A Vesak
a buddhista világ legnagyobb ünnepe, így Sri Lankán is készülünk rá. Vallási, világnézeti és kulturális fesztivál egyben. Mint tudjuk, a buddhizmus nem vallás, hanem a világ egyik legősibb erkölcsi tanítása, egy életfilozófia, bölcsesség, egy - vagy több - élethosszig tartó út, mégpedig az önmegismerés útja.
Amikor egy sri lankai buddhista elmegy a buddhista temploma, nem imádkozni megy. Mivel a Buddha nem isten volt, hanem egy ember, így a buddhizmusban nincs kihez imádkozni, nincs kitől kérni – egyik alaptanítása: "Belül keressétek a fényt, önmagatokban leljetek menedéket! Vezéreljen az igazság, mint fény a sötétben, mert az lehet csak menedéktek! Magatokban, ne másban higgyetek!"
Ebből következik,
hogy a templomok, szentélyek kezdetektől fogva nem imádkozásra készültek, hanem arra, hogy a Buddha, a Megvilágosodott, a Magasztos előtt tiszteletünket tehessük. Tehát nem a könyörgés, a kérés, a megváltás kerül előtérbe egy buddhista templom felkeresésekor, hanem az alázat, a tisztelet, a köszönet, a hála.
A Vesak
nem „átlagos” telihold ünnep – ugye, milyen furán hangzik, hogy átlagos? Pedig egyik telihold ünnep sem az. A Holdnak kivételesen erős hatása van a Földre, és a Földön élőkre – hogy a többi bolygóhoz való viszonyáról ne is beszéljünk. Gondoljunk csak az ár-apály jelenségére, vagy a nők menstruációs ciklusára. Teliholdkor különleges energiák áramlanak, s a helyiek ezt 28 naponta megünneplik, összegyűlve erősítik tovább az energiát.
A Vesakkor
a Buddha születését, megvilágosodását és halálát, azaz a Parinirvánába történő távozását ünnepeljük.
A Vesak a májusi Telihold ideje, 2021-ben május 26-án lesz. Vallási vonatkozása tehát az, amikor fehér ruhába öltözik mindenki, s felajánlásokkal felszerelkezve elmegy a templomba. Ezek a felajánlások a négy alapelemet, a föld, a víz, a levegő és a tűz elemét szimbolizálják, többnyire virágok, füstölők, kókuszolajak, olajmécsesek, ételek, víz. A virágokat a templom előtti standokról is be lehet szerezni, ám a helyiek többsége az utcáról, kertekből gyűjti össze a friss jázmin, bougenvillea, templomfa (araliya) virágokat. Az országra jellemző tolerancia itt is megnyilvánul - akinek nincs elérhető virág a közelében, és vásárolni sem tud, azt a szomszédja vagy más utcabeli szívesen beengedi a saját kertjébe, hogy onnan gyűjtsön néhány virágot. Vesakkor lehetőség van egy kisebb-nagyobb pénzadománnyal is készülni az adott templom számára.
Ám nem csupán a templomokban zajlik a Vesak ünnepe, hanem az otthonokban, a közintézményekben, és a szigeten minden buddhista területen is. Úgy, ahogyan a függetlenség napján szinte minden épületre kikerül a nemzeti lobogó, úgy a Vesak előtt az épületekre lámpásokat akasztanak ki. 1-2 héttel az ünnep előtt már gyakran találkozhatunk az utcán lámpásokat áruló helyiekkel. Sok gyermeket is látunk krepp papírral, selyempapírral, ragasztóval, fapálcákkal a kezükben, boldogan viszik haza vagy az iskolába, ahol saját maguk készíthetik el a lámpást a család vagy az iskola részére. Mi is ez a lámpás?
A lámpás,
vagy a Vesak koodu a fényt szimbolizálja. A fényt, mely a megvilágosodást, önmagunk megismerését, a valóság minden illúziótól való ismeretét, a bölcsességet jelenti. A fényt, melyet a Buddha ábrázolásokon látunk a Buddha feje tetején. A fényt, melyet a buddhizmus egyik gyönyörű szimbóluma, a lótuszvirág is oly kitartóan keres, mikor a sötét posványból felfelé tör. A fényt, melyet kívülről a Naptól kapunk, belülről pedig a szívünkből árad. A fényt, mely mindent éltet világunkban.
A lámpás legtöbbje teljesen fehér színű vagy legalábbis fehér alapú, mely a tisztaságot, az egyszerűséget, és főképp a Buddha Tanításainak tisztaságát és az általa hozott megszabadulást szimbolizálja. De sok lámpás különböző színekben ragyog, ezzel is boldogságot és örömet okozva a benne gyönyörködőnek.
A lámpások mellett Toranákat, gazdagon díszített kapukat is emelnek sok helyen, ma már legtöbbet elektromosan világítják meg.
A Vesakhoz kapcsolódó hagyomány részeként ételosztó pultokat, dansalákat állítanak fel szerte a buddhista területeken, az út szélén, tereken; hogy ezen a napon senki ne szűkölködjön. Sok hotel vagy gazdagabb üzlet vesz részt ebben, hatalmas kondérokban készítik a rizses curryt, tápláló leveseket, s délután már hosszú sorokban állnak a rászorulók és az éppen arra járók. Nem egyszer voltunk tanúi, hogy az arra járó autókat, távolsági és helyi buszokat is megállítják, s a sofőr kezébe nyomnak egy-egy süteményt vagy üdítős poharat. Ezen a napon az állatokról sem feledkezünk meg, több helyen látni az utcán lassan guruló, platós kisteherautókat, a platón néhány emberrel, kiket az utcakutyák már repesve és alázattal várnak.
A nagyobb városokban színpadot emelnek, s utcai színházi előadásokkal színesítik az ünnepet.
A Vesak tehát az öröm és az adás, a mások szolgálatának is ünnepe. Megtiszteltetés részt venni a többiekkel a templom feldíszítésében, a Toranák felállításában, együtt szolgálni a Közösséget, a Szanghát. Mindenki beleteszi a maga segítségét, s mindenki ugyanígy részesül az ünnep által adott örömből. A délutáni órákban mindenki tehát felölti fehér ruháját, s meglátogatja a már feldíszített templomát, elhelyezi felajánlásait a templom erre a célra kialakított közös részén, majd együtt várakozunk a Hold előbukkanására. A templomi ceremónia sötétedés után veszi kezdetét, minden templom a maga szertartásai alapján, de az alapvető Dhammát, a Tanítást követve. Majd mindenki, minden egyes ember élő láncot alkot a templom bejáratától a Buddha szentélyig, s egymás kezébe adva juttatják el a „közös” felajánlásokat a Megvilágosodott elé.
Nem csak a templomi ceremónia, de az egész nap a másokkal való együttműködés, a másokon való aktív segítés jegyében telik – de egyben a befelé fordulás, az önmagunkba mélyedés, a meditáció ideje is ez. Ezen a napon minden buddhista maga felé is fordul, átgondolja eddigi tetteit, életének eseményeit, jelenlegi helyzetét, és felhasználja a működő energiákat arra, hogy az Úton maradjon, s a jobb emberré való válásra törekedjék.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése