Rumassala hegy, tele minden jóval..., Unawatuna és Galle

Egy szép nap... és még egy...

Peace Pagoda, Rumassala templom, Jungle Beach, Unawatuna templom és a buddhista központ a Yaddehimullán :-)

A múlt héten megérkezett hozzánk Helga a Budapesti Buddhista Főiskoláról. Mivel jó tanulóként hevesen érdeklődik a buddhista templomok, sztupák iránt, felkerekedtünk és bejártuk a környék templomait. Persze, nem hagytuk ki a fürdést a Jungle Beachen :-)

Reggel a Rumassala hegyen található japán sztupánál kezdtünk, ahol szerencsénkre a japán szerzetes is jelen volt, és megnyitotta nekünk a templomot, ahol a helyiek rövid oktatásban részesültek szingaléz nyelven. Ezek a japán sztupák, azaz Béka pagodák egyébként a világon több helyen megtalálhatóak. Nichidatsu Fujii japán szerzetes kezdeményezésére kezdték el építeni őket, és a világon mindenütt a békét hirdetik. A Sri Lanka-i pagoda neve Ampara, és 1988-ban épült.

Most ugyan nincs kesudió szezon, de az év nagy részében itt is meg lehet csodálni ezt a nem mindennapi termést a fán. Temészetesen bó-fa itt is van.

A mellette található japán templomban minden nap hajnal 5-től és este 6-tól egyórás meditáción és utána oktatáson vehetünk részt. Nyelvlecke: a második képen a felirat betűnként az írásjegyeket követve:
R-u-ma-sz-sza-la.

***

Következő állomásunk az innen kb. 200 méterre fekvő Rumassala templom. Útközben eljátszadoztunk a második képen látható mimózával, ami valóban rögtön becsukódik, mihelyst megérintjük.
A templomban élő szerzetes készséggel adott nekünk rövid tanítást, bemutatta a szobrokat, festményeket, elmesélte történetüket. Végül fehér cérnát kötött csuklónkra, ami 3 hónapra szóló védelmet biztosít, s áldásban részesített.

***

Innen mentünk le a Jungle Beachre, ami az Indiai óceán egy kis eldugott öble, csodás, tiszta vízzel, közepes hullámokkal, s egy kis étteremmel. Innen látszik a Peace Pagoda is.

***

Ezután Galle felé vettük az irányt, tuktukkal kb. 10 perc alatt elszáguldottunk (40 km/órával) a Galle Fortba, hogy megmutassuk Helgának ezt az Unesco örökséget is. Meséltünk neki Sri Lanka történelméről, a szingalézekről, a portugálokról, a hollandokról, az angolokról, s az általuk örökségül hagyott templomokat, múzeumokat, épületeket derítettük fel. Rövid séta után persze hogy a legszebb részen, a bástyákon vertünk tábort, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az Indiai óceánra.

MÁSNAP

Másnap, másokhoz hasonlóan mi is részt vettünk az Unawatuna Fesztiválon, ami nagyon hasonlít a mi búcsúnkhoz, kirakodóvásárok, ételek, üdítőitalok, gyümölcsök mindenhol, csak zene helyett az áldás omlik ránk a hangszórókból, mégpedig éjjel-nappal. Vásárolni csupa hasznos holmit lehet, szőrmackókat, fából készült állatfigurákat, ékszereket, Buddha-szobrokat, szélcsengőket és rengeteg-rengeteg műanyag edényt, művirágot. :-)

Itt megálltunk a Mee-Bo nevű templomnál, ahol a helyiek áldásosztásra álltak sorba. Mivel ezen a napon pooya-day is volt, vagyis telihold napja, ami ünnepnap Sri Lankán, emberek tömege jelent meg ezen a helyen egész nap. Naná, hogy beálltunk a sorba, az áldás mindenkire ráfér.

Innen tovább folytattuk utunkat a Nemzetközi Meditációs Központhoz. Thero Bikkhu nem volt otthon, mert az Unawatuna templomba szólította kötelessége, ahol új Buddha-szobrot avattak; de nem zavartatuk magunkat: a kulcsot ismerősként megtaláltuk, a villanykapcsolókat felkapcsoltuk, és tiszteletteljesen körbejártuk a templomot. A falakon Buddha életének főbb állomásai vannak megfestve, s mint minden buddhista templomban, itt is találunk hindu istenek képeit. A fő képeket - a Létkereket és Avalokitésvara képét Dieter, német származású, immár helyi lakosunk festette, mindenki nagy gyönyörűségére. :-)