Esküvő Sri Lankán

Esküvő Sri Lankán

Tegnap esküvő volt a Neptune Bay-ben :-). Csütörtökön. Ugyanis Sri Lankán a csütörtök a házasságkötések napja, máskor nem lehet (közben kiderült: lehet, de nem szokás). Az esküvő 2 napos. Az első nap délelőtt zajlik a ceremónia, a tehetősebbek helyiséget bérelnek erre az eseményre, a szegényebbek otthon tartják (mint mindenütt a világon). Kora délutánig lezajlik a ceremónia, majd ebéd, s mulatság következik. Ezután a fiatal pár elvonul a nászéjszakára kiválasztott helyre, a vendégsereg pedig hazamegy. Másnap reggel az ifjú pár férj szüleinek házába megy, ezt hívják "homecoming"-nak, vagyis hazatérésnek. S ezután vagy itt maradnak, vagy ha van már házuk, oda költöznek be. A szingaléz családoknál a fiú marad otthon a szüleivel, oda viszi a feleségét, ha nem tudnak külön költözni. A "szabály" szerint az anyós és meny mindent megtesz a fiú/férj szeretetének megszerzéséért, s ez sokszor veszekedésbe, vitába torkollik. De tegnap még erről szó sem volt. A már előző napok készülődése folytán gyönyörűen feldíszítették az éttermet, a kertet és a medence alatti teret. A reggeli órákban ez valahogy így nézett ki: 

A ceremónia alatt az ifjú pár helye: 

A képekről természetesen nem látszik, de az étterem úgy nézett ki, mint egy díszlet. Hatalmas lámpákat hoztak a megvilágításhoz, profi fotósok jöttek, teljesen olyan volt, mint egy filmforgatás. Ez azért is történik így, mert minden család nagy büszkesége az esküvői album, amit aztán egy életen át mutogatnak, nézegetnek. Ennél büszkébbek már csak a gyermekek fotóit tartalmazó albumra szoktak lenni. (Egyszer hivatalosak voltunk egy születésnapra, ahol előkerültek ezek az albumok. Amikor már 2 órája nézegettük a képeket, a férjem hatalmasat sóhajtott és megjegyezte: de jó, hogy még csak kicsik a gyerekek, ha nagyobbak lennének, itt kéne aludnunk. És tényleg. Minden évről iszonyú sok képük volt). 

A medence alatti térben piros-fehérben pompáztak a székek-asztalok.

Minden elkészült a svédasztalos ebédre. A konyhában egyébként egyszerre 8 szakács sürgött-forgott.

Wedding cake, amit a ceremónia végén a vendégeknek osztogatnak. Egy kis szelet sütemény van minden dobozban, celofánba csomagolva, a dobozt pedig a minta mellett a menyasszony és a vőlegény neve díszíti.

Az örömszülők és a nagynénik érkeztek legkorábban, ők hozták ezeket a finomságokat. Olajban sütött édességek, milkrice (sós tejberizs), onion sambol (fűszeres hagymasaláta) és persze a nemzeti gyümölcsnek számító banán. Ugyanezeket készítik a szingaléz újévre is, áprilisban. 

A sorban érkező vendégek ebből csipegethettek a ceremónia alatt.

 

 

Időközben a hotelt kívülről is fellobogózták és feldíszítették.

 

Megérkezett a vőlegény, akit az édesanyja fogad az ajtóban, s megitatja, megeteti. 

 

Nagyszerű Kandy-táncosok adták az alaphangulatot, ez is a szertartás része. 

A halványsárga ruhás lányok hivatásos énekesek, jókívánságokat énekeltek az ifjú párnak. 

A nap egyik fénypontja: megérkezett a menyasszony a koszorúslányokkal. Őt is Kandy-táncosok kísérik be a vőlegényhez,

aki türelmesen várja ifjú aráját. 

A menyasszony és a koszorúslányok (s egyébként minden nő és lány) szárit viselt. Csodálatos színekben és anyagokban pompáztak, mindig elámulok, milyen természetes eleganciával viselik ezeket a 7 méter hosszú, téglalap alakú öltözeteket. (A szári felöltéséről máskor mesélek, külön blogot érdemel). 

 

Itt már együtt :-). A fiatal pár egyébként elég ijedtnek tűnt számomra, nagyon ritkán mosolyodtak el. Az idő múlásával ezt egyre inkább megértettem, nyilván már tudták, mi vár rájuk. A ceremónia ugyanis másfél órán keresztül tartott. A vendégek nem unták el magukat ez idő alatt, mert az én meglátásom szerint senkit nem érdekelt túlzottan a ceremónia, mindenki evett-ivott, beszélgetett, nevetgélt, ide-oda járkált, átsurrant a szemben lévő bárba inni egyet. A fotósok mutatták a legnagyobb érdeklődést, nekik muszály volt. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy nincsenek kötött szabályok, minden olyan rugalmas volt, és természetes. Senki nem feszélyezte magát, hiszen mulatni jött. Nem volt ültetési rend sem, mégis mindenkinek jutott hely.

 

A ceremónia elején az ifjú pár megkóstolta a szülők által az asztalra felhalmozott édességeket, majd mindenkit hívtak, hogy egyenek ők is. Többször is kipróbáltuk, itt senkit nem zavar, ha valaki "bepofátlankodik" egy esküvőre, szívesen láttak mindenhol, pedig látszott, hogy nem vagyunk sem a lány, sem a fiú rokonai. :-) Leültettek, megkínáltak sütivel, kávéval, marasztaltak. 

 

Itt már valamivel vidámabbak, bár még a felénél sem tartottunk. 

Mindeközben vidáman folyik a csevej a kertben :-)

 

Nagyon finom :-)

A ceremóniamester előtt le a kalappal. Órákig képes beszélni, énekelni, osztani az áldást, s ki tudja, még mit, sajnos, nem értettük. Ezen a képen a vőlegény látható a szüleivel.

 

 

 

 

Sok segítségünk volt aznapra. 

  

Bételleveleket vettek át a ceremóniamestertől, s az áldás után a földre dobták őket. 

Ő Nalin, az egyik roomboy-unk, de pincérként is kiválóan megállja a helyét. 

Koszorúslány - a legkisebb.

Koszorúslány - a legnagyobb. 

A szakácsok kitettek magukért, sokféle étellel készültek a nagy napra.

 

 

 

 

Az esküvői torta. Amikor felvágják, a fiatal pár saját kezével adja mindenki szájába (vagy legalábbis a közeli rokonokéba) a süteményt. Ez legtöbbször úgy történik, hogy levágnak egy-egy nagyobb darabot, s mindenki szépen egymás után harap belőle. Hát... Ízlés dolga...

 

A ceremónia szerves része a tanácsadás, vagyis a fiatal pár, és az örömszülők leülnek együtt, s mikrofonon keresztül, hogy mindenki jól hallja, tanácsokat adnak a gyerekeknek a boldog élethez. Külön-külön, mind a négy szülő intelmeket intéz gyermekeikhez, hogyan kell együtt leélni majd azt a röpke 40-50 évet, amit ez a házasságkötés jelent. 

Az ebéd után tehát a fiatal pár eltávozik, mégpedig egy másik hotelbe, ahol a nászéjszakára sor kerül majd. Amikor egy héttel ezelőtt nekünk is nászutas pár vendégünk volt, jóbarátunk, Mr. Leelananda felhívta a figyelmemet egy érdekes dologra. Azt eddig is tudtuk, hogy Sri Lankán még mindig elég gyakori az elrendezett házasság, az újságok tele vannak férj- és feleségkereső hirdetésekkel, amit a szülők adnak fel. Jó néhány fiatal nem választhatja meg még a párját, bár sokan vannak a haladó szellemű szülők között is, akik gyermekükre bízzák a döntést. Ezt a nászutas párt bizony anyukák és nagynénik hada kísérte fel a szobába, majd kb. félóra múlva magukra hagyták őket. Én már ezt is furcsának találtam, de Mr. Leela mosolyogva intett: figyeljek csak holnap reggel, amikor visszajönnek a lepedőt ellenőrizni. Hogy komolyan mondta-e, nem derült ki, én mindenesetre nem láttam a hölgyeket felmenni a szobába. :-)

Miután az ifjú pár elment, lassan a vendégek is szedelőzködtek, s hazamentek egy kis időre pihenni. Másnap folytatódott az ünnepség.