2024 decemberben, vagyis nem régen jártam a Bundalában, s ez volt nekem is az első alkalom. Ebben a nemzeti parkban is naponta kétszer van szafari, reggel 6 és délutn 14 órától, de mivel sok éves ismeretség fűz a szafariszervezőkhöz, így nem kellett alkalmazkodnom egyik időponthoz sem. Délelőtt 11 körül mentünk be és 17 óra körül jöttünk ki. Ennek az előnye az volt (nem szándékosan), hogy késő délutánig csak 2 másik jeep-pel találkoztunk. Persze, hozzá kell tenni, hogy a Bundala nem olyan népszerű, mint társai, ezért itt nem is szokott túl nagy tumultus lenni.
A park élettel teli, gyönyörű zöld és vizes, sok tó, folyó szeli át, és itt vannak a sólepárló telepek is.
Rögtön a bejáratnál gyönyörű langúrokat találtunk. Ők nagyon félénk majmok, nem lehet őket megközelíteni, de távolról nagy élmény figyelni kecses mozgásukat.
Ilyen utak vannak a Bundalában A növényzet alacsony, inkább bozótos, bokorszerű ezen a részen.
Méhevő madár. A guide szerint négy féle létezik belőle, ebből hármat láttunk is, de ne vessetek meg, nem jegyeztem meg a madarak nevét, így jobbára csak a képeket fogjátok látni.
Nemrégiben nagy árvíz volt, és vannak olyan területek, amelyek egy hónapig víz alatt voltak.
Mint mindenütt az országban, nagyon sok itt is a kócsag. Habkönnyű madárkák.
De gólyák, gémek, pelikánok is képviseltetik magukat jelentős számban.
Mindig mondom, ha egyetlen állatot sem látnánk a szafarin, akkor is megéri elmenni, mert a táj minden parkban elképesztő.
Azok a gyönyörű szemei.
Az ilyen helyeken a jeep sofőrje leállítja a motort, és bármeddig lehet nézelődni. Nem is gondolná az ember, hogy el lehet merülni a madarak nézegetésében.
Csak akkor látjuk, milyen gyönyörű és tökéletesen megtervezett egy madár, amikor rá tudunk közelíteni. Akkor is fenségesek, amikor az égen repdesnek, de amikor abban az örömben lehet részünk, hogy megáll, és hagyja, hogy szemügyre vegyük, az valami elképesztő ajándék.
Nyuszi is ugrabugrált.
Itt már haladunk a sólepárló felé.
Mint egy mesebeli ösvény. Vajon hová tart?
Sólepárló medencék. Kemény munka van vele.
Megálltunk az óceán partján is, hogy egy kicsit megpihenjünk, kirázzuk a lábainkat és - még ha csak képletesen is - elmerüljünk az óceán kék vízében. Gyönyörű színe volt aznap az óceánnak, fentről lefelé nézve pedig még hatalmasabbnak tűnt.
Egy kis fürge gyík.
A Bundala térképe
Mit nem szabad a nemzeti parkokban. Érdemes megjegyezni.
Ez egy sasfészek. Hatalmas, még eddig sosem tudtam szemügyre venni egy ilyet. És micsoda szerencse: a mama is otthon volt! Már ezen a képen is ott van, még ha nem is tudjuk felfedezni. A képet a guide készítette, mert én sokadik próbálkozásra sem tudtam meglátni.
Ám a jeep sofőrje egy hirtelen mozdulattal kitekerte a kormányt és megkerülve a fát, a másik oldalról mutatta, hogy bizony, ott van a sasmama.
Ekkora a fához viszonyítva.
A Bundala a krokodilokról is híres.
Kárókatona szárítkozik.
Vízibivalyok legelésznek. Minden nemzeti parkban ott vannak.
Olyan nemzeti park sem volt eddig, ahol nem láttam elefántot. Itt is megjelent, békésen legelészve.
Pelikán. Nem csak a parkokban, de Colombóban is nagyon sok van, csak úgy, a város közepén. Ha megnézitek a Seema Malakát, keressétek a tóban a pelikánokat is.
Ez olyan afrikás. Mintha a szavannákon lennénk. A levegő friss, élettel teli.
Kifelé ismét megnézhettem a langúrokat, ez alkalommal ők is vizslattak engem.
Szerencsés nap volt ez, mert 12 év alatt eddig mindig csak barna mongúzzal találkoztam, de most lehetőségem volt látni szürkét is.
Ez volt hát a Bundala nemzeti park, főleg képekben és videókban, néhány saját megjegyzéssel. Azt hiszem, ez a poszt tud Nektek segíteni abban, hogy mit várhattok ettől a parktól. Bár az én személyes véleményem az, hogy menjetek és nézzetek, lássatok, mert a természetben lenni mindig hatalmas ajándék.
A nemzeti parkokról szóló összefoglalómat
itt olvashatjátok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése