A Szent Fog Templomában járunk. Nagy levegőt veszünk, beszívjuk az ódon falakból és a füstölőkből áradó illatot. S egyben fel is lélegzünk, meztelen talpunk a kinti forró kövezet után végre hűvössel érintkezik. Lassan lépkedünk, részben hogy minél tovább érezhessük a hűs köveket, részben, mert elmélyülten nézelődünk, próbálunk mindent felmérni, de nem győzzük a tekintetünket egyik helyről a másikra vinni. Igyekszünk befogadni a hely hangulatát.
Alázattal, csendesen és áhítattal állunk meg a 17. századi tanácsterem előtt, mely annyira szent a helyiek számára, hogy fotózkodni sem lehet vele. Amíg szingaléz király uralkodott Kandyben, 1815-ig, addig királyi tanácsteremként szolgált. Ide sétált át minden egyes napon az uralkodó a kert másik oldalán álló királyi palotából. A Tanácsterem ma a buddhista közösség, a Szangha vezetőinek tanácskozási terme, itt hozzák meg a legfontosabb döntéseket. A látvány magával ragadó; mind a homlokzat, mind a falak, a tetőszerkezet gazdagon díszített, színes, káprázatos munka. Eme grandiózus építmény valaha, a kezdet kezdetén a Templom magja volt, s az idők során köré épült a kolostor, a mai fenséges hófehér épület, melyet úgy ismerünk: a Szent fog Temploma. Fenségességét és szentségét emeli, egyben nevét is kapta arról, hogy az emeletén található a buddhista világ legfontosabb reliviája: a Buddha egyik szemfoga. (A Szent Fogról itt olvashattok többet.)
Továbbhaladunk a Tanácsterem mellett, lassan sétálunk tovább a Márványterem felé. Szépen kidolgozott lépcső fogad bennünket, két oldalán egy-egy őrzőkővel, melyek a rossz energiát hivatottak távol tartani. Ez érezhetően sikerül is nekik, jól végzik dolgukat.
A terem előtt a szinte minden buddhista szentély bejáratánál megtalálható holdkő (bővebben itt). A Kandy holdkövek lényegesebben egyszerűbb rajzolatúak, mint az anuradhapurai vagy polonnaruwai holdkövek, mi mégis lenyűgözve állunk, nem is akaródzik rálépni sem. Ódzkodunk úgymond megszentségteleníteni a követ. Ám muszáj, mennünk kell tovább. Így végül szentséges mozdulattal lépünk, picit elidőzünk, talpainkon keresztül vesszük át az energiát, mellyel aztán fellépkedünk a néhány lépcsőfokon; s a magas küszöböt átlépve meg is érkezünk mai úticélunkhoz.
A Márványterembe érkezvén azonnal megértjük, honnan is a név. A teremben körben márványból kifaragott Buddha szobrok sorakoznak, egymás után. Legtöbbjének kezei meditációs, azaz samadhi mudrában áll, némelyik tanító mudrát, valamit a tan kereke mudrát mutatja. De mindegyik azonos abban, hogy lótuszülésen, féllótusz tartásban helyezkedik el, háta egyenes, s 45 fokos szögben néz maga elé - bár kifejezetten csukott szeműnek látszanak.
Nem is lepődünk meg, hogy - mint mindenütt - helyiek csoportjával találkozunk. Eljöttek, hogy tiszteletüket tegyék a Megvilágosodott előtt és a szent szövegekből idézzenek.
A terem fő látványossága az oltár, mely a Templom legértékesebb szobrait sorakoztatja fel. Többsége külföldról, más buddhista országokból került ide. Ékessége a gyönyörű arany Buddha, mely középen foglal helyet.
A terem sok szép apró, de annál fontosabb, fenségesebb látnivalót is rejteget. Akinek ideje van, eltölthet ezen a szentséges helyen akár néhány órát is. Hiszen ezért van: a megfáradt vándor bármikor leülhet, elmélyedhet, kifújhatja magát, elmerenghet. Mi folytatjuk utunkat, elhagyjuk a Márványterem csodálatos atmoszféráját, s bár szemünkkel már új látnivaló után kutatunk, szívünkben őrizzük a kapott energiát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése