Kasyapának nem volt ideje felépíteni az egész oroszlánt, így valószínűleg csupán a mancs készült el. 

A Palota

Órákat lehetne beszélni a fellegvárról, illetve annak maradványairól, mely odafönt vár minket. Megnézhetjük a Palota központi részének megmaradt részeit, az impozáns medencéket és a vízhűtéses trónt is, ám a hangsúly végül mégis mindig a kilátáson van, és azon a tényen, hogy felértünk a csúcsra. Élvezzétek az ott töltött időt, adjátok át Magatokat az időbeli és térbeli utazásnak, éljétek meg azt az időt, ami a Sigiriya különös hangulatú szikláján megadatott Nektek. 

Figyelem! 

A Palotá sok éven keresztül a fent leírt módon lehetett megközelíteni. Jelenleg azonban a sziklatömbök utáni részen egyenesen az Oroszlánmancshoz van irányítva az utazó, így a gyakorlatban nem ebben a sorrendben fedezitek majd fel a látnivalókat. Ne aggódjatok, így sem marad ki semmi.