Még 2015 júniusában volt egy csoportunk, ahol egy vendégünk 8-10 könyvet is ajánlott nekünk, amelyek mind kb 100 éve magyar utazók tollából kerültek ki.
Ezek egyikében olvastam a Grand Oriental Hotelről, mely a sziget első vagy második legrégebbi hotelje; - a másik a Galle Face Hotel, és bárhol is kerestem, konkrét dátumokat nem találtam, így mindkettő bátran viselheti egyszerre a "Ceylon első hotelje" elnevezést :D .
Mindenesetre a G.O.H. 1837-ben készült el és 1875 óta működik szállodaként.
Most lehetőségem nyílt ott tölteni egy éjszakát, és bizony, nem győztem betelni az érzéssel...
Nos, így járt itt Gáspár Ferencz doktor a 19. század végén:
"Az élvezetekben gazdag délután izgalmas fáradalmait kipihenendő, beszállottam egy dzsinriksába és a közeli szállodába hajtattam, amely általánosan elismert jó hírnévnek örvend Kelet és Nyugot hajósai és utasai előtt. Ennek a szállodának meglehetős furcsa a neve, a mikor az ember először hallja. Tudniillik úgy hívják, azaz úgy ejtik ki: Dzsi-Ó-Écs; tulajdonképen pedig úgy hívják, hogy: Grand Oriental Hotel.
Az angolok azonban, a kiknek még a nevek kiejtésében megtakarított szótagok is csupa haszon, „business", megtakarítanak a szálló nevéből néhány szótagot és csak a kezdőbetűket ejtik ki: G. O. H.,* a mely három betű angolul kiejtve Dzsi-Ó-Écs-nek hangzik.
A „G. O. H." meg is érdemelte jó hírnevét. A szellősen, hűvösen épített szálló széles terrasse-aival, ernyős verandáival, kitűn konyhájával, a melynek csak egyetlen egy hibája volt, tudni illik az, hogy — angol volt, tényleg üdülés és pihenés volt azoknak az embereknek, a kik a hajók szűk kabinjaiban tették meg a Colomboig vezető hosszú utat. Nekem, a szállóba jőve, az lett volna a kötelességem, hogy a hajón maradt tisztikar néhány tagjának hideg fürdőt és a szokott órákon kívül eső „pompás dinnert" rendeljek meg.
A „tárgyalást" meg is kezdettem, a mi tekintettel arra a körülményre, hogy gyermekkoromban a Kraszna partján az angol nyelv még nem volt általánosan elterjedve, kissé nehezen ment. A szingáléz portás meg nem értvén a hozzá intézett kérdésemet, az éppen belép rokonszenves, megnyerő külsejű gentlemanhez utasított, mint a szálloda tulajdonosához. A gentleman legszivélyesebb módon tudakozódott, hogy kivánok-e valamit? Elmondtam a kívánságomat; de sehogy sem tudtunk megegyezni. — Talán beszél ön az angolon kívül más nyelvet is, — kérdé tőlem; talán olaszul, francziául? Elmondtam a kérésemet olaszul. De minden törekvésem ellenére, csakhamar észrevette, hogy bizony az én bölcsőmet nem a Po partján ringatták. Végre ráfanyalodtunk a németre. A gentleman olyan helyesen beszélte mind a három nyelvet, hogy én joggal tarthattam volna angolnak, olasznak vagy németnek. Tehát megegyeztünk a németben.
A legelső „Gelegenheit"-nál azonban legnagyobb meglepetésemre azt mondja a gentleman, még pedig jóízű magyar szóval: — Nemde, kérem, ön magyar? — Hát persze, hogy az vagyok! Hogy az Isten áldja meg! — Hát akkor hozta Isten, kedves földi; én is az vagyok! Úgy-e a „Zrínyi'"-vel jött? Ejnye be szép, hogy eljött engem meg látogatni. Meddig maradnak itt? Egy hétig? Csak hat napig? Nem tesz semmit. Persze ezekre a napokra az én kedves vendégem lesz! Dehogy nem lehet, csak ne szabadkozzék! Jöjjön, hadd mutassam be a feleségemnek! A szép délután méltóbb befejezést alig érhetett volna!"
Na, még ez is rám vár: kideríteni, hogy ki lehetett ez a titkos rejtélyes magyar szállodatulajdonos Dél-Kelet Ázsiában... Írok a hotel managerének, s meglátjuk...
Kissé nehézkes volt a parkolás a hotel előtt, mivel a kikötőben van, és egyáltalán nincs a szállodának fenntartott parkolóhely. Némi vita után azért sikerült pontosan a hotel előtt megállni, bár felhívták a figyelmünket, hogy adjuk le az autó kulcsát a recepción, ha véletlenül szükség lesz a helyre.
Maga az épület impozáns, szépen illeszkedik a kikötői hangulathoz.
Maga az épület impozáns, szépen illeszkedik a kikötői hangulathoz.
Ez volt régen:
És ez most:
Ahogyan az ajtón belépünk, azonnal megcsap valami 100 éves hangulat, nekem innentől kezdve végig a Titanic c. film hangulata járt a fejemben.
A lobbi szenzációs, olyan, mintha visszautaztunk volna a 20. század elejére.
A bár hangulata, a régi telefonok, vörös bársonnyal bevont bútorok, vastag szőnyegek, és hozzá a karácsonyi hangulat, diszkrét zenével, régről fennmaradt iratok, múzeum; pontosan ezt vártam. Na, és az én gyenge pontom: a nagyon nagyon szakképzett személyzet; udvarias, alázatos, mosolygós... és mindig tudja, mire van szükségünk.
Mindenki kedvesen fogadott, és még meglepetést is tartogattak nekünk.
A lobbiban délutánonként diszkrét élőzene szól
Most jön a meglepetés: bár a bookingon foglaltunk, egy egész egyszerű szobát; mégsem azt kaptuk.
A manager, akivel jót beszélgettünk a becsekkoláskor, önként ajánlott fel nekünk egy szépséges lakosztályt, ami a kikötőre néz, és Anton Csehov lakott benne egy ideig 1890-ben. Ennek nagyon is örültem, mivel orosz szakosként a gimnáziumban sokszor kellett olvasgatnunk Csehov műveit, és az orosz kultúra amúgy is közel áll a szívemhez.
A manager, akivel jót beszélgettünk a becsekkoláskor, önként ajánlott fel nekünk egy szépséges lakosztályt, ami a kikötőre néz, és Anton Csehov lakott benne egy ideig 1890-ben. Ennek nagyon is örültem, mivel orosz szakosként a gimnáziumban sokszor kellett olvasgatnunk Csehov műveit, és az orosz kultúra amúgy is közel áll a szívemhez.
És hogy miért is Csehov?
Ahogyan már írtam, 1890-ben járt itt, mégpedig hazafelé tartva az orosz távol-keleti Szahalin szigetéről, ahol az ottani börtönben a foglyok életkörülményeit tanulmányozta - egyébként ekkor már tuberkolózisban szenvedett, és Szahalin szigetét a pokolként jellemezte. Miután feladatát elvégezte, Hongkongon és Szingapúron keresztül Ceylonra érkezett.
A szigetre, melyet oly találóan Földbéli Paradicsomnak nevezett. Ehhez az is hozzájárult, hogy rengeteg barátságos emberrel találkozott, és főként, hogy szinte azonnal beleszeretett egy helyi nőbe.
A fáma szerint 3 mongúzt is hazavitt Moszkvába, amelyek évekig éltek a házában, majd az író a moszkvai állatkertnek adományozta őket.
Mielőtt elhagyta a szigetet, hozzákezdett egy novellához, mely egy katona halálát írja le egy tengeri út során és néhány részlete Csehov saját - az Indiai óceánon szerzett - utazási tapasztalataira épül. A mű meg is jelent; címe: Guszev.
Ilyen a kilátás az étteremből.
Ahogyan már írtam, 1890-ben járt itt, mégpedig hazafelé tartva az orosz távol-keleti Szahalin szigetéről, ahol az ottani börtönben a foglyok életkörülményeit tanulmányozta - egyébként ekkor már tuberkolózisban szenvedett, és Szahalin szigetét a pokolként jellemezte. Miután feladatát elvégezte, Hongkongon és Szingapúron keresztül Ceylonra érkezett.
A szigetre, melyet oly találóan Földbéli Paradicsomnak nevezett. Ehhez az is hozzájárult, hogy rengeteg barátságos emberrel találkozott, és főként, hogy szinte azonnal beleszeretett egy helyi nőbe.
A fáma szerint 3 mongúzt is hazavitt Moszkvába, amelyek évekig éltek a házában, majd az író a moszkvai állatkertnek adományozta őket.
Mielőtt elhagyta a szigetet, hozzákezdett egy novellához, mely egy katona halálát írja le egy tengeri út során és néhány részlete Csehov saját - az Indiai óceánon szerzett - utazási tapasztalataira épül. A mű meg is jelent; címe: Guszev.
Ilyen a kilátás az étteremből.
És még mindig a Csehov lakosztály.
Az étterem a legfelső emeleten helyezkedik el.
A szálloda makettje az étteremben.
Vacsoraidőben az étteremből.
Reggelre kikötött egy gyönyörű óceánjáró hajó, a buszok már sorban álltak az utasokért, akik városnézésre mentek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése